A dinoszaurusz és a hüllőlények

 Ha valaki még egy dínós filmet készít, kútba ugrom. Szinte látom is, ahogy ízibe szalad mindenki kameráért, és készíti rohamtempóban a maga ősdögös moziját, hátha szavamon fognak. Az a gyanúm, Will Ferrell már megtette az első lépéseket a dógok irányába. Hatalmas homokozó helyszínként, majmóca és egyebek. Ráadásul bevont a Jurassic Parkra kismiska módon emlékeztető kirakodós vására mellé valamilyen gúvadószemű, plusz hüllőszerű lényeket is. Azok meg határozottan úgy néznek ki, mint akiket két hét szorulás után csoportos potyogtatásra küldené a kipufogó specialista. Gülüznek is a termék érdekében rendesen, talpig gumicuccban. A világuk természetesen valami időspirállal kavaró párhuzamos valóság, vagy mi a szösz. Újabban ez lett a módi. Ide töketlenkedik csodásan bongyor fürtjeivel Dr. Rick Marshall, valamint két társa, kicsit kajabálni, napozni, rémüldözni és futkosni. A felmenők között pedig egy 1974-ben szabadlábra engedett és három évadot megélt tévésorozatot emlegessünk. Állítólag vígjátéknak és kalandfilmnek elkeresztelt kasszasiker ez a mostani feldolgozás. Az olyan kukacoskodók szerint, mint én, pedig borzalom lehet a javából, elvileg kiadós (röhejes?) látvánnyal. Nekem valamiért mégis egyre szimpibb lett az a kút…

 Amerikában már túl vannak a Land of the Lost bemutatója okozta sokkon. A cirka százmillás büdzséből összebarmolt kalandtúra eddig vagy negyvennyolc millió dollárral simogatta (cuzammen!) a producerek gondterhelt barázdáit. Íme, a legújabb példa, hogy félküllős és nevetséges mozikkal hülyíteni a közönséget már odaát sem divat. Will Ferrell pedig elgondolkodhat, hogyan is tovább. Brad Silberling rendezőnek (Casper, Angyalok városa ) hiszem, hogy voltak már jobb pillanatai is, és még lesznek is. Jelen produkciója a kivétel erősíti a szabályt elvét követi. Hm.

Kenobi