Ismét egy háborús dörmögés,ezúttal a kevésbé ütős változatból

Nem lehet minden háborút megnyerni:John Woo akció mester diadalmaskodott az Ál/Arccal  és a Tom Cruise-t motorra ugrasztó Mission:Impossible 2.vel,mérsékelt sikerrel kutatta a jövőt A felejtés bérével,A fegyverek szavával azonban finoman szólva is pofára esett.Ennek okát talán lehet abban keresni,hogy amire bemutatták Woo filmjét,a nézők háborúsfilm-túladagolásban szenvedtek.Mi pedig már tudjuk:nem csak örömből lehet elég,hanem a gránátoktól is könnyen megsüketelhetünk.Ennyi süketelés után mégis úgy vélem,hogy A fegyverek szava legnagyobb hiányossága az lehet,hogy nem tudott semmi pluszt nyújtani az utóbbi évek olyan-elsősorban technikai tökéletességükkel az állkapcámat ámulatra tátó-darabjaihoz képest,mint a Ryan közlegény megmentése,Az őrület határán,vagy A Sólyom végveszélyben-hogy csak a hamarjában eszembe jutottakat soroljan,s a korábbi háborús klasszikusokat már ne is említsem.

Az említettek után a téma viszonylag újszerűnek látszik,hiszen a film a második világháború olyan hőseit mutatja be,akiket eddig nem igen láthattunk a moziban(maximum indiános filmekben hisztizve):azokat a navajo indiánokat,akiknek a bugyborékolós nyelve adta az alapot egy olyan kódrendszerre,amelyre a japánok dühükben csak ferde szemekkel sárgulni tudtak.A rejtjelezés ugyanis a rézbőrű cimbik anyanyelvén folyt,ezen a rendkívül bonyolúlt navajo nyelven.A navajók érthető módon nem kerülhettek az ellenség kezére,ezért személyes védő „angyalokat”kaptak,akiknek azonban szigorú parancsba adták:a kódot bármi áron,azaz a navajó társaik élete árán is meg kell védeniük.Mit is mondhat erre egy tisztességben felnövekedett indián harcos?Uff!

Ebből az érdekes erkölcsi dilemmából és a Szaipan-sziget ellen indított amerikai támadás eseményeinek bemutatásából a filmben sajnos nem sül ki semmi jó:a történet bágyadtabb,mint egy kánikulai délutánon végzett aszfaltozás,moralizáló és hazafiaskodó,a figurák sematikusak,Nicolas Cage sokadszorra is eljátssza a lelkileg defektet kapott meggyötört hőst,tekintete serkentőleg ösztönözhet egy haslövésre és  a harcjelenetek is zsibbasztóan monotonnak tűnnek egy idő után;s mondom ezt annak dacára,hogy a monumentalitásra,a háborús élményre nem lehet panaszom és a golyók is gonoszul fickándoznak a fülem körül,valamint az indián fickók is szimpatikus figuráknak látszanak.A katonai sityak elővigyázatosságból tehát javasolt!

Mindezek ellenére nekem A fegyverek szava picit csalódást jelent,s aminek megnézése alatt az indián táncot nem az örömömben jártam el,hanem inkább kínomban.

6/10

yoda70