Bolygónk hűséges követője örök idők óta birizgálja az emberiség fantáziáját. Kíváncsi tekintettel adózunk árnyékának csillagfényes éjszakákon, távcsövekkel kukkeroljuk kráterekkel szabdalt arcát és csapódtak már képébe emberkéz irányította űrszondák. Megjárták felszínét bátor űrhajósok – majdnem Tom Hanksnek is sikerült, de randik ezreit, romantikus légyottok gyönyörtől hörgő pillanatait is köszönhetjük sápadt fényének. Túlrugdosva magam az emelkedett hangulaton, máris megérkeztek figyelő tekintetének sötét árnyai. Vámpírok, vérfarkasok, farkasemberek és egyéb kocsmából hazaténfergő éjszakai állatok köszönhetnek kezitcsókolommal a titokzatos égitestnek.


A közeli jövőben tovább nő a szerepe a Holdnak. Az emberiségnek már a léte függ tőle. Biztosítja számunkra a tiszta energiát, továbbélésünk-fejlődésünk zálogát. Bányásszák hát rendületlenül a fickót, Sam Rockwell pedig az a fajta színész, aki nem fut ijedtében ágya alá, ha a film vége stáblistán gyakorlatilag csak az ő neve szerepel. Egyszemélyes "örömjáték" ez, vagy monodráma, totál mindegy. A lényeg másutt keresendő. A Moon a 2009-es év eddigi messze legjobb sci-fi/thrillere.

Helyére tettük tehát a mozit. Sci-fi. Mégis csínján a szemcsillogással. Ő°rcsaták és vadabbnál-vadabb mafla lények, meg a féregjáratok, meg a se vége, se hossza űrmonstrumok; s a szépségszalonokból kamerák elé lökött műcicák lennének a műfaj legelhivatottabb jellemzői. Eszméletlen látványvilág, végveszélyben a Föld. Mit Föld? Az egész univerzum, párhuzamos világok, satöbbi. A főhős pedig lever minden gonosz zöld manót, hujj, de félelmetes gépszörnyet, közben a haja csak kissé lesz kócos. Legföljebb picit csatakosra izzadt a csávó, de férfias egy meló vót, amit véghezvitt, a szentségit! Jutalmul ölében a bige, ő a nap hőse, megúszta a világmindenség és még Michael Bay is felkéri legújabb agyatlan zúzdája főszerepére. No problémo, asztalra vissza Pista! - vágja magát vigyázva, de annál inkább vigyázzba szívünknek kedves középső ujjunk, a sci-fi rajongó pedig megkapta a heti - Megint megmaradtunk a csuhajját! – doppingját.


Kicsit eltévedtem, mint remegve ringó fecskénk, a recsegve fingó kecskénk-en. Azonban fontosnak érzem hangsúlyozni a különbséget. A Moon az előbbi eszközök egyikével sem rendelkezik. A látvány ugyan imponáló. Félelmetes, sötét, üres és fenemód reális. Az ember le is tudja, ez így van, mert így kell lennie. A Helion3 előállítása nekem magas, mindig is rühelltem a fizikát/kémiát. Az azonban simán tudatosul, ebben a filmben nem szokás kimenni az ajtón szkafander nélkül és a valósághű műszaki kütyük. Magányos hősünkön szinte érezni a hosszútávfutó magányosságát is. Három év nagy idő, minden kórság, hülyeség előjön. Az olvasók között volt valaki katona? Akkor tudja, mit érezhet Sam Bell (Rockwell) űrhajós. A végtelennek tűnő, egymagában eltöltött szolgálatának lassan vége. Közben olyan lett akár a remete. A Hold Robinsonja. Pénteket más dugja, egyedüli társa a magányában GERTY, a szimpin okvetetlenkedő robot, aminek gyanúsan olyan a hangja, mint Kevin Spacey-nak. Aztán egy baleset okán belebotlik valakibe, aki meg mintha saját maga lenne. Nem illik lelőni a fordulatokat, de ma már kevesen hiszik, hogy a gólya hozza az ikergyerekeket. Vajon a klónozás lenne az oka, amiért Sam Rockwellből leltári fölösleg mutatkozik a spájzban? Vajon a klónozás lenne a film fő feszültségforrása?


Szerencsére nem. A Moon mesterien adagolja az információszemcséket. Duncan Jones rendezőként még kezdő pipitér a szakmában, viszont filmje a legnagyobb klasszikusokat idézi. Nézés közben vidáman ugráltak elém különböző filmcímek, ám ezeket nem sorolnám, inkább kiemelném lebilincselően izgalmas történetszövést. A kezdeti, bányász a béka seggében jellegű holdkompozgatásból hihetetlenül feszült, ám emberséget is bőven magában hordozó thrillert kapunk. Kérdések és miértek dögivel. Mégsem magyaráznak, nem tukmálnak a szánkba semmit, csak egyszerűen megadják a lehetőséget összeraknunk a dolgokat.  A klónozás is csak egy helyzet, okozatként. Sam Rockwell pedig élete szerepében.


Összegzés: Nem akarok sem legezni, sem ragozni. Nagyon eltalált, zseniális remekmű. Lassan érik be. Olyan, mint a jó nő. Kelleti magát, behálóz, majd a rabja leszel. A Moon ilyen. Vétek lenne kihagyni.

9/10

Kenobi