Isten akaratának való feltétlen engedelmesség.

A terrorizmus napjaink legrémisztőbb kifejezése lett. Vele ébredek. A tévéből, a rádióból egyebet sem hallani, mint hogy hol és hányan haltak meg, mit és kit raboltak el, melyik követségre dobtak gránátot és épp kiket fenyegettek halálra. Lapos kúszásban közelítem a wc-t, hátha kiugrik belőle egy Kalasnyikovval fölfegyverzett burnuszba bugyolált harcos, repülőgép eltérítőt vélek felfedezni a kávés bögrémben és munkába menet vagy tízszer átvizslatom az autómat. Mert első a biztonság. A gyanakvás és a félelem része lett életünknek.

Az arab és a nyugati világ között dúló konfliktus egyre mélyebb és véresebb. A magukat demokrácia védelmezőjének szerepkörében tetszelgők, lelkiismeret-furdalás és megalapozott bizonyítékok hiányában is képesek háborúkat kirobbantani az iszlám világ ellen. A duma és a szöveg ugyan mindig ismerős, ám gyaníthatóan önös érdekek húzódnak a háttérben. Repülő erődök biztonságos magasságából, tengeren úszó katonai városok messzeségéből szórják a halált a vélt, vagy valós ellenségre. S a válasz sem marad el. Átszellemült tekintetű vallási vezérek osszák az igét, fenyegetve országokat és népeket. Parancsukra százak és ezrek robbantják magukat az értelmetlen halálba, de az ő szemszögükből nézve mindenképp hősök lesznek. Allah katonái és az Iszlám mártírjai. Feltétlen engedelmességgel.


Az esélyek ugyanakkor nem egyformák. Jól tudják ezt a merényleteket szervezők is. Változtatnak már a harcmodoron is. Felejtsük el a tevékkel rohangáló és fegyverükkel az égbe lövöldöző rosszarcú gonosztevőket! Napjaink közellenségei velünk élnek. Jó módú üzletemberek, boltosok és diákok. Megisszák a bort, sőt még a disznóhúst is megeszik néhanapján. Elvegyülni és láthatatlannak lenni. Céljuk azonban egyértelmű: rettegésben tartani. Bármikor felrobbanhat az épület, ahol járunk. Bármelyik pillanatban égbe szállhat az a busz, amelyikre felültünk. A cél szentesíti az eszközt. Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel. Csak én átlagemberként tudom nehezen eldönteni ki a nagyobb gazember: aki a piros gombot megnyomva küld százezreket háborúba, vagy azok, akik repülőgépeket vezetnek az Ikertornyoknak?

A fiatal Samir szemtanúja, amikor édesapját megöli az autójába rejtett bomba. Szudánban ez mindennapos esemény ugyebár. Felnőttként is a robbanóanyagok elkötelezett híve marad. Aki a legtöbb pénzt adja, azé a cucc jeligével. Szerte a világ zűrös helyszínein megfordult már, innen a bratyizás a rosszfiúkkal. Egy jemeni üzletelése során rajtuk ütnek a helyi hatóságok az FBI hathatós támogatásával. Samir jutalma pedig egy kis börtönélet. Kapunk némi ízelítőt a jemeni börtönállapotokról, a ki áll a tápláléklánc csúcsán össznépi játékból és némi keménykedést. Tucat filmekből vastagon ismerős jelenetekkel. A dutyiban elmélyül a barátsága Omarral a sakkimádó és hideg fejjel gondolkodó terroristával. Majd, amikor megszöknek, már nincs visszaút. Samir mind mélyebbre kerül az muszlim alvilág sötét bugyraiba. Megismerkedik a vezetőkkel, gyártja a bombákat, és felrobbantja a nizzai amerikai konzulátust. Így lészen az Iszlám  ünnepelt és megbecsült hőse.














A hősökre pedig további feladatok várnak. Irány Amerika! Felrobbantani egy időben az ország különböző pontjain ötven buszt, hadd rettegjen a jónép! Samir feladata tök egyszerű: legyártani a bombákat, tartani a kapcsolatot az öngyilkos merénylőkkel, majd kiadni az utasítást. Mindezt Allah nevében. Gondjait tetézi, hogy rákerül a legjobban kőrözöttek listájára, s mindvégig nyomában lohol az FBI két marcona kinézetű ügynöke.

A Traitor új szemszögből világítja meg a főszereplő és a terroristák gondolkodását. Vívódás és vallás. Lelkizés és hit. Ima és gyilkolás. Most akkor épp melyik oldalon is áll? Áruló, vagy hős? Samir mindegyik és egyik sem. A leginkább áldozat.  De ha elhessegetem magamtól a mélyenszántó gondolatokat, a Traitor akkor is kimagasló thriller. Tele rajtaütésekkel, nyomozással, és fordulatokkal. Nincs benne világvége, látványosan ívelő csata jelenetek. Mégis lebilincselően izgalmas film, pazar színészekkel és elgondolkodtató történettel, amelynek megtekintése után még inkább meggondolom, hogy busszal utazzak.

9/10

yoda70