Oldalainkat 21 vendég böngészi
Belépés
Film - színész kereső
This script has expired!FILM KATEGÓRIÁK
This script has expired!Szavazások
|
|
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
| Sherlock Holmes - kritika |
| Írta: Kenobi |
| 2010. január 10. vasárnap, 16:55 |
 Sherlock Holmes a legismertebb mesterdetektívek egyike. Villan az agy, csillan az ész. Briliáns logikája elől nincs az a gyilkos, aki megléphetne. Pipafüst, elegancia, hűvös kimértség. Mellette a „kisinas”, Dr. Watson. A krimiirodalom elválaszthatatlan párosa. Sir Arthur Conan Doyle maga sem gondolta, hogy beletrafál a lecsó sűrűjébe, mikor 1887-ben papírra vetette A bíborvörös dolgozószoba rejtélye című regényét, útjára indítva Holmest egy sor csalafinta bűnügy megoldására. Kialakult legendát csak tovább erősítette a számtalan filmes feldolgozás, tovább emelve híres nyomozó ázsióját. Szóval, az előbb leírtak alapján kicsit begyöpösödött képet dédelgettem a sziporkázó elméjű detektívről, aminek egy részét felejtsük is el gyorsan! Guy Richie féle Holmes habzsolja az élvezeteket. Trehány, fegyelmezetlen, nagypofájú, vonzza a balhét, lakása pedig egy merő disznóól. A zsenialitása megmaradt, ennek ellenére a legújabb feldolgozás nem mondható székbedöngölő, vérfagyasztó kriminek, hanem ízig-vérig akció/kalandfilmnek, némi sötét mágiával és vígjátéki elemekkel vastagon fűszerezve. Az ügy végére meg néhány kiosztott maflás tesz pontot. Tulajdonképpen örülök is az új fazonnak. Legfeljebb a vaskalapos hívek morognak kiadósat. Dünnyögésükre rátehet három fokozatot a főszereplők személye. Az ötödik perc után berobbant a szikra: a Robert Downey Jr. alakította Holmes egyfajta playboy, eljátszása a színésznek nem igazán okozhatott problémákat. Könnyedén hozza a Vasemberben már kicsiszolt karakterét. A páncélt ugyan dobta, jött helyette a pipa, de maradt a mindenkire szarok lazasága. Társát alakító Jude Law talán még inkább elemében van. Aggályoskodik, ha kell, pátyolgatja Holmeskét, és izé. Kettejük között szikrázik a levegő. Igazi vibrálás van, némi szívatással, észosztással, már-már egészen perverz gondolatok is eszembe jutottak. A XXI. századi Sherlock természetesen megmaradt páratlan logikájú kopónak. Amellett, hogy előtérbe kerül a bunyó. Verekedés közben pontosan megtervezi ütéseit, fölállít olyan orvosi diagnózist, amitől még egy baleseti sebész is lepetézne. Majd zutty! Odasóz. Képes patkányfarokból is messzemenő következtetéseket fölállítani. Néha már fárasztóan géniusz, másfelől viszont dolgozik a rekeszizom keményen.
 Igen, a humor az újdonság erejével hat. A filmen bőven lehet röhögni. Szellemes beszólások, pengeváltások oda-vissza. Nagyjából el is viszi – legalábbis a feléig – ez a nagyfokú könnyedség a mozit. Majd kicsit begorombul. De ne gondoljunk korszakalkotó durvulásra! Megy a kedves hajkura és ütlegelés, tulajdonképpen egy csepp vér nélkül. A látvány vastagon adott. A kor Londonjának minden rákfenéje tapintható. A büdös, füstös, retkes utcák lehangolóak és visszataszítóak. A bűnözés és a romlottság kézzel fogható. Pozitívumként megjelenik a nagyváros nyüzsgő forgataga, a fejlődés és az ipari forradalom minden ketyeréje, a tudomány utáni áhítozás. Káosz, zűrzavar és haladás. Mindenképpen a film erényei közé tartozik az erős atmoszféra, a hű korrajz, amit Guy Richienél jobban ábrázolni kevesen tudnának. A retinánkba égetődik, ha becsukjuk szemünket, akkor is látjuk.
Röviden a sztoriról, ami hát igencsak vékonyka. Nem is igazán van, hisz az első félidő inkább a hülyülésé, a második pedig az eksön szellemében mulattatja nézőjét. Van ez a Lord Blackwood nevezetű pofa. Sötét praktikákban mesterkedik, és az istenért sem akar megdögleni. Céljai egyértelműek, a hatalom megszerzése. Nevezhetjük világuralmi beütésnek, ha úgy jobban hangzik. Sherlock Holmes és Watson doki őlordsága után nyomoznak, ragyognak az eszükkel. Pár hulla, fekete mágia, ám Holmes mindenre talál evilági magyarázatot. Bonyolítandó a dolgokat, kavar még egy csinos hölgyemény, bizonyos Irene Adle (Rachel McAdams) is, Watsonkám ezzel szemben szíve választottjával randizgatna minduntalan. A végső összecsapásra – a jóféle kalandfilmek hagyományait követve – a létező legbarmabb helyen kerül sor…
 Összegzés: Roppant csavarosnak tűnő, mégis gyengécske sztori. Egészen hiteles látványvilág. Ragyogó, szerepük minden percét élvező színészek és egy lenyalt hajú, Drakulára emlékeztető főgonosz. Lightos pofozkodások és vérbő angol humor. Mindebből jó és folyamatos móka is kikerekedhetne, ám az egyébként ígéretesnek tűnő kezdés után lyukakkal, átgondolatlanságokkal és üresjáratokkal teli, majd a fináléra ismét felpörgő történet következik. A játékidő is picit hosszabb a kelleténél. Talán rövidebben, sűrítve nagyobbat ütne. Van hát hiányérzetem. De… A nyavalygásaim ellenére is élvezetes, remek mozi, amit már a két főszereplőért is érdemes megnézni.
Kenobi |
| Módosítás dátuma: 2010. február 06. szombat, 23:02 |
loading...
Filmcsoportok
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
|
|