Azon lehet bőszen elmélkednünk, hogy mi is lehetett előbb. Mert a csibe és a tojás klasszikus esetével találkozhatunk a film kapcsán. Az Angyalok és démonok, mint könyv 2000-ben íródott, vagy három évvel a Da Vinci-kód előtt. Mégis a mozikba a DVK. előbb került, ezért a nagyközönség számára Tom Hanks ámokfutásának legújabb felvonása egyfajta folytatásként is felfogható. Minden más azonban változatlan. Szimbólumok, titkok, vallási lepel mögé bújó zavaros magyarázatok és kiadós városnézés. Rejtvénykedvelők és filmvászonturisták úgy tűnik előnyben!

Dan Brown író ponyvái nem hinném, hogy a Vatikán kötelező olvasmányai közé tartoznának. A Da Vinci-kódban nem kevesebbet állított, mintsem azt, hogy Jézus Krisztusnak élő leszármazottjai sétafikálnak közöttünk. Most meg újabb vértforraló teóriával rukkolt elő: a Vatikánban hataloméhes papok kóvályognak, akik még a pápa meggyilkolásától sem riadnak vissza. S ami még kiszűrődik Tom Hanks filmjéből, az a kaotikus káosz, a zűrzavar, érdekek kőkemény ütközése, ahol én gyanútlan katolikusként mindössze eszköz vagyok.  A gonoszság pedig tömjénfüstként árad a szent falak mögül, csakúgy, mint a hagyományokhoz való megrögzött ragaszkodás. A mindent felülíró lényeg pedig az, hogy új pápa legyen. Aztán ha Szent Péter téren pártízezren elpatkolnának, kérem nagy ügy.  Így roppant kényelmetlen lehet az illetékes csuhások felé a kérdésem: magasságos szentatyák, mennyi ideig tart nálatok egy gyónás? Hát... Gyaníthatóan sokáig, de máris lehet lazítani, hiszen úton a segítség. A reverendás pajtik egyedüli mentsvára Robert Langdon szimbólumkutató, aki Indiana Jones béna mutánsaként lohol az események nyomában. Minden likba belenéz, minden szobornak, templomnak és vallási kegytárgynak tudja vagy tízezer évre visszamenőleg a történetét, s aki mindenben összeesküvés elméleteket lát és gyárt, s mellékesen új a sérója is. Egy két lábon mászkáló kulturális könyvtár a pasas - mondhatnám -, bár néha jobban tenné, ha inkább lövöldözne.














Sztori

Vatikánban a gyász uralkodik! Meghalt a rendkívül haladó szellemű, és látszatra vagy ezeréves pápa. Az új egyházfő megválasztásáig a hatalmat kegyeltje, a Camerlengo (Ewan McGregor volt jedi lovag) gyakorolja. Fiatal, ájtatos és vallásilag buzgómócsing a fickó. Azonban a békés ásítozásom időszakát megzavarja egy kis gikszer: a négy pápai munkakörre legesélyesebbnek tűnő bíborost elrabolják. A gyanú az Illuminátusokra terelődik - egy földalatti titkos szervezetre, akik mindenki szerint csúnya gazfickók. Az eseményekkel párhuzamosan Svájcban a részecske gyorsító legmélyén antianyag előállításával próbálkoznak a tudósok. Mert jó tudni, hogyan is keletkezett a világmindenség - nevezzük a nemes eseményt a Teremtés pillanatának - meg egy kis energia előállítása sem jöhet rosszul ráadásként. Csibész kezekben meg bombának, mert az antianyag kapszula robbanni is tud, de marha nagyot. A tudósok vezetője azonban rejtélyes körülmények között elszemtelenedik, s míg Dr. néhai hullájában gyönyörködünk, csodamód nyoma kél az egyik antianyag tárolónak.
Langdon professzor minderről mit sem tud. Békésen úszkálgat, ám hajnali ötkor is úgy vág az esze, mint a penge. A segítség hívó szavára kb. öt másodperc hezitálás után igent mond, s meg is érkezik Vatikánvárosba - játszani az eszét. Helyből kioktatja a biztonsági csávókat a történelmükről és a szimbólumokról. Az idő azonban egyre jobban ketyeg. Langdonnak és a mellé szegődött miss. részecskegyorsítós kisasszonynak négy órája adatik, hogy megtalálja az elcsent bíborosokat, a bombát, mert különben hatalmas robbanás törli el a Föld színéről Vatikánt... Féktelen tempójú, de sajna jól kikalkulálható rohanás kezdődik, lightos lövöldözésekkel, sötét helyszínekkel és kevés hullával. S persze rogyásig tömve műemlékekkel, katedrálisokkal a pápaválasztás tökölését balhékkal elmulató tömeggel. Minden irányba mutogató angyalokkal, egy laza városnézéssel, amelynek a célja egyértelmű: ébren kell tartani a nézőt...
Ám én átlagos moziba betévedőként inkább morgolódom. Dünnyögök a logikátlan és minduntalan bekövetkező áramszünetektől, amire lagymatag indokként valami kamera keresését kapom. Elkap a röhögés a végén ellágyuló szívű merénylőtől, aki csak azért nem puffantja le a tőle vagy három méterre rábámuló főszereplőket, mert épp nincs megbízva rá. A világ meg akár föl is dőlhet, de a bíborosok akkor is leendő főnöküket szavazgatják. S bizony rendesen pislogok az események menetétől is, ami nagyvonalakban a következő: Tom Hanksszel az élen páran berontanak valahová, találnak egy hullát, néhányan a követő sleppből elhaláloznak, majd ideges kocsikázás, és kezdődik minden elölről. Déja vu! Hiba van a Mátrixban?














Ha a summázatom érdekli a tisztelt olvasót, akkor azt kell mondanom, hogy az Angyalok és démonok egy fokkal jobb mozira sikeredett, mint a Da Vinci-kód. Talán pörgősebb lett valamivel a története, és kevesebb a szájbarágós, kioktatós duma. A könyv alapból felforgatva, ám ennyi alkotói szabadságot megadhatunk a rendezőnek, Ron Howardnak. Tom Hanks könnyedén hozza a fapofa tekintetű és beszari Langdon prof.-ot, aki még a holttestek égő árnyékában is a szimbólumoktól esik orgazmusba. Egyébként meg többet nyargalászik még a kengyelfutó gyalogkakukknál is. Bip-bip! A színész nem valószínű, hogy erre a szerepére lesz majdan a legbüszkébb, de a lényeg a fellépési díj. Nem igaz Tom bácsi? Az árnyékának fogadott Dr. Vittoria Vettra azon kívül, hogy mindenhez ért, lelkizés nélkül elcsórja a féltett papírlapot a levéltárból, és lelkesen lohol Tom Hanks mögött, nem igazán tett rám különösebb benyomást. Ewan McGregor viszont próbál tisztességesen helytállni, nem az ő hibája, hogy nem vethetek rá keresztet. A látvány tök átlagos, kivételként a végső fináléval. A történet minden kiszámíthatósága ellenére közepesen bágyasztó kaland/krimiként tökélyként működik és vidáman nézhető - mondjuk egyszer. A második nekifutásra már bátorság kell.

Angyalok és démonok. Csak egy lépésre az unalomtól.

6/10

Kenobi