Vérfürdő musicalnak álcázva.

Történetünk valóban démoni, mert akik összefutnak Sweeney Todd bormélymester pengéivel, azoknak bőven van választási lehetőségük. Távozhatnak tőle csapóajtón, az illékonyabbak kéményen, az ízletesebbek pedig húsospiteként. Csak néhány szerencsés ússza meg a vizitet egy borotválással.

A film tehát eléggé morbid, mint ahogy az is mellbevág, de böcsületesen, hogy a szereplők gyakorlatilag végigéneklik a filmet. No ne számítsunk Pavarotti szintű áriákra, sem gondosan megkoreografált táncos jelenetek sokaságára, inkább búskomor jellegű nyivákolásra, amely nekem enyhén szólva is szokatlan. De aztán a történet van annyira rafinált, hogy hamar megbarátkozom ezzel a zenés brutálkodással, amelyben villan a penge, spriccel a vér szőkőkútszám, és úgy termelődnek a hullák, mintha Deppnek ezért teljesítménydíjat fizetnének. Mellékszálként kapunk egy kevés romantikát, tehát ha úgy tetszik, szerelmi szál is van a dologban. Ám mielőtt túl rózsaszínűre venném a szövegemet, kijózanításul ott a kazán - mini krematórium - meg a húsdaráló. Érzékenyebb nézők takargathatják is a szemeiket, vagy elővigyázatosságból vegyék fel az esőkabátot meg a védőszemüveget, nehogy véletlenül képen találja őket egy vérzuhatag. Mert a film alapmotívuma a bosszú. Csak ennek szenteli gondolatait és életét Sweeney Todd, s vagdalkozik igazi sorozatgyilkosként. Persze valahol meg is értem problémáit, hisz egykori boldog életének, házasságának annyi. Tönkretette Turpin bíró, aki mitagadás de igazán utálnivaló egy uraság. Jöhet tehát a vérszomjas igazságszolgáltatás Tim Burton és Johnny Depp módra.

S ha már a rendezőnél tartok, Burton fejéhez lehet vágni sok mindent - a legfőképp azt, hogy az ő fizimiskájának sem ártana egy kis borbélykodás - de azt nem, hogy fantáziából a teljesítménye elégtelen. Az atmoszféra teremetés, a zene, a borongós, sötét színek használata, a kamera beállítások mind-mind a fickó védjegyévé váltak, legyenek azok alakzatban masírozó majmok, röpködő bőregér, vagy fejetlenül kepesztő fejnélküli lovas, nagy mesemondó, meg a Marsról idetévedt vidám idegenek gyülekezete. Egyszóval az előadásmódja Burtoni. Persze a rendező óriás is félkarú törpévé válik, ha nincsenek a segítségére nagyszerű színészek. A Tim Burton, Johnny Depp, Helena Bonham Carter trió már többedszerre muzsikálnak kíválóan, úgy is mondhatnám: nem kezdő piték a szakmájukban. Bár Helenára mondhatnám, hogy húsos is, mivel lassan ívelő kebleinek csodálatában már megint lemaradtam vagy a fél filmről. Depp pedig még az adótörvények felolvasásából is képes lenne világsikert csiholni.

A Sweeney Todd-A Fleet Street Démoni borbélya tehát igazán démonira sikeredett egy alkotás, amelynek megtekintése után, ezerszer meggondolom, hogy borbélyhoz menjek-e, vagy csak spontán pengét ragadjak. Nem, azt hiszem egyik sem. Nálam mostantól felértékelődött a villanyborotva.

{mosimage}

8/10

yoda70