| 2011 a 3D éve lesz! |
|
| Írta: lidi | |||
| 2010. december 23. csütörtök, 21:32 | |||
Lassan a 3D-ben elkészített egész estés filmek is mindennapossá válnak, és a hazai filmforgalmazásban is megjelennek. E technikát már több évtizede használják, legfőbbként természetfilmek forgatására, de az utóbbi időkben kezdik alkalmazni a rendes mozifilmekre is. Immáron elkerülhetetlen ezen technika előretörése és 2011 lesz az az év amikor visszavonhatatlanul bekerül a filmes történelemkönyvekbe,mint a 3D technológia betörése a szórakoztatóipar ezen szegmensének a piacára. Visszatekintés gyanánt meg kell említeni azonban néhány tényt. William Freese-Greene, brit tudós már 1893-ban rögzített szkeccseket háromdimenzióban. Az elmélet lényege, hogy az emberi látás mechanizmusához hasonlóan, megfelelő szögben elhelyezett két kamerával kell rögzíteni a jelenetet, majd egy alkalmas eszköz segítségével a néző fejében megvalósul a térbeli film befogadásának illúziója. A háromdimenziós film ötlete tényleg nem tegnap született; többek között a vérbeli tudós, a film feltalálójának is elkönyvelt Auguste Lumiere is kísérletezett a 3D technikájával. 1903-ban be is mutatta A vonat érkezése háromdimenziós változatát, különösebb visszhang nélkül – ám önmagában figyelemre méltó, hogy már az első (fizető közönség előtt) vetített mozgóképnek létezett 3D változata. Érdekes, hogy a háromdimenziós láz hozzávetőlegesen harminc évenként tör rá a filmesekre. A '20-as, majd az '50-es és a '80-as években is számos, ám többnyire elvetélt kísérlet született a 3D-s blockbuster megteremtésére. Az '50-es évektől kezdve mindenki egészen biztos volt abban, hogy a hang és a színek megjelenését követő újabb nagy, technikai alapú megújulást a harmadik dimenzió vászonra varázsolásától várhatjuk. Ez a várakozás azért (volt) eltúlzott, mert eközben szüntelenül készültek 3D-filmek, illetve szorgosan próbáltak „hagyományos” technológiával készült sikerfilmek átalakításával a térbeliség illúzióját adni – sikertelenül. Példának okáért Alfred Hitchcock is elkészítette Gyilkosság telefonhívásra című krimijének háromdimenziós változatát, de a premier alkalmas vetítőtermek híján elsikkadt, csak jóval később, 1980-ban mutatták be, csekély érdeklődés mellett. További meglehetősen abszurd motívuma a háromdimenziós mozgókép történetének, hogy az első nagyobb költségvetésű 3D-filmet (Viaszbabák háza, 1953) a makói születésű André de Tóth rendezte, aki egyik szemére vak volt, tehát a térbeli effektusok percepciójára képtelenül készítette el háromdimenziós filmjét. (Az '50-es években egy másik magyar filmrendező, Bodrossy Félix, itthon folytatott jelentős kísérleteket a térhatású film és mozi kifejlesztésére.) Túl azon, hogy szinte már misztikus következtetéseket vonhatunk le a 3D-filmek harmincévenkénti feltámadásából és halálából, filmtörténeti perspektívában nézve ma már egészen érthető, miért nem értek el átütő sikert az időről időre megújuló térhatású próbálkozások. A '20-as években a hang, majd harminc évvel később a szín megjelenése „tökéletesítette” a kétdimenziós film eszköztárát – e kettő olyan effektus, amely magától értetődőbb módon képes volt beépülni egy történet dramaturgiájába (és persze jóval kisebb költségekkel), mint a háromdimenziós ábrázolás. Ráadásul mind a hang, mind a szín önálló, a társművészetekben már kipróbált dramaturgiai eszköztárat adott a filmalkotók kezébe, míg a 3D kapcsán hasonlóról nem beszélhetünk. Napjainkban a moziforgalmazás soha nem látott visszaesést mutat, a filmiparnak muszáj tehát előrukkolnia valamivel, ami visszacsábítja a nézőket a vetítőtermekbe. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a valami pedig a háromdimenziós filmek soha nem látott dömpingje lesz, így ha most sem történik meg a 3D-s mozik áttörése, akkor soha. Steven Spielberg cége, a Dreamworks 2009-ben az összes projektjét – mintegy tizenötöt – háromdimenziós technikával készíti, sőt tavalyi legjobbjuk, a Madagaszkár 2 már elsősorban a 3D-s vetítésre specializált IMAX-mozikban aratta sikereit. Bár a költségek még mindig jóval magasabbak, mint egy hagyományos technikával készített film esetében, a digitális technikának köszönhetően lényegesen kisebbek, mint például a '80-as években, az IMAX-mozik születése idején. Lassan ideje lenne elgondolkodnunk azon is, milyen dramaturgiai következményei lehetnek a háromdimenziós technikának. A legutóbbi, '80-as években kezdődött 3D-moziláz óta, amelyet leginkább az IMAX-generált, a természetfilmek és egyéb tudományos ismeretterjesztő munkák dominálnak. A budapesti IMAX-moziban is többek között egy dél-afrikai szafariról, a Nemzetközi Űrállomásról, mélytengeri kalandokról vagy éppen az amerikai autóversenysorozatról, a NASCAR-ról vetítettek filmet. Nem túl vakmerő az a következtetés, hogy az említett alkotások közös nevezője az, hogy rendkívül látványosak, így kiváló alapot szolgáltatnak arra, hogy a 3D-s film mint médium megmutathassa vizuális erejét, lehetőségeit. Nem volt ez másképp a mozi hőskorában sem; a Lumiere-filmek voltaképpen egy dolgot demonstráltak: a kép mozog. A 3D-filmek pedig szüntelenül azt hajtogatják: a kép térben mozog.
Viszont amint ez egyértelművé válik, és már nem csak maga a médium lesz érdekes, azaz a nézők nem elsősorban a látvány szenzációjára gyűlnek, hanem egy konkrét – de nem mellékesen: térhatású – filmre váltanak jegyet, akkor a 3D technika határtalan lehetőségeket kínál a filmesek számára, miközben számtalan elméleti kérdést is felvet. A modern filmelmélet egyik legfontosabb problémája például az, hogy a filmes elbeszélés tere miként épül fel. A kortárs teoretika csúcsszerzőinek számító Kristin Thomson és David Bordwell elmélete szerint a kétdimenziós film a festészettől kölcsönzött kompozíciós eljárásokkal teremti meg a háromdimenzió, tehát a térbeliség illúzióját. A filmképen voltaképpen minden elem ezt az illúziót szolgálja: a színészek mozgása, a perspektíva, az árnyékok és így tovább. Nos, egy történetmesélő 3D-film egészen más eszközökkel dolgozik. Nem annyira a festészet vagy a fotográfia technikáival operál, mint inkább olyan térbeli és mozgásra épülő művészetekre épít, mint a színház vagy a tánc.
A kis történelem óra után lássuk mik lesznek 2011 legjobban várt 3D technikával(is) elkészítet filmjei:
Tehát vegyünk szemüveget(3D-set) és mozira fel emberek! forrás:3dszemuveg.hu
|
|||
| Módosítás dátuma: 2011. január 08. szombat, 17:41 |