Woody Harrelson agya picit elzizzent. Mindennapjai is tótágast állnak. Anyja meghalt, elméjében összekeveredik a valóság a kitalálttal. Ráfoghatjuk lazán, kótyagos ez a fickó, őrült, vagy csak simán félcédulás. A városban, ahol él, bolyonganak a rosszfiúk. Drog és fegyverkereskedők, csupa hűvösre való alak. Mindennek a tetejébe még szuperhősnek is képzeli magát. Egy Defendor nevezetű alak személyisége bújva kódorogja végig az éjszakákat, rendet tenni. Megment egy prostit, szóval zajlik körülötte az élet. Ezek után felcsigázva - de nem elcsigázva - nézzük meg a trailert. Nehéz megállni röhögés nélkül. Ja, ugyanott egy poszter is lefülelhető.

1989-ben egy szigeten felettébb hátborzongató események történtek. Néhány fatökű tudós rusnya élősködőkön végzett kutatásokat az emberi evolúcióval kapcsolatosan. Ezekkel a dögökkel fertőzött egyének felgyorsultak, testi és szellemi erejük megnövekedett. Mielőtt pezsgőt bontanánk örömünkben, hogy Superman mehet haza a fenébe, beüt a probléma. Mellékhatásként  tudjuk le gyorsan a kellemetlenséget: a szigetecske népességének mintegy háromnegyede az elhalálozás rögös útjára lépett. Húsz évvel később az egyik túlélő lánya és barátai lábatlankodnak  el a helyszínre kicsit körbeszimatolni. Lesznek hát titkok, pucolás, minden testnyílásba bemászó élősködők, amik persze megint előkerülnek… Bemutató? Sanda gyanúm szerint élből a tékákban. Megfordult fejemben a gonoszkodás csírája kritika ügyileg, de mégis kihagynám. Mindenki örömére inkább egy trailer jöjjön, mondjuk itt.

A tél és a Valentin napra meghirdetett szerelmi ájuldozás múlóban. Jött helyükbe Martin Scorsese nagyapó és üdvöskéje, Leonardo DiCaprio. A Viharsziget - hogy úgy mondjam - vihartempóban találta magát a heti toplista élén. A negyven millás kezdés megdöntötte a rendező-színész páros legutolsó közös mozijának nyitányát. A Tégla akkoriban 26,9 millióval kezdte szorgos építkezését. A Valentin nap rosszabb első látásra, mint gondolnánk, mégis sercen rá a nép. Egészen a dobogó második fokáig jutott. Jajj! A harmadik helyen még mindig az elnyűhetetlen Avatar tanyázik. James Cameron mozijával már csupán két kérdés merülhet fel: eléri-e a bűvös két és félmilliárdot bevétel ügyileg, no meg, hogy ityeg a fityeg az Oscar szobrok számát tekintve apuskám? A kérdések néhány nap és megválaszolásra kerülnek. Chris Columbus görög mitológiából suhintott filmje, a Percy Jackson a negyedik posztig kapaszkodott. A jó munkához idő kell. A rosszhoz még több. A Farkasember ékes példája az előző okoskodásnak. A készítése körüli herce-hurca, valamint a bemutató tili-tolija nem tett jót a filmnek. A százötven milliós gyártási költséget bottal üthetik, bizony bukta szaga van a dolognak. Még a farkasbolhák is szanaszét ugrálnak! Mel Gibson is megismerhette a kudarc sötét oldalát. A nagy dérrel-dúrral beharangozott keménykedése, a Sötétség határán úgy elhasalt a pénztáraknál, mint olajfolton az autószerelő. Ettől persze lehet jó film is, csak az a negyvenhét misi, amit eddig összesen bezsebelt, nem a dicsőséget, hanem Mel papi ráncait gyarapította.

Róma örök! Csak épp a dicsőséghez vezető út véráztatta páncélokkal kikövezve. A kard és szandál típusú filmek legújabb kori őrülete a Gladiátorral kezdődött. Maximus hérosz lett, Russel Crowe darabos mozgása pedig feledhetetlen moziélmény. Újabban Neill Marshall  (Végítélet, magyarul mondva, a Doomsday, na meg a The Descent – A barlang rendezője okoz a római katonáknak izzadt pillanatokat. Vagyunk, i.sz. 117-ben. Britannia inváziója dübörög rohamléptekkel. Lesz hát csatazaj és gyötrelmes terepmunka. Heten, mint a gonoszok a helyi rosszaságok ellen. A szereplők a fenét érdeklik, kivétel a zörgő csontozatú Olga Kurylenko, meg a fröcsögő vér. Poszter, meg valami trailer elnevezésű mocorgás itt látható. Amerikai bemutató: április 23.