A másik oldalon ugyanakkor felbukkan a sereg. Legalább tízezren. Tagbaszakadt, melák harcosok, tökig páncélzatban. Útirányuk a magas
bércek, ott lészen valami csata. Csak előtte a híd... Az öreg majsztró büszkén megejt egy hátraszaltót és hetykén áll szembe a haderővel. – Álljatok félre! Én voltam itt előbb! Engedjetek utamra!
– Mi meg többen vagyunk! – jő a válasz. Kótrodj el az utunkból öreg, mert eltaposunk, mint éticsiga az úthengert! Persze mondanom sem kell, óriási balhé keveredik a dologból. Az öreg akkora verekedést kavar, hogy nem látunk a portól. Az esélyek pedig egyenlőtlenek. Röpködnek a levágott végtagok, szökőkútként spriccel a vér, ezrek fulladoznak a közben Amazonasra emlékeztető patakban, halálsikolyok mindenütt. A mesterben vagy kétmillió nyílvessző, nem is érti, miért pislog rá csábosan az összes sündisznó. A katonaság persze veszít, a pár túlélő bicegve és öklét rázva spurizik el a fenébe. Az öreg pedig fáradtan megáll, büszkén vállára csapja szakállát, mosolyogva belebámul a Napba és öles léptekkel átgázol az ismét félméteresre zsugorodott vizecskében.
Valaha réges-régen, még megboldogult siheder koromban faltuk a hasonló témájú, s általában keletről érkező ütök-verős filmeket. Silány minőségben, rongyossá nézett videókazikon. A jobb féléken még hangalámondás is ékeskedett. Aki megélte, tudja, miről pofázok. Ám most más világot élünk, és a kedves olvasóban jogos a kérdés: Miről is zagyvál ez a faszi itt? Mi a lótúró köze a Crank második elmebomlásának a harminc évvel ezelőtt készített ázsiai maszlagokhoz? Megnyugtatok mindenkit: semmi. És mégis valami. Azok a filmek sem szóltak semmiről. Lényegük csupán annyi volt, hogy a néző lásson kőkemény verekedéseket, százméteres ugra-bugrákat, és nagyhalálokat. A történet mellékes, inkább pármondatos összekötő szövegeket blabláztak el a bunyók között. Csakúgy, mint a Crank: Magasfeszültség. Példának okáért:
– Te vagy Johnny Vang? – szól Statham bátyó kérdése egy baromarcúhoz. A válasz egy határozott fejrázás. Mire zutty egy maflás. És szétb*szok mindenkit, mert ma ilyen kib*szott kedvem van! Lőnek itt kérem mindenre és mindenkire, aki épp arra jár. Pornó filmet megszégyenítő b*szás a lóverseny közepén, hatalmas csöcsökkel obégató bulák, félméteres puska valami böszme valagába és olyan vulgáris duma, hogy az ember még pislogni is elfelejt. A b*szd meg! Q*rva és hülye p*csa szóhasználatok itt olyan megszokottak, mint az óvodai babazsúron. Mindenki feje búbjáig tetkókban szaladgál és alapból szemétláda. Gyakorta felmerült bennem a kérdés: hol a történet? Az egész csak egy öncélú reklám lenne Jason Stathamnak, hogy bizonyítsa a nagyérdeműnek, még mindig tökös legény a farkán? A válasz részemről egy magabiztos fene tudja.
Sztori
A filmtörténet talán legröhejesebb nevű akcióhősétől, Chev Cheliostól akkor búcsúztunk el könnyes szemmel az első részben, amikor épp kizuhant egy helikopterből és ívet szaltózva kiterült a betonplaccon. Tisztességes ember leesve mondjuk, egy hokedli tetejéről minimum
szörnyet halna, de legszerényebb elvárásom is felé a koponya alatti törés, a hasüregi vérzés, kéz és lábtörés, női áldozatot nézve pedig a szilikon implantátumának szanaszét röpködése a világűrben. Ám Chevet más fából faragták! Mire egyet pislant, máris érkezik egy rakás szemétláda ferdeszemű. Főhősünket föllapátolják, és a nagyszobában se perc alatt kikapják megállíthatatlannak hitt szívét. Ám hogy mégse gebedjen meg, kap egy műketyegőt, meg hozzá valamiféle áramforrást. A logikáját e nemes gesztusnak nem igazán értem, de várjunk csak! Most jövök rá: Chev egyéb alkatrészeire is igényt tart Poon Dong őtrottylisága, s amikor a farkát veszik célba, Chelios jogosan bepöccen. Megkezdődik ámokfutása a szívéért. A tarcsi akksi hamar odavész, s hogy meg ne mekkenjen, Chevnek időnként elektromosan utána kell tölteni műszívét. Jöhet minden, ami szikrázik: kocsi akkumulátora, defibrillátor, sokkoló, utcai villanyszekrény, elektromos nyakörv, villanyvezeték, egy fél erőmű, s végszükség esetére a dörgölőzködés. Mert egy szaftos kamatyolás a lóverseny alatt is energiát termel. Tanácsokkal látja el barátunkat háziorvosa, ezúttal is hozva formáját: vagy eszik, vagy b*szik, vagy szarik. Előkerül az egykori barátnő is, nem éppen szende életet él. További bonyodalomként segítségére siet a főszereplőnek egy cimbi, aki betegsége okán időnkénti koordinálatlan kalimpába kezd, s egy bűn ronda kínai p*csa. Mexikói görények és kínai Thriádok, valamint rendeltetésszerűen rohangáló zsaruk tömegén át jut el a film a meglepő és mulatságos végkifejletig. Hullák pedig a négyzeten.
Ami a leginkább jellemző Jason Statham legújabb hadibaromságára, az az akciók tömkelege. Olyan zúzás van itt, amihez képest az első
rész piskóta. Az akciók szándékosan túlspilázottak, elképesztően brutálisak, az őrült tempót az időnkénti gyorsítások és ideges kamerarángatás csak fokozza. Nem elképzelhetetlen, hogy akadnak majd nézők hányingerrel küszködve. De talán mégis a tömény rohanás adja a film savát, és mutat egyfajta görbe tükröt az akciófilmnek. A Godzilla vs. King Kong paródia pedig különösen jóra sikeredett. A műfaj tehát a mosoly tárgyává téve – van, akinek bejön, másoknak kevésbé. Jason Statham színészileg most is nagy rakás kaka, de senki nem várja tőle, hogy Shakespeare-i monológokat adjon elő. Mindenkihez van pár kedves szava, morrant egyet, aztán puff. A film csak akkor élvezhető, ha nyilvánvaló képtelenségein túllépve, csak szórakozni akarunk, mert egyébként roppant bosszantó lenne. Láttam már jó néhány ratyibb Statham mozit, meg egy-kettő jobbat is. De a Crank: Magasfeszültség elmegy. S még valami: a végső égés szagában nem hinném, hogy megúsznánk a folytatást.
Crank: Magasfeszültség. Perverz állatság! Villanyszerelőknek és szívsebészeknek kötelező mozi! Hm. Dörzsölődjünk! 
6/10
Kenobi
