Basszus! Ekkora felütést! Az ember még el sem helyezkedik a székében, még szinte le sem oltják a villanyt, máris belekezdenek, egyenest a közepébe. Nem tökörésznek lassú történet felvezetéssel, sem szarakodással a főszereplő előéletére tett ásításra buzdító percekkel, hanem bumm. Másodperc töredéke alatt tudatosul mindenkiben, a Törvénytisztelő polgár iszonyúan feszült, vidáman a szadizmus határait feszegető, ízig-vérig akcióthriller. Gerard Butler pedig olyan magas szinten lett hatékony a gyilkolás és a kínzás művészetében, hogy a témában profinak elrikkantott Fűrész filmek is leshetnek nagyokat.


Kemény, gyakorta igen brutális képsorokkal lesz dolgunk. Butler bosszúálló angyalként csap iszonyat dühösen az igazságszolgáltatásra, főleg Jamie Foxxnak okoz gondterhelt napokat. A hatásos megjelenés ürügyén felszedett néhány kilót. Nem hájban, izomban. Csak úgy elkottyantom, van egy pillanat, amikor seggpucéran domborít a kamerának, már ha valakit érdekel. Közben szerepe kedvéért belebújik a morc pszichopata bőrébe. Irgalmat nem ismerő, hidegvérű öldöklővé válik, macska-egér játékot játszva a nyomozó hatóságokkal. Mindehhez társította a rémisztő hitelességet. Megtanult igen rondán nézni is, olyannyira, hogy kivert a frász.

Nem is igazán tudnám javasolni a filmet rózsaszín zsebkendőjüket szorongató tini lányoknak, sem a fokozott erőszaktól hányingerbe menekülő gyengébb idegzetűeknek. Mert lássuk be, azért nem semmi, amikor Shelton (Butler) családjának kegyetlen mészárosát a legvadabb horrorfilmeket megszégyenítő kíméletlenséggel trancsírozza darabokra. Közben az egész véres műveletet, rideg, rezzenéstelen arccal kommentálja. Magyarul, elmagyarázza áldozatának, hogyan döglik meg. Miközben az a bénultságától pisszenni sem tud, de minden fájdalmat pokoli kínként érez. Még a nézőtéren röpködő muslincák is lefagytak a döbbenettől. De csitt, ne a zajongást halljuk, hanem érezzük a hullaszagot a levegőben!

Teljesen egyértelmű, Butler filmje ez. Voltak már bőven szerepei – én a 300 -óta kedvelem -, de most elérkezett számára a pillanat, amikor férfiúi bája helyett sötét oldalát csillogtatja. Persze, a karaktere is megkívánja az állatira és félelmetesre berágó igazságtevőt, akinél kiborul a bili. Felmerül még az elmeroggyantság állapota is, mert ki az a hülye, aki valós sérelmeit fél Philadelphián igyekszik megtorolni? Az egy percre sem lehet kérdés, hogy a fickót jobb hatalmas ívben elkerülni, s ekképp a célba vett jogrendszer képviselővel sem kötnék életbiztosítást.

Az érme másik oldalát vizsgálva rögtön megállapíthatjuk, színtiszta közönségfilmmel akad dolgunk. Minden durvasága ellenére. Ezért a nagy igyekezettől hemzsegnek a bukfencek. Pedzegetnek morális kérdéseket, de sekélyesen. A történet feszes vonala időnként megbicsaklik, néha be is lassul. A minden cellához egy alagút című felvilágosodás már egyenesen mosolyra fakasztó. Kicsit ráspiláztak a főszereplő szupergéniuszára is. A lángeszű zseni fejből vágja a törvényeket, mindenhová elér a keze, meg aztán a múltjából is kiderül, mégsem olyan ártatlan bárányka. A börtön rácsai mögül képes kisujjból hülyíteni az összes zsarut. Ossza az észt, fenyeget, így aztán az iránta érzett kezdeti szimpátia vihar tempóban ellenszenvvé fajulhat. Ölni, pusztítani tud mindennel, másfelől viszont a perverzitást súrolja, ahogy szívatja, szóval, szopatja a Jamie Foxx által megformált ügyész csávót és csapatát. A rend éber őrei vakaróznak kínjukban, s a problémából kimászandó, jönnek a klisé hegyek. Mert amerikai filmnél a jó és a rossz küzdelmét illik a jó győzelmével befejezni. Mert a színesbőrű karaktert, főleg a törvény képviselőjeként, nem igazán vállveregető dolog lenne levegőbe röpíteni. Még akkor sem, ha a küzdő felek hovatartozása – legalábbis az elején – kissé elmosódott.

Mindezen hiányosságai ellenére Butler egyik legjobban sikerült filmje a Törvénytisztelő polgár. Lemos mindenkit a vászonról. Fantasztikus színészi játékkal és óriási átéléssel hozza vaddisznó szerepét. Jamie Foxx ellenben halovány, tovább folytatódik mélyrepülése. Volt már ugyan rosszabb is, de többet kihozhatott volna ügyészi karakteréből, ha csak kicsit is rágyúr. Más mindenki a háttérben, ők ketten muzsikálnak nagyrészt.

Összegzés: Középszerű, mégis alapból fasza film. Hülye egy ellentmondás, be kell látnom. Lehet fintorogni, sznobot játszani, meg nyivákolni, de nekem baromi gyorsan elcsatangolt a száz perc játékideje. Végig lekötött, sokszor pislogtam az erőszakosságtól, k*rvára jó Butlerrel, és általában pörgős előadással. A vége lehetne más, csak emiatt a nyolc pont. Az akciós-nyomozgató és totál durva moviek kedvelői odalesznek, jó kis időtöltés. Az egész alatt egy dolog birizgált: ha ilyen a törvénytisztelő polgár, akkor milyen lehet az, aki magasról sz*rik az alkotmányra?