Robert De Niro 1943. augusztus 17-én született egy New York-i muvészcsaládban. Anyja, Virginia Admiral festőművész volt, apja, Robert pedig festő, szobrász és költő egy személyben. New York Little Italy negyedében nőtt fel, szégyellős kisfiú volt, aki inkább füzetes regényeket lapozgatott, semmint a lányokat nézegette volna. A színészet is érdekelte, tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodájában. Tizenévesen egy ideig hanyagolta az iskolát, egy bandával csavargott az utcákon, de amikor betöltötte a tizenhatot, elege lett a semmittevésből és megint színpadra lépett. Egy vándortársulat előadásán Csehov Medvéjében szerepelt, s büszkén vitte haza a fizetési csekket. Azonban arra is rájött, hogy még sokat kell tanulnia, ezért beiratkozott Lee Strasberg Actor's Studiójába.

De Niro a hatvanas évek végén ismerkedett a filmezés világával, nem aratva vele igazán nagy sikereket. De Niro első filmje, egy kis szerep a The Wedding Partyban csupán a rendező, Brian De Palma miatt érdemel említést. Bár 1963-ban forgatták, csak 1969-ben mutatták be, de szinte észrevétlenül került le a műsorról. A színész következő két moziját szinten De Palmával forgatta, a Greetings és a Hi, Mom! szatíra volt, szexszel, és ellenkultúrával a középpontban. De Niro a filmet csak kirándulásnak tekintette és visszatért a színpadra, majd 1973-ban megint elkezdte érdekelni a mozi. Ehhez persze hozzájárult a kedvező ajánlat is: Bruce Pearson, egy haldokló baseballjátékos szerepét ajánlották számára a Bang the Drum Slowly című produkcióban. Persze vállalta, s megkapta érte a New York-i kritikusok a legjobb színésznek járó díját. Meg ebben az évben játszott Martin Scorsese Aljas utcák című filmjében, s ez hosszú távú együttműködéshez vezetett. De Niro a rendező nyolc filmjében szerepelt, beleértve a Taxisofőrt, a Dühöngő bikát és A nagymenőket.

Harmincegy éves korában viszont rámosolygott a szerencse, ugyanis ráosztották a rendkívül sikeres Keresztapa címu film második részének foszerepét. Robert de Niro pedig bizonyított. Metamorfózisa, azaz gengszterré változása olyan jól sikerült, hogy az ifjú Vito Corleone szerepében egy csapásra a korszak legismertebb színészei között találta magát. Francis Ford Coppola alkotása pedig azzal írta be magát a filmtörténelembe, hogy képes volt folytatásként is számottevo sikert elérni. Az alakítás a legjobb férfi epizódszereplő Oscar-díját eredményezte. Érdemes megjegyezni, hogy ő és Marlon Brando ugyanazon karakter eljátszásáért kaptak Oscart, s ez egyedülálló az akadémiai díj történetében.

Innentol kezdve egyre gyorsabban kapaszkodott a sikerek csúcsára. Az 1976-ben Martin Scorsese rendezésében készült Taxi Driver (Taxi sofor) lehetetlen figurája ismét fantasztikus átváltozási lehetoséget adott De Niro-nak. A film zajos fogadtatásban részesült, akárcsak a két évvel késobbi Deer Hunter (A szarvasvadász), melyben egy acélgyári munkásból lett, Vietnam poklát megjárt zöldsapkást kellett eljátszania. A filmet a keleti blokk országai bojkottálták, emiatt sokáig még csak beszélni sem volt szabad a létezésérol...

Pályája kezdetén De Niro szívesen nyilatkozott a sajtónak, de hamar rájött, hogy a magánéletét illető kérdések egyáltalán nem segítik színészi karrierjét, ezért a privát szférával kapcsolatban meglehetősen szófukarrá vált. Néhány dolog azonban kiderült róla. Első felesége Dianhhe Abbott névre hallgatott, az exszínésznő 1976-ban fiút szült neki, Raphaelt. Néhány évvel később elváltak, az a pletyka járta róluk, hogy nyitott házasságban éltek. De Niro szeretett volna még gyermeket, egy korábbi barátnője, Toukie Smith vállalta a mesterséges megtermékenyítést, és ikreket hozott világra. 1997-ben De Niro ismét megnősült, szigorúan titkos esküvőn vezette oltár elé barátnőjét, Grece Hightower légikisasszonyt.

A kilencvenes évek nem túl sikeresen indultak a színész számára. A nem vagyunk mi angyalok, illetve a Frankenstein filmváltozata nem nyerte el sem a kritika, sem a közönség tetszését, De Niro azonban nem törődött ezzel. A Casinóban megint sikert aratott, és John Frankenheimer Roninja is elismerést szerzett neki. 1998-ban megszületett lánya, Drena, s ugyanebben az évben Párizsban azzal gyanúsították, hogy egy prostituáltlánc szolgáltatásait veszi igénybe. De Niro megtagadott minden vallomást és kijelentette, soha többé nem teszi be a lábát Franciaországba.

De a filmstúdiókba szerencsére betette, s ez újabb jó filmeket hozott Hollywoodnak. 1999-ben Oscarra jelölték a Csak egy kis pánikért, s az Apádra ütök is növelte De Niro népszerűségét. Mindkét moziban humoros oldaláról is bemutatkozik, mellyel tovább erősödhetett a nézőben: remek színész ez a fickó. A két komikus szerep után komolyabb következett: a Férfibecsületben Cuba Gooding Jr. partnereként búvároktatót alakít a hadseregben, s az ő keze alá kerül az a lelkes fiatalember, aki úgy dönt, ő lesz a haditengerészet első afroamerikai búvárja. Aztán egy napon holtan találják a táborparancsnokot…

Robert De Niro fogalom. Igényességet visz az akciókba, színt a szimpla lövöldözésbe, érzelmet a kilátástalan menekülésbe. Számár nem jelent különösebb gondot eljátszani egy figurát. Olyant, amilyet és amikor csak kell... 

szereplő:

• Csillagpor (2007)
• Chaos (2006)
• A jó pásztor (2006)
• Bújócska (2005)
• Godsend - A teremtés klinikája (2004)
• Szent Lajos Király hídja (2004)
• Cápamese (2004) - csak hang
• Vejedre ütök (2004)
• Showtime - Végtelen & Képtelen (2002)
• Az igazság órája (2002)
• Még egy kis pánik (2002)
• A szajré (2001)
• 15 perc hírnév (2001)
• Férfibecsület (2000)
• Rocky és Bakacsin kalndjai (2000)
• Apádra ütök (2000)
• Hibátlanok (1999)
• Csak egy kis pánik (1999)
• Szép remények (1998)
• Ronin (1998)
• New York City... Come Visit the World (1998)
• Amikor a farok csóválja (1997)
• Copland (1997)
• Jackie Brown (1997)
• Pokoli lecke (1996)
• Marvin szobája (1996)
• A rajongó (1996)
• Szemtől szemben (1995)
• Casino (1995)
• Frankenstein (1994)
• Veszett kutya és Glória (1993)
• Bronxi mese (1993)
• Ez a fiúk sorsa (1993)
• Az éjszaka és a város (1992)
• A mecénás szeretoje (1992)
• A rettegés foka (1991)
• Feketelistán (1991)
• Lánglovagok (1991)
• Ébredések (1990)
• Nagymenők (1990)
• Nem vagyunk mi angyalok (1989)
• Éjszakai rohanás (1988)
• Angyalszív (1987)
• Aki legyozte Al Caponét (1987)
• A misszió (1986)
• Zuhanás a szerelembe (1984)
• Volt egyszer egy Amerika (1984)
• A komédia királya (1983)
• A szarvasvadász (1978)
• New York, New York... (1977)
• Taxisofor (1976)
• A keresztapa 2 (1974)
• Győzelemre született (1971)
• Cserebere (1969)
• Üdvözletek (1968)

rendező:

• A jó pásztor (2006)
• Bronxi mese (1993)

producer:

• A jó pásztor (2006)
• Rent (2005)
• Vejedre ütök (2004)
• Egy fiúról (2002)
• Bronxi mese (1993)
• Viharszív (1992)

díjak:

• 1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Oscar-díj
• 1975 Keresztapa II. – legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díj
• 2000 Csak egy kis pánik – kedvenc színész, Blockbuster-díj
• 1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Arany Glóbusz
• 1993 Életmű Arany Oroszlán-díj , Velence

Forrás: deniro.hu