A kitartás és a hit győzedelme a fásultság felett..

Érdekes az élet kedves olvasóim...sok dologra mondtam már ,hogy én bizony soha és áltálaban ez mindig úgy végződött,hogy a végén mindig be kellett látnom:soha ne mondd ,hogy soha!
Ez esetben is erről van szó,hisz magánéleti dolgaim miatt kicsit kiestem a filmoldal.hu szerkesztői munkálataiból,azonban két nagyrabecsült kollégám tisztességesen vitte az ipart tovább,ahogy mindani szokták a werkli nem áll meg.
Ám visszajöttem  és pennát ragadok ismét,hisz nem lehetek meg írás nélkül sokáig és remélhetőleg Önök is alig várták visszatérésem.(Hagyják bátran, hadd ússzam a öntömjénezés és elmélkedés sűrű,édes folyójában és aki nem szeret kérem most hallgasson ,mert a folyó mély és az úszás nem tartozik az erősségeim közé.)

Naszóval az alcímről...Sohasem gondoltam volna,hogy egy hosszab kihagyás után egy ilyen "semmitmondó" filmmel térek vissza.Pláne nem tettem volna egy huszast sem arra,hogy pont egy  érzelmes dráma az, ami erre a célra megfelel.Valami naggyal,ütössel szokás visszacsábulni valahova és bekerülni ismét az adott terület vérkeringésébe.Nos,nekem most ez a film jelentette a dobbantást,ez fogott meg annyira,hogy éreztem írnom kell róla néhány sort.

Maga a történet nem bonyolult és már az elején sejthetjük ,valami bűzlik Dániában.
Az igaz alapokon nyugvó film főszerepében Julia Ormond olyan jogászt játszik, aki több mint húsz évet áldoz az életéből egy ártatlanul bebörtönzött ember kiszabadítására. Volt főnöke ügyeinek újraosztásakor Prissy nem talál megfelelő ügyvédet a nemi erőszak vádjával ártatlanul elitélt Calvin Willis (Mahershalalhashbaz Ali) képviseletére, ezért úgy dönt, maga vállalja a munkát. De nem számított arra a mérhetetlen erőfeszítésre és a megrázkódtatások hosszú sorára, amelyek várnak rá az igazságért vívott önfeláldozó küzdelme során.

A filmélmény azonban ebben a pár soros tartalomban nem mutatja ki megindító mivoltát.Ha nézzük a filmet elöszőr nem lehetünk biztosak abban a férfi ártatlan,azonban érezni lehet,ebben az ügyben valami nagyon el va cseszve.A rendező Tom McLoughlin magát a cselekedeteket elnagyolva,éveket átugorva nem a tényleges pereket,jogi huzavonát teszi előtérbe ,nem akar(jegyzem meg nagyon helyesen) újabb bírósági akciókat bemutatni,hisz arra ott van a Cég vagy az Ítélet eladó,hanem a húsz év lelki drámáját és az egyes karakterek pszichikai fejlődését szeretné egy kilencven perces moziba belesűríteni.

Jelenten alássan sikerült neki!
Hihetetlen érzékkel és folyamatosan adagolja nekünk az érzelmeket és pont ezáltal nem tűnik "nyálasnak",negédesnek a sztori,pont annyira érzékenyülünk el amennyire azt a film megkívánja.Mire nyafogva elfordulnék,hogy újabb nőknek szánt,"sajnáljuk szegényt,mert olyan aranyos és szeretnivaló" maszlag ,addigra történik valami ami elmossa ezt az érzést.
Ami pedig a cikk címét és ezzel eggyütt a főszereplőt illeti:ritka az ilyen kitartó ember mint ez az ügyvédbojtárnő és be kell valljam én már néhány év után feladtam volna a küzdelmet.Ő azonban nem,hanem magánélete szétesésének árnyékában,szerelmének halála után is küzd...hogy miért??MERT HISZ!!
Meg lehet kövezni mert nem vagyok a szó szoros értelmében vett hívő,nem hiszek Isten létében,azonban ezt a filmet látva mondom:EZ HIT,ezt lehet tisztelni.
Természetesen a jó elnyeri jutalmát és az időközben bevezetett DNS teszt kideríti nem ő volt az elkövető ,így sokadik tárgyalás és harc után szabadlábra helyezik.
És itt kell megjegyezzem ez a film felébresztette bennem a kételyt :a halálbüntetés valóban jó dolog??Ha ugyanígy jár valaki ( márpedig a statisztika kemény és makacs dolog...) neki hogy mondja meg az illetékes bocs tévedtünk?!

No egy szó mint száz,kedves olvasóim,nézzék meg a filmet és vegyenek erőt és példát kitartásból,eltökéltségből,erkölcsből és igazságérzetből és vetítsék ki a saját mindenapjaikba és higyjék el rájönnek nem is rossz az az elét amit Önök élnek!

gabbi

9/10