Kedves olvasó! Képzeld el az alábbi szituációt: Mostanság éled legboldogabb napjaidat. Az elmúlt szombaton megnyerted a lottó főnyereményét, vasárnap repetázva meg a hatos lottóét. A nyereményed mindkét esetben több milliárd. A főnököd pár napja közölte veled, megtízszerezi az egyébként is nettó kétmilliós havi béredet, és mostantól kötetlen lesz a munkaidőd. Dolgozhatsz akár feleannyit is, de az sem baj, ha be sem mész a munkahelyedre! Ráadásképp már hetek óta a legjobb nők kéredzkednek az ágyadba, vagy ha épp a gyengébbik nemhez tartoznál, toporognak hálószobád előtt a fehér paripán érkező daliás hercegek. A boldogság netovábbjaként pedig még trónoltál is egy méreteset, leküzdve heti szorulásodat. A helyzeted tehát egyáltalán nem szar, sőt!
 
Ennyi tömény öröm után, jöhet a nap megkoronázásaképp egy mozi. Mondjuk a Veszélyes Bangkok. A főszerepben Nicolas Cage-val. A nézőtér ugyan kissé foghíjas, de biztos sokan a Celeb-et nézik. Pedig miről maradnak le! A film marha jól kezdődik: a főszereplő egy böszme nagy csúzlival, ebből ígéretes mozi lesz – gondolod gyanútlanul. Aztán lelkesedésed a huszadik perc tájára lelohad. Fél óra után hatalmába kerít a depresszió, de sebaj, épp van nálad gyógyszer. Hamm és nyamm! Kettő bekap. A film felére bezabáltál már egy doboz bogyót. Egy óra elteltével arra riadsz kába álmodból, hogy jegyszedő Erzsike néni kétségbe esve és veszélyességi pótlékért dörömböl a mozi vezetőjének ajtaja előtt, nyakán a pénzüket visszakövetelő őrjöngő nézőkkel. A film pedig megy tovább, és alattomosan fejti ki áldásos hatását. A hetvenedik perc környékén tömeges öngyilkossági hajlam tör ki a nézőkön. Ez ám Az esemény! S még növények sem kellenek. Mire a mentők megérkeznek, már csak egy túlélőt találnak. Életedet csupán a nyugtatóknak köszönheted, s annak, hogy végigaludtad a filmet.

Mindig ilyen gonoszságok jutnak az eszembe, amikor egy Cage filmmel találkozom. Mielőtt bárki is félreértene, semmi bajom a pasassal. Sokoldalú színésznek tartom, széles repertoárral. Blockbusterek és igényes alkotások ugyanúgy megtalálhatók a szerepei között, mint a vérciki produktumok. Ami miatt azonban mindig rám vetül a kihalási kényszer árnyéka, az az ábrándos és világfájdalmas ábrázat, amit képes produkálni. Ilyen szenvedő arcberendezéssel sem mindennap találkozik az ember! Öt percet nézem és bánatomban felvágom az ereimet. Persze sokaknak bejöhet a dolog, így kussolok is erről a továbbiakban.

Joe profi gyilkos. A megbízásokat teljesítve utazik városról-városra, bőröndből éli az életét. Hidegvérű, precíz és nem ismer könyörületet. A „munkájában” négy szabály vezérli, amelynek kivonatos lényege a következő: a megbízó után nem érdeklődünk, az áldozatnak annyi, ha szarban a haza gyorsan spurizni, és tudni kell, mikor kell kiszállni. Én még hozzátennék egy ötödiket is: kedves Cage a szerepeidet jobban is megválogathatnád! Utolsó feladatként Bangkokba viszi a fene, ahol három helyi genyát és egy politikust kell az örök vadászmezőkre segíteni. Most látom, elírtam. A politikus is befér a genyák csapatába.

Imígyen bonyolódik a szövevényesnek épp nem mondható történet. Joe segítséget is toboroz egy helyi piti zsebes személyében. Olyan pizza futárféleséget, csak a srác nem hamit szállít, hanem a célpontok adatait. A szabályok az új munkaerőnek is kemények: nem késni, nem kérdezni és nem pofázni, különben nuku lóvé! Aztán egy ábrándos pillanatában a harcedzett gyilkos elgyöngül és fejébe veszi, hogy kiképezi segédjét. Minden dinnyének általános riadó!!!

További katyvaszként belép a képbe a romantika és a szerelem; egy csinos, de süket-néma patikus csajszi bájos mosolyával, akitől a főszereplő talán még fésülködni is elfelejt. Valamint tovább rontva a helyzetet, keveri a kulimászt pár helyi szemétláda is.

Ennyi a film. Se több, se kevesebb. Szerencsétlenül botladozik az akció, a dráma és a romantika határán. A romantika nyálas, a dráma erőtlen, az akciók pedig vérszegények. Nicolas Cage szélfútta sérójáról ismét ódákat lehetne zengeni, de ne bánkódjunk oly nagyon, hisz azon kívül, hogy idiótává teszi a fejét, még arcának ragyáit is kiemeli. Azt hallottam, ez a filmbéli frizurája kötelező tananyag lesz a fodrász képzőben. Haj… hajh… Jajj!

A Pang tesók az 1991-es azonos című filmjükkel újráztak egy közepeset. Kicsit átszabva, az amerikaiak szája íze szerint kanyarintva a történetet, de ugyanúgy elb… va a fazont. Ilyenkor dübörög bennem egy hatalmas miért és minek? Ha jobbat nem tudnak, akkor ez a produkció mi a fenének?

Látod kedves olvasó! Így tűnnek tova a boldogság pillanatai! Mindehhez csupán egy Cage mozi kell! A film ugyan az egyszer nézhető kategóriában még épp elmegy, kétszer inkább csak a megátalkodott Cage rajongók ugorjanak neki. Ám előtte szerelkezzenek fel bőségesen pirulákkal…