Sokszor gondolunk arra, hogy mit is szeretnénk az életünkben. Tulajdonképpen egész lényünket az hatja át, hogy mit szeretnénk megvalósítani az életben. Saját vágyaink rabjai vagyunk. Elvben. Aztán rájövünk egy szörnyű napon, hogy nem is éltünk még igazából, hogy azok a vágyak, amik hajtottak bennünket tulajdonképpen mind teljesületlenül ott vannak még kielégítetlenül elménkben.

A Bakancslista is erről szól. Két ember Edward Cole és Carter Chambers (Jack Nicholson és Morgan Freeman) egy kórházban ismerkedik meg, ahol egyszerre tudják meg, hogy rákos betegek. Életük teljesen különböző; Cole dúsgazdag – mellékesen annak a kórháznak a tulajdonosa, ahol a gyilkos kórt diagnosztizálják – Chambers autószerelőként él és tartja el családját.

De mi is az a bakancslista? Chamber találmánya: egy felsorolás azokról a dolgokról, eddig teljesületlen vágyakról, amiket meg szeretnénk kapni, amiket át szeretnénk élni, mielőtt feldobjuk a bakancsunkat. Talán nem véletlen, hogy az ötletadó a földi életben jobban mozgó Chamber és nem az elamerikanizálódott, minden hájjal megkent üzletember. Cole a maga világában csak egy értéket ismer, a pénzt, azzal mér mindent. Az ő szemüvegén át nincsenek hiányzó dolgok, amíg van pénz. Ezért is ő szponzorálja a bakancslista megvalósítását.

A történet folyamán hőseink közösen tapasztalt élményeik során kerülnek közelebb egymáshoz. Barátságuk még Chamber halála után is megmarad, hiszen Cole rájön arra, amire mindannyiunknak rá kellene jönnünk: a pénz még önmagában nem boldogít, sőt önmagában semmisem tesz minket boldoggá, hacsak nem a mindenkor jelenlévő pillanat. A Most megélése a legnehezebb feladat, hiszen mindig elvárásoknak próbálunk eleget tenni: a családot el kell tartani, a részvényesek felé PR üzeneteket kell kommunikálni. Chamber felesége is próbálja férjét visszarángatni a korábbi valójához, nem érti, miért akar a férje utazni. Az ilyen kötöttségektől vagyunk megfertőzve.



A film legfontosabb két kérdése, amit feltesznek, de amit akár mi magunk is feltehetnénk: „ Vajon olyan életet éltél-e, amelyben örömöt leltél?” és „Úgy éltél, hogy azáltal mások is örömet leltek saját életükben?” Tegyük fel ezeket a kérdéseket magunknak minden nap és akkor nem kell bakancslistát összeállítanunk, mert ha mindkét kérdésre igennel válaszolunk, akkor minden vágyunk teljesült úgy, hogy közben környezetünk is boldog.

Könnyűnek tűnik, de nem az. A próbát minden esetre megéri. Leljünk örömet életünkben és éljünk úgy, hogy mások is örömet leljenek életükben!!!

Kovács Ottokár