Egy véres csók története…..

Nos kedves olvasóim,ismét egy vámpírfilm…..gondolhatnánk,de ne tegyük!

Felejtsük el a gonosz vérszívó kliséket,amelyeket a nagy amerikai álomgyár tukmál ránk,vagy onnan „maszlagimport”-ként kerül más országokba, ezeket leöntik utána némi helyi mázzal és voila kész is a nagy remekmű. Ez bizony valami új, és mint minden ilyenre-főleg, ha az jó-vevő vagyok ,természetesen erre sem mondhattam nemet!

A kezdet számomra már sokat sejtető volt:a film megosztja a közönséget,valakinek vagy nagyon tetszik,vagy nem értvén a film mondanivalóját,szörnyűek tartja. Ha ezen sokat sejtető tetszési indexhez hozzávesszük még azt a csöppet sem elhanyagolható tényt,hogy a film európai akkor felcsillan a remény,hogy végre ismét egy gyöngyszemre bukkanhatok a filmgyártás büdös,pénztől hajtott iszapjában.

Ilyen kezdet után álltam neki megnézni az Engedj be! című filmet. A mozi középpontjában két fiatal és kapcsolatuk áll Stockholm egy külvárosában. Oscar  ,aki mindig taknyos a svéd hidegben(talán helyi specialitás) egy lakótelepen lakik ,egy középszerű környéken felfedezi az új szomszédját,Elit aki történetesen egy titokzatos kislány. Kettőjük története bontakozik ki a közel két órás északi alkotásban ,természetesen egymásba szeretnek,figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt ,hogy a mi Elink se fiú,se lány,pár száz éves és nem öregszik,azon pedig egy szelíd csusszanással átsiklik Oscar ,hogy Eli vérrel táplálkozik.

És azt gondolom el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt a film ilyen sikeres tudott lenni. Tökmindegy a filmet hol készítették,vagy kik a színészek:a film független tértől,helytől és időtől. Bárhol játszódhatna,akár nálunk is,hisz nálunk is vannak a társadalom peremén emberek,kiknek hiánya nem nagyon tűnne fel és vidáman elrágcsálhatná őket egy vámpír kisasszony,majd ha ezen vacsorák már feltűnőek lennének,egyszerűen továbbállna és máshol folytatná napi falatozásait. A film direkt nem harsogó és kiáltozásoktól teli,még akkor  sem,ha eléggé naturálisan ábrázolja Eli étkezéseit. Nem ez volt a cél kérem szépen(hozzáteszem:ennél jobban nem is dönthetett volna a rendező),hanem egy történet szalagra vitele,melyben láthatjuk, hogy az emberi sorsok, melyek magányosak és céltalanok,hogyan nyernek értelmet egy szerelemtől,mely értelmetlen és felfoghatatlan, és amely fizikailag sosem teljesülhet be.

A film műfaja elvileg horror,mondom elvileg,mert én inkább a dráma és romantika világába vezetném el Önöket még akkor is,ha ezen utazás alatt vérben kell is úszniuk. Azonban pont ezen kettőség adja a film savát-borsát,hisz a szerelem lényege pont az,hogy feltétel nélkül szeressünk,figyelmen kívűl hagyjuk mindent és mindenkit:Eli és Oscar pont ezt tette melyet meg is pecsételnek egy véres csókkal. Bár nem akarom elrontani a mozit és ez a film mondanivalójából semmit sem von le ,de a véres smár után Oscar  ajka szép fehér,pedig nem ezt várnánk egy hemoglobinban gazdag nyelves után. A film még szűzies és sallangmentes,még nem érintette meg a szirupos klisék nyálas folyama(szerencsére),így pontosan az tud maradni ami:egy remek,elgondolkodtató európai történet!A film ereje fontosan az a sivárság és csend ami a svéd tájat jellemzi és melyből kitörni akar Oscar és melyből sorsánál fogva kitűnik Eli.

Végezetül azt kell mondjam,ugyan a filmnek bőven hibái(kidolgozatlan mellékszereplői karakterek,rendőri bénaságok,),de ez senkit sem érdekel,mert maga a történet és annak filmre vitele mindenkit letaglózhat……és itt van a feltételes mód: nem egy popcornmozi,ha valaki ezt várja csalódni fog, kifejezett dráma és romantika rajongóknak ajánlott ,akik a két érzés naturális és abszurd módon való ábrázolásától sem riadnak vissza.

Kedves olvasóim menjenek nézzék meg a filmet ha fenti feltételeknek megfelelnek és tejbe vérbe…öö..akarom mondani vajba fognak fürdeni!

gabbi

9/10