Kétszeres Oscar-díjas amerikai színházi- és filmszínész.

Kevin Spacey Fowler 1959. július 26-án született a New Jersey-i South Orange-ben. Enyhén szólva problémás gyerek volt - nem kis fejfájást okozott szüleinek. Amikor felgyújtotta húga fára épített játszóházát, szülei úgy döntöttek, a Northridge Katonai Iskolába küldik az ifjú piromániást. Az iskola katonás rendje mit sem használt. Kevint három hónap után kiebrudalták, mert autógumival verte egyik társát. Az iskolai pszichológus drámaórákat javasolt Kevinnek, ami ezúttal jó ötletnek tűnt. "Beiratkoztam drámaórákra, és hirtelen otthon éreztem magam"- emlékezett vissza a színész. Első nagysikerű főszerepe A muzsika hangja gimnáziumi előadása volt. Ekkoriban vette fel apja vezetékneve (Fowler) helyett édesanyjáét, és lett Kevin Spacey.

Középiskola után a Los Angeles-i Valley Főiskolával próbálkozott, közben pedig komédiaesteken lépett fel. Egyik sem tűnt járható útnak, úgyhogy inkább New Yorkba költözött, ahol a nagy presztízsű Juilliard Schoolban próbálta elsajátítani a színjátszás mesterfogásait. Két év után csatlakozott a Shakespeare Festival színjátszó körhöz, és 1981-ben megtörtént első színházi debütálása egy Shakespeare-darabban.

A nyolcvanas évek előrehaladtával Spacey karrierje felfelé ívelt. Szerepelt Ibsen-drámában a Broadwayen, majd 1984-ben olyan káprázatos alakítást nyújtott a Hurlybury (Zűrzavar) című darabban (amelynek 1998-ban a filmváltozatában is szerepelt), hogy Mike Nichols rendező beválogatta a Féltékenység című mozifilmje színészi stábjába.

1988-ban a Wiseguy c. CBS-es krimisorozat mellékszereplőjeként lett egy réteg kedvence. El is könyvelték karakterszínésznek, így a legtöbb szerepe egy ideig ilyen jellegű volt. 1991-ben Tony-díjat nyert, a legjobb színésznek járót. Talán ennek hatására döntött úgy Hollywood, hogy mégis műsorra tűzi Spaceyt. 1992-ben közeli barátai, Jack Lemmon és Al Pacino társszereplésével játszott a Glengarry Glen Ross-ban.  Ismertebb filmjei ezekből az évekből: Rocket Gibraltár, Vaklárma, Drága papa, Henry és June, Felelősségük teljes tudatában, Vírus... Az 1995-ös Hetedik és az 1996-ban bemutatott Közönséges bűnözők tették ismert arccá, és miután utóbbi filmért Oscart is nyert, Spacey végre csatlakozott az A-listás filmszínészek közé. Immáron válogathatott a szerepek között, és többnyire jól is döntött. Olyan filmekben láthattuk, mint a Ha ölni kell vagy Szigorúan bizalmas, majd az 1999-es Amerikai szépségért újabb Oscart kapott, ezúttal már a főszereplő kategóriában. "Elolvastam a forgatókönyvet, és majdnem leestem a székről. Arra gondoltam, jobb, ha azonnal találkozom Sam Mendesszel, mielőtt bárki más elolvasná, és kedvet kapna a szerephez"- mesélte Spacey a filmmel kapcsolatos élményeit.

A filmrendezést eddig kétszer próbálta ki, ám hangos siker nem övezte az Albinó aligátor (1997) és A Tengeren túlon (2004) c. filmjeit. 2003-ban úgy döntött, hogy a mozit néhány évig zárójelbe teszi (azaz évente átlagosan csak egyet forgat), és a londoni Old Vic színház művészeti irányításával kiéli színházi ambícióit. A jelenlegi állás szerint még jó néhány évig e poszton fog működni.