Az űrben senki sem hallja a sikolyodat.

Az ilyen bevezető mondatoktól pezsdül a fel a vérem savtartalma és jön meg a kedvem ahhoz,hogy megtekintsem a filmet.Majd a végén,amikor magamhoz tértem  a rémült döbbenettől,megnézném újra.Élénk emléket hagyott bennem a félelem,amit Ridley Scott sci-fi horror mesterművével való legelső talákozásakor átéltem.Valamikor 1980 táján láttam legelőször egy lepukkant moziban.A film kezdete a szokásos:a terem zsúfolásig tömve,megy a röhögcsélgetés,a popcorn zabálás és a kukkolás.Ki hol ül,és épp melyik csajjal jött egy jóízűt rémüldözni és hasonlók.Majd elindul a film, elkezdődik a rettegés.Az addig csak a szocialista filmek pianóban adagolt félelmeihez szokott nézősereg pedig rögvest eldugul.Lelkünkbe beleköltözött a félsz,a torkunkban megakadt a pattogatott kukorica.Hazafelé menet megugrottunk minden elénk ugró macskától,éjszaka pedig csak zseblámpával és lángszóróval a kezünkben mertünk csak ideges álomba szenderülni.Kevés olyan film akadt eddig,ami ugyanazt a rettegést kiváltotta belőlem,mint A nyolcadik utas:a Halál.

A történet a Nostromo-se vége,se hossza-teherszállító űrhajó fedélzetén játszódik,amely hazafelé araszol a Földre,miközben a hét fős legénysége-köztük Ripley cicus,Dallas kapitány és Kane- hibernációban bóbinyál.Azonban még messze vannak a Földtől,amikor a központi számítógép-nevezzük Anyának-az előre meghatározott programtól eltérve hisztibe kezd,és felébreszti a személyzetet,mivel egy marha ellenszenves bolygóról segélykérő jeleket érzékel.Az űrszabályzatot pedig még nekik is kötelező tiszteletben tartaniuk.Elindulnak tehát,hogy segítséget nyújtsanak.Ami ezek után következik,az mára mozitörténelem.Éles fogak,tüskés hátak,felrobbanó mellkasok,savas vér…és telecsinált gatyák.

Mondhat mindenki azt,amit akar,de szerintem Scott eddigi egyik legnagyszerűbb alkotása ez a film,még akkor is,ha a rendező erős palettáján olyan kimagasló művek szerepelnek,mint a Szárnyas fejvadász,a Gladiátor,vagy hogy egy frissebet is kábuljak,Az amerikai gengszter.A nyolcadik utas:a Halál azon szerencsés egybeesések egyike volt,amikor egy jó vizuális érzékkel fejen kólintott rendező nagy sztárok helyett inkább jó színészekkel dolgozott,remekbe szabott forgatókönyvből.Mindebből pedig egyenesen adódik a frász a Nostromo nyomasztó folyosóin.A betojást még tovább hangsúlyozzák a gépi,ellenséges környezet és Jerry Goldsmith zenéje,amitől nagyobb bennem a feszültség,mint a 380,miközben az alkotók sikeresen elkerülték a sokkoló jelenetek túlságos előkészítésének hibáját.

Az egyetlen dolog,amibe kicsit kötözködni tudok,az maga az idegen lény,aki néhány jelenetben bizony inkább egy jelmezbálból megugrasztott emberkére hasonlít-természetesen az is.Mármint ember.Azonban az akkori technikai lehetőségek figyelembe vételével,még ez a megjelenítési minőség is inkább megsüvegelendő teljesítmény.De ezt gyorsan felejtsük el ,mert a rém hatásosan hatékony,és nagyon működik,mert rám,mint potenciális tojáshordozóra van bízva,hogy saját démonaimmal töltsem ki a vizuálisan üresen hagyott helyet ahelyett,hogy képernyőn látnám a szörnyeteget.Azért a filmnek rám nézve volt egy maradandó hatása is.Azóta utálom a tojást.

yoda70.