This script has expired! This script has expired! This script has expired! This script has expired! This script has expired!

Spirit - A sikitó város

Írta: Kenobi

2009. február 21. szombat, 20:45

Szellemekkel suttogó  Mostanság divatos trendi lett a képregényhősök filmes szerepeltetése. Az okozati összefüggések vadászatakor persze nem igazán kell mélyre kotorászni a kiváltó tényezőkben. A siker szinte minden esetben garantált – nem  kell hozzá más, csak valami bődületes szájtáti látványvilág, féleszű ugri-bugri-bugris szuperhősök tömege, így aztán ne is lepődjünk meg azon, ha a világunkat megmentő farsangi jelmezesek seregéből bőven jut a mozivásznakra, majd azt követően otthonunk filmes polcaira is. A történet az esetek többségében mellékes, mint ahogy az is örök rejtély  marad számomra, hogy mi a fenéért is zabálja lelkesen ezeket a bugyutaságokat – elsősorban a tengeren túli – közönség. Pókember és Daredevil, a Fantasztikus négyes és a Macskanő, Elektra nyanyus, a kriptonittól zöldet hányó Suparman és még jó néhány fantasztikusan csodálatos képességekkel megáldott Paprikajancsi evilági ökörségein generációk nőttek fel és butultak szinte nulla IQ szintre. Néhány kivétel ugyan mindig akad, fölhozhatnám példának okáért rögtön Batman úrfi legújabb két röpködését, a Vasembert, vagy a Sin City-t, esetleg óvatos lelkesedéssel a 300-at. WinRaR-ral csomagolva és summázva az eddigieket, mindig gyermeki érdeklődéssel várom egy-egy képregényfigura feltűnését, hogy aztán a többségüket örökre elfelejtsem az idők homályában.  Képregényvilág képregényvárosában keveri a keverni valót legújabb hősünk Spirit (Gabriel Macht). Az élete is mondhatni spirituálisan különös: megszületett, majd meghalt. Ebben eddig ugye semmi kirívó, embertársaink többsége általában így csinálja. Azonban az egykori zöldfülű zsaru nem éri be ilyen egyszerűen: visszatér a halálából, majd mintegy küldetéstudatként Central City sötét utcáit járja bűnözőket dádázva. Kedvenc filmje bizonyára a Holló lehet. A régi filmes hagyományok alapján minden túlvilágról visszatérőnek dukál egy ádáz szemétláda, jelen esetünkben Octopus (Samuel L. Jackson). Mindenki nyugodjon meg: a barátságosan közkedvelt és röhejesen nyálas Pókember előkerülésére itt most kevés az esély. Octopusunk más bizniszben érdekelt. Világrengető céljai vannak: el akarja törölni a föld színéről Central Cityt. Hogy miért? Hát miért ne. Kerülgeti a fickót a nagyzási hóbort, meg így szeretne bekerülni a történelemkönyvekbe. A kis genya. Azonban főgonoszunk élete sem fenékig rombolás, a hidegvérű gyilkost kergeti háztetőkön, szélfútta utcákon, szűk és leroggyant sikátorokban, meg a bánat tudja hol a fenében nem még Spirit, az odaátról visszatérő jófiú. Közben pedig a filmet megkukkantó férfinépséget dühös oldalbordák hada mossa majd fel, mert bögyös tünemények serege kerül a történet bősz fonalába: az éles eszű szomszédlány, punk beütésű titkármaca, halálos sztriptíztáncosnő, szexi zsarucica és Spirit egykori nagy szerelme, akiből veszedelmes ékszertolvaj vált, és akiről sohasem lehet tudni, hogy épp kinek az oldalán áll. Mindenki mindenkivel, mindenki mindenki ellen, ki ment meg kit, és ki öl meg kit – ilyen bonyolult a világ. Lássuk kinek lett kérges a tenyere!  Frank Miller neve már a Sin City stáblistáján is ott ékeskedett, mint rendező, bár mindenki tudja, hogy ott a tényleges karmesteri pálcát Robert Rodriguez suhogtatta. Frank Miller inkább a háttérben sündörgött, és a produkció kreatív felügyeletét látta el, innen tehát a tiszteletbeli direktori titulus. A Spirit Miller első próbálkozása a filmrendezés terén, és én csak remélni merem, hogy Rodriguez cimbi oldalán nem csak a kosz ragadt rá. Továbbá felettébb meglepő, hogy jelenkorunk egyik legnagyobb hatású képregényírója nem egy saját agyalmányát dolgozta fel, hanem Will Eisner képregényét viszi vászonra. Az viszont igaz, hogy Eisner világa nagyon hasonlít az övéhez: ugyanolyan sötét és karcos, ráadásul Miller a Sin Cityhez nagyon hasonló technikával (zöld háttér előtt forgatva) és látványvilággal készítette el a filmet, gyönyörködhetünk a sok fekete-fehér jelenetben, amit időnként tarkítanak más színekkel (mint például Spirit vörös nyakkendője), úgy tűnik, a Sin City képi világa alaposan rányomja bélyegét a produkcióra.  Frank Miller direktorként most szabadon garázdálkodhatott a rábízott ötletanyaggal, ezért korábbi képregény-munkáival (Sin City, 300) ellentétben, ahol mindig cirkuszolt a kockáról-kockára történő megfilmesítéshez, ezúttal szabadon kezelte az Eisner által kigörcsölt anyagot; teljesen új sztorit írt hozzá, csupán az eredeti figurákat, a helyszínt és a milliő meghagyását tartotta fontosnak. A szereposztást tekintetve pedig konkrét elképzelései voltak a rendezőnek. Octopus főgörény szerepében a mára már szinte válogatás nélkül mindent elvállaló Samuel L. Jackson gonoszkodik, míg Spirit szerepében a szinte kezdő Gabriel Macht (Rossz társaság, Beavatás) villoghat. Ha már villogunk, akkor íme a lista a filmben felbukkanó tündérekről is: Scarlett Johansson, Eva Mendes, Jaime King, és Paz Vega. A szemtengelyferdülés és a nyálcsorgatás garantált. Legalábbis kiéhezett urak számára.  Spirit - A sikitó város. Magyarországi bemutató: március 19. Addig szellemeskedjünk! Huúuú… Kenobi < Előző   Következő >

Módosítás dátuma: 2009. április 23. csütörtök, 22:09