Sárkánycsászár. Küldjük ellene Süsüt!

Aki az örök élettel kacérkodik, az meg is kapja! Csak egy apróság zavar bele a levesbe, agyagszoborként kell átdekkolni vagy kétezer évet, ami bizonyára unalmas egy móka lehet. A szerencsésebb varázslónője pedig gyönyörködhet a Himalája nyújtotta pazar kilátásban, a lavinákban, sőt még pajtizhat pár jetivel is. Az agyaghadsereg meg valahol a földben kuksol és csak a parancsra vár…

Rick O’ Conell, azaz Indiana Jones nagypapa kissé töketlenre vett kései utóda szokásához híven keresi a bajt, és az ugye nem jár egyedül. Jobban is tenné, ha pisztrángokra lövöldözne horgászás ürügyén, ám aki egyszer belekóstol a múmiák abajgatásának halálos gyönyörűségébe, azt egy könnyen nem lehet a fenekén marasztalni. Mindig beletenyerel a büdöskébe - és varázslatos érzéke van hozzá, hogy a föld bármely eldugott piszlicsáré pontján belebotoljon olyan esetekbe, ahol a slamót és az ősi leleteket megtalálja, és persze a gyengédsége sem változott. Negyvenhatos bakkancsával eddig is letaposott mindent és a feszítővas - tudományos nevén a spájszer - is megmaradt kedvenc eszközének. Nem hinném, hogy alkalmaznám porcelánboltban eladóként.

Jelenlegi foglalatosságában épp Kína valaha élt legnagyobb uralkodójára, a tűsarkú cipőben is vagy százhatvan centi magas Han császár múmiájába botlik, és ha már arra jár, nem is szívesen hagyná porosodni a múzeumban. Igaz kap némi kedves noszogatást. A császárt egyébként valamikor böszme régen elátkozta egy varázsló menyecske, amitől hát hogy úgymondjam, nem teljesen lett halott.

Harmadik felbuzdulására a bandázsba tekert hullahegyek kedvenc megugrasztója a már megszokott közel - keleti sivatagokból átteszi székhelyét a távol - keleti helyszínekre, így ne is lepődjünk meg, ha mindenki ferde szemmel néz rá. Sanghaj táncikálós mulatóitól kezdve fél Kínán kersztül, egészen a Himalája csúcsáig kergetik egymást az óvatlanul életre keltett uralkodóval - aki nyilvánvalóan roppant morci, és remek harcművész is egyben. Az öt elemmel mágikusan bánik - az arcmimikájával már kevésbé. Olyan fapofával mászkálja végig a filmet, hogy szinte tüzelni  lehetne vele. Lángol is piromániásokat csúcsra járatva, dobálgatja a tűzgömböket, vigyázba ugrasztja a jégcsapokat, szóval félelmetes egy pofa. Az előző epizódokban megismert Imhotep leugatná két perc alatt.

Rick mint mindig, most is bajban van, sőt még az örök múmiamezőkre költözés lehetősége is megkísérti, ám segítsége bőven akad a landolásban, vagy a lavinában, hiszen a vidám kalandtúrán vele van a felesége, Evelyn, mi több közös gyermekük, az évek kicsit felnőttesebbre váltott Alex is; aztán az örök balfék Jonathan bátyó és egy fiatalnak tűnő, ám valójában örök életű vágott szemű bige. No és pár nagykabátban szerencsétlenkedő jeti. Így is kevésnek tűnnek azonban a sárkányos hangulatban pampogó császár ellen, akinek nem kevesebb a szándéka, minthogy befejezze kétezer évvel ezelőtt félbehagyott tervét, és mintegy tízezer fős hadserege élén uralma alá vonja az egész világot. Kérem egy múmia a célok tekintetében ne szarozzon! Ha lesz folytatás, akkor már a galaxis feletti hatalom megszerzése legyen a cél! Mindenesetre az agyaghadsereg kontra csontvázcsapat összetűzése igazán bizalomgerjesztő a jövőnkre nézve.

Az a legnagyobb bajom ezekkel a látványorientált hülyeségekkel, hogy a sok digitalizálás és effektparádéval megtűzdelt tüzijáték hegyek között úgy elveszik a sztori mondanivalója, mint az enyém ebben a mondatban. Persze az ember nem is vár Himalája méretű agyi zsibongást a cselekmények kiagyalóitól, hanem egy épkézláb történettel is beéri. Ezzel a film sajna sárkányosan sem szolgál, és van még egy kis baj: voltak előzmények. A Múmia első része újszerűségével, laza humorával és nem elvetendő módon a látványvilágával szerzett sok rajongót világszerte. Majd egy picit vérszegényebb folytatást, de cserébe a nyakunkba dobták Skorpiókirályt, alias Rock mestert. A színhelyek egzotikusak voltak, hiszen mindenki homokba verte a seggét a piramis belsők láttán, valamilyen szinten még félelmetesre is tudták varázsolni a történetet. Az építkezésben utazóknak pedig üdítően hatott a sok homok látványa. Épp ezért kissé értetlenül hápogok a folytatás előtt. Nem  igazán fogom, hogy mi a fenének kellett áttenni a cselekményt Kínába, hacsak nem a milliárd néző volt megcélozva. Stex ügyileg.

Változott a rendező is. Az előző epizódokban brillírozó Stephen Sommers a háttérbe húzódott, és a színfalak mögül rugdosgatta utódjának, Rob Cohennek a székét. Az új rendező pedig nem kezdő homokozó a látványos filmek játszóterén. Elég csak említenem a sok x-es filmjeit, xXx, meg ugyanez a négyzeten, valamint a Lopakodó agymenéseit, ahol a látvány gyomron vág, a történet üressége meg tökön. Sajnos most sem tudott kibújni a bőréből.

Valamint elmenekült a filmből Rick már megszokott asszonykája, Rachel Weisz is. Talán megérezte a múmia rothadás szagát. A helyére került Maria Bello hozzá képest kevésbé tűzről pattant, úgy is mondhatnám, halvérű, nem tudja hiteleséggel átvenni a megüresedett helyet. Viszont a neve kétségtelenül dallamosabb.

A múmia - A sárkánycsászár sírja meg sem közelíti elődjeinek színvonalát. Igazi iparosmunka, de sajnos nem több. A császár legyőzéséhez pedig még Süsü sem kellett.

{mosimage}

6/10