Véres gyilkosság történik egy hollywoodi szórakozóhelyen: egy csapat bőrnadrágos, kapucnis, feltörekvő rappert lőnek szitává ismeretlen bőrnadrágos, kapucnis merénylők. A zöldfülű K. C. Calden (Hartnett) és a tapasztalt Joe Gavilan (Ford) megérkeznek a helyszínre, és azt teszik, amit minden rendőr tenne: rendelnek két hamburgert, majonéz és saláta nélkül. Miközben a nyomok után kutatnak, máris megismerjük őket, hiszen Gavilanról kiderül, hogy másodállásban másodosztályú ingatlanügynök, Calden pedig, miközben színészi debütálásra készül, nőknek tart jógatanfolyamot – esetenkénti otthoni korrepetálással. Így a mobiltelefonjaik csengőhangjait már kívülről fújjuk a film végére, hiszen mikor máskor lehet házat a legjobban eladni, mint üldözés, vagy kihallgatás közben. Ez Hollywood, itt még a rendőrök is érdekesek.


A gyilkosok utáni hajsza egy nagy lemezcég félelmetes vezetőjéhez vezet, akinek ráadásul köze van a jógazsaru apjának meggyilkolásához, tehát újra bebizonyosodik, hogy az igazán gonosz emberek összetartanak, és hogy nagyon nem szeretik a rend védelmezőit. Ha ez nem volna elég, akkor még a kollégák is rászállnak a két pályatévesztett nyomozóra, így senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy vagy öt percen belül meghalnak mindketten, vagy a teljes Los Angelesi alvilágot lesittelik, miközben épületeket adnak el és a Vágy villamosának szövegeit gyakorolják.

Ron Shelton rendező az örök receptre hagyatkozott a Hollywoodi őrjárat készítésekor: ha azt akarod, hogy tömegével menjenek be a filmedre, keverd a műfajokat minél bátrabban. Ezért kapunk remekül elkészített autós üldözéseket és igencsak kacagtató dialógusokat, meg persze medencében ücsörgő félmeztelen amatőrjóságokat; néha nem is tudjuk, sírjunk-e, vagy nevessünk.


Összegzés: Egyszerre humoros, akciódús és félelmetes film a Hollywoodi őrjárat, ami talán kicsit túl sok is egyben. Egy próbálkozást (ismétlést) feltétlenül megér, nem utolsósorban a két főszereplőnek köszönhetően.