Ha azzal a bevezetővel indítanék, hogy Neill Blomkamp alieneket dádázós filmje dokumentarista stílusban követi az eseményeket, akkor pár ezer potenciális nézőt kapásból elugrasztok. Ugye? Hozzáteszem, magam sem vagyok túlzottan elragadtatva, amikor a valósághűséget, vagy a komolytalan komolyság látszatát olyan módszerekkel tukmálják a képembe, mint a kamera hülye rángatása, annak a pofámba nyomása, a kötelező rohanás, lóti-futi közbeni pofázás, valamint idióta filmes szűrők alkalmazása.


S amikor Juliska néni sátor méretű tundra bugyogójában ott az összes hírszolgálati televízió, továbbá a kereskedelmi pitbull csatornák mikrofon hegyekkel, mert szétverte a sarki fűszeres tökét valami csalás végett, menten Ideglelést kapok. De rögvest nyomul a másik próbálkozás is. A Cloverfield az a fajta mozi, amitől még az edzett tengeri medvék is szédelegnek, nem csoda tehát, ha a film alatt anyázásba kezdene a szemgolyónk, rosszabb esetben a beleink.  Meg nem utolsó sorban, attól a dögtől még Godzilla gyíkuraság/hölgység, vagy mi a rossebb, tömör röhögésbe kezdene. Ennyit az életszerűségről.

A District 9 azonban picit más. Hogy úgymondjam, de eltalálta azt az arany középutat, amit az ember még elvisel. Valóban, eluralkodhat bennem a feszengő gyönyör, hogy már megint átb*sztak egy olyan baromsággal, ami helyett dalolva könyörgöm magam a mexikói szappanoperák elé. De hál’ Istennek, az események elfeledtetik velem a kellemetlenséget, s ha átvészeljük az első nagyjából fél órát, átveszi a szerepet az élénk érdeklődés. Közelkép van, rángás kevésbé – épp kibírható. Sőt! Még izgulni is lehet azon, amit látunk. Mindez mondjuk a *NN tévé közvetítő stílusában.


Pedig a helyzet nem egyszerű. Kevés olyan film akad, amelyikben nem találok szimpi karaktereket. Mindig akad egy szépfiú, izompacsirta, cicikkel felvágós szöszke IQ bajnok, végső megoldásként pár bejáratott sztár, akikre elkozmálhatok. Most viszont élből mindenki ellenszenves. Sajnálom ugyan a földönkívülieket, de a legszívesebben levágnám tücsök antennáikat. A kommandósokat kilőném a p*csába, a mindenbe belekotnyeleskedő főszereplőnek menten seggébe dugnám a kezét. Vagy azt miafenét a helyén. A helyi fekák pedig feketék, de minimum sötétek. Szinte világít a negró a szájukban. S talán ezért is mondhatjuk rá, remekmű. Sikerült  bennem utálatot gerjeszteni. Föltalálták a gerilla alieneket, más néven, az UFO gettót. Minden nyavalyájával. Éljen a harmadik típusú nyomor!


Történetről sokat nem illene mondani. Lassan már huszonnyolc éve lesz, hogy az idegenek űrhajóját bolygónkra ette a fene. Pontosabban: Dél-Afrikába.  Kezdetben minden happy, majd gyűltek a bonyodalmak, aminek a vége a kerítés lett, a hírhedt 9-es körzet. A lakosság egyre hisztisebben reagál a dolgokra, gyakoribbak a nézeteltérések, előkerülnek a fegyverek. Egyébként nem is csodálom. Ezek a lények olyan rondák, hogy már szinte szépek. Képzeljünk el egy kétlábon dülöngélő szöcskét – szárnyak nélkül – aminek a torkán lenyomtak egy gyerek polipot. Na, az ottragadt, és további segítségül megegyengették a pofáját szeneslapáttal. Plusz megspékelve szarástól vöröslő szemekkel. Hát, valami hasonló lehet a személyleírás. Az idegenek szép lassan állatira lehülyültek, köszönik, jól elvannak, és nem mennének sehová, a teljhatalmú  MNU pedig szeretné rendbe szedni a fickókat.  Bonyodalomként van még ez az izgága kormányügynök is, aki minden lukba benéz, mindent megszagol és megkóstol, de ami a legrosszabb: be nem áll a pofája. Aztán történik vele valami, és polgárháborús helyzet is fenyeget…


Amitől lehidaltam: a szeméttelep, a nyomor, a mocsok és a szögesdrót. Úgy átjött, hogy szinte a rothadó hús bűzét is éreztem. A látvány egyébként tisztességes. A levegőben lebegő keveretlen levegő, akarom mondani, űrhajó böszme nagy, helikopterek és fegyveresek mindenütt. Kódorog egy Transformers rokonság, máskor kőkemény horrorokat is megszégyenítő brutalitás. Köpni-nyelni nem tudtam.

Összegzés: Magasba emelték és agyon ajnározták. Marha jó reklám és Peter Jackson papi a háttérben. A siker receptje tehát egyszerű. Én azt mondom, jó film. Különleges, elgondolkodtató és néha döbbenetes. De hátast dobni előtte nem kéne. Szerintem egy nyolcas. Mert nyolcadik utas: a benzinkutas. Ha-ha.

8/10

Kenobi