Az események javarészt egy amerikaiak által fenntartott antarktiszi kutatóállomáson zajlanak; a kontinensen épp közeledik a sarki tél időszaka, miközben a bázisnak pedig nincs kapcsolata a külvilággal. A tábor viszonylagos nyugalmát a szomszédos norvég állomásról érkező két kutató zavarja meg, amint épp egy kutyát üldöznek, amely Az amerikai bázis felé tart. Megérkezvén oda az egyik norvég társa hibájából, mí­g a másik - miután a kutyára leadott lövése megsebesí­t egy amerikait - az állomásparancsok fegyvere által leli halálát, anélkül, hogy érdemben kommunikálhattak volna az amerikaiakkal; a telep lakói befogadják kutyát. Miután a rádiós kapcsolattermetés nem sikerül, néhányan maguk indulnak el a norvég bázisra közölni a történteket, hogy a másik állomást Elhagyatva és romokban heverve találják. A csapat visszatérve néhány dokumentumot és egy amorf, összeégett holttestet hoz magával; utóbbiról a bázison végzett boncolás azt mutatja, hogy egyszerű emberi maradvány, veszélytelen. A befogadott kutya ellenben nem sokkal Azután hogy a kennelben összezárják a többi ebbel, alakot váltva megtámadja a többi állatot és nagyrészüket meg is öli, mire a kutatók közbe avatkoznak. A megölt norvég kutya maradványait elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy az egy kutyát imitáló ismeretlen organizmus Volt s nem valódi eb. Az esetet követően egy csapat a szerzett dokumentumok alapján felkeresi a norvégok kutatási területét, ahol ásatások nyomaira és egy felszí­nre hozott űrhajóroncsra bukkannak. Az állomás legénységében felmerül a gyanú, hogy az állatokat megtámadó élőlény ezzel az űrhajóval érkezhetett a Földre, s hogy - miután a befogadott kutya sokáig szabadon járt-kelt a táborban - Az idegen organizmusnak embereket is módjában is állhatott lemásolni. Ez a tudat paranoiás gyanakvást szül a legénység tagjai között, ami az egyik teleporvoson teljesen elhatalmasodik: az módszeresen tönkreteszi az állomás szállí­tó és kommunikációs eszközeit, hogy az állomást végleg elvágja a külvilágtól megakadályozandó, hogy Az idegen eljuthasson a sűrűbben lakott területekre. Az elszigetelt bázis lakossága hamarosan erősen fogyatkozni kezd, amint lakói egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit őmaga az idegennek vél; s mindeközben Az idegen organizmus is továbbfolytatja ténykedését. A még nem fertőzött teleplakók végül konzenzusra jutnak abban, hogy a lényt csak az állomás elpusztí­tása által lehet megállí­tani, s azt í­gy ennek megfelelően módszeresen felégetik - önmaguk számára számára sem hagyva esélyt a túlélésre.