|
A csúf igazság |
Írta: flilla |
2009. november 08. vasárnap, 23:26 |
A csúf igazság – The
Ugly Truth
amerikai vígjáték, 96 perc
Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert kellemes, félig romantikus, félig humoros másfél óra volt, de biztos, hogy elég egyszer megnézni. Viszont volt mondanivalója a filmnek. Miszerint a nők valóban nem ismerik a pasikat. Igen hölgyek, a férfiak tényleg a külsőt nézik meg először, és a vicc az, hogy második nekifutásra is ott ragadnak. Az, hogy mi van belül, mi van a lelkükben, netán az agyukban, az már csak harmadlagos. A jó nő viszont, aki nem mellékesen még okos is, ezt tudja, és ennek tudatában cserkészi a körülötte legyeskedő pasikat, aki viszont még nem ismeri a praktikákat, az gyorsan szaladjon a legközelebbi moziba, és tanulmányozza a témát Gerard Butler-rel /emlékezhetünk rá a „300”-ból, vagy a „Lara Croft Tomb Raider” filmből /, és Katherine Heigl-lel /Grace klinika, Felkoppintva/.
A történet ezen a szálon fut, miszerint Abby a tévés producer, totálisan ellenkezőleg viselkedik a férfiakkal, mint ahogyan azt ők szeretik. Bár ebben nincs semmi rossz, hisz sokszor a nők valóban nem tudják, mit is akar egy férfi. Nem a sportmelltartót, hanem a csipkéset választanák, nem a garbót, hanem a kivágott topokat részesítik előnyben. Mindezeket főszereplő hölgyünk, Abby nem nagyon vette komolyan. Eddig. Mike fél kézzel megoldja ezt a problémát, segít a nőnek a szomszéd dokit meghódítani, aki valóban elég gyorsan ráharap a csalira. Nem kell más, csak egy fekete, szexis ruci, némi szőke póthaj, fel nem vett, lerázó telefonok, és a doki már a nőé. Közben persze a csavar, mikor főszereplőnk rájön, neki is kell így már a nő, és innentől kezdve, a humoros résznek vége, kezdődik a romantikus, sablon történések sora.
A sztori vége
előre tudható, érezhető, azonban a lényeg az, hogyan jutunk el
odáig, hogy egymásba szeret két ennyire különböző ember. Mind humorban, mind
romantikában is bővelkedik a film. Azonban kiszámítható, amiből manapság
rengeteg van. Gyakran találkozunk ilyen hatású és stílusú filmmel, így
szerintem, ha a „női-férfi” kapcsolatok kialakulására jobban ráfeküdtek volna a
készítők, talán érdekesebb is lehetett volna maga a film.
Ami tetszett, az
a Gerard Butler által hozott figura stílusa, ami hasonló volt, mint a mi magyar
„csernusdokink”, mivel nyers őszinteséggel vall bármiről. Nem mellékesen,
megvolt a két főszereplő közötti összhang, így jól működött ez a párosítás.
Összegezve, ez a film aranyos, vicces,
tulajdonképpen mindkét nemnek ajánlható.
|
Módosítás dátuma: 2009. november 13. péntek, 17:37 |
|