Az ügynök halálba röhögtetett

Természetesen most magamra gondoltam, hisz utoljára tán a Trópusi vihar címmel fémjelzett idiótaságon fetrengtem annyit, mint most Steve Carellnek Los Angeles és az amerikai elnök megmentése irányába tett erőfeszítései láttán. S ha a néző végighahotázza az olyan filmeket, amelyek eleve vígjátéki beöntéssel készültek, akkor az maga a mozi legdicséretesebb kritikája, nem igaz?

A fancsali pofa tehát száműzve. Steve Carell ugyan már elmúlt negyven éves, és valószínüleg már nem is szűz, és az Úristennel, no és Jim Carreyvel töltött fárasztó napjai is tovatűntek. De vigye atom, most szerepelhetett egy jobb filmben és egy olyan történetben, amely szinte teljesen az ő egyéniségére épült.  Meg persze az előzményekre, hiszen a Get Smart nem ma született, hanem tévésorozatként aratott le már jó néhány babért. Mindehhez pedig nem kellett más, csak Mel Brooks és csapata még valamikor a hatvanas években. Ez tényt persze nem én fedeztem fel, már más is leírta, csak gondoltam villogok egyet.

Na, most, hogy szépen körbe dicsértem magam, állapítsuk meg rögtön, hogy a világban szabadon koslató szuperkémek csapatában mindig akad pár ballábas figura. Bigyó felügyelő, Sir Austin Powers genyázásai és még Arnold „Svarci” is baromkodott egy tangósat ebben a témában. Max Smart pajtás legveszélyesebb újkori vetélytársa azonban szerintem Johhny English lehet. A különbség a két szerencsétlen/kém sorsában csupán annyi, hogy ott Rowan Atkinson gumi arcára és hülyülésére épült gyakorlatilag az egész film, addig a Zsenikémben bőven helyet kap az akció és a kivitelezés is mintha egy atombombával magasabb szintre került volna. Ugyanakkor a film legfontosabb elemeként működő humor is vastagon jelen van. Steve Carell egy szál fapofával baromkodja végig a filmet, ami roppant mulatságos, miközben máshonnan is bőven termelődnek a poénok. S a film további érdemeiként elmondható az is, hogy az összes karaktere tökéletesen idióta, a jó értelemben véve lökött figura. Na, azért két kivétel mégis akadna. A 99-es ügynökre (Anne Hathaway) az átépített egykori szöszke cicamacára még az anyja sem ismerne rá. A csaj inkább izzik a vásznon, mintsem humoros lenne, de a seggét én is elbámulnám. Mindenestre valahogy mégis megvan az összhang közte és Max között. A legnagyobb értetlenség számomra azonban Dwayne Johnson szereplése. Az egykori szikla most inkább kavicsocska, és én még mindig nem értem, mi a fenét keres a filmiparban? Persze pénzt, jóval többet is, mint amit megérdemelne, de ha még mindig Schwarzenegger trónjára vágyakozik, akkor kicsit több kéne. 

Néhány szóval azért emlékezzünk meg a film történetéről is. Az Egyesült Államok ajtó hegyekkel és telefonfülkés lifttel nehezen megközelíthető kémfőhadiszállását a KAOS tevékenysége kezdi veszélyeztetni, s amikor lebukik az összes ügynökük, a főnök (Alan Arkin) kénytelen bevetni az aktakukac elemzőként kiválóan brillírozó - de mindenképpen kémkedői feladatokra ácsingózó - segédjét, hogy hozza helyre a dolgokat. Ad mellé egy visszavonult  csajszi profit, s ahogy lenni szokott a furcsa pár nekilát, hogy megmentse a világot. A szálak Csecsenföldön és a kék Trabanton keresztül Moszkvába, egy pékségbe vezetnek, ahol nem kenyeret sütnek, hanem atomot. Atomot, amit a fő gonosz Los Angelesben akar felrobbantani, amikor az amcsi elnök épp oda koncertezik. Galád tervük azonban dugába, miközben a gyengébbik nem nézői Steve Carell hátsójában is gyönyörködhetnek.

Ha James Bond végignézi a Zsenikémet, biztosan magára ismer. Steve Carell talpig öltönyben, rezzenéstelen tekintettel és gondosan mozdulatlan frizurával bolondozza végig a szerepét. Zsebeiben mindig ott egy szuperketyere és mütyür - kütyü. Az univerzális bicskája pedig olyan, mint a hadseregünknél rendszeresített kanálgép. Minden vacak van benne. Még lángszóró is. A cipővel pedig még telefonálni is lehet.

A Zsenikém - Az ügynök haláli tehát egy könnyed akció/kémfilm/komédia, élvezetes párbeszédekkel, ragyogó színészekkel, amelyet már holnap képes lennék ismételten megnézni. Ha épp nem röhögöm halálra magamat.

{mosimage}

7/10

yoda70