|
Star Trek |
Írta: Kenobi | |||
2009. április 23. csütörtök, 20:35 | |||
Minden ellenállás hasztalan!
Mondaná a kockalakó és közösségi tudatban zöngéző Borg, a Star Trek franchise egyik házi kedvence. S természetesen rögtön hozzátenné kedves, gépies hangon: asszimiláljuk magukat! De jó is lehet nekem, egyszerű XXI. századi Földlakónak! Eggyé válok milliárdnyi társammal. Együtt gondolkodunk, együtt sírunk, s ha rám érik az inger, Borg kocka hegyek kezdenek el toporogni a retyók előtt. Különben is, nem értem a kedves űrbéli gyarmatosítók felvágását. Azt hiszik, asszimilációs hisztijük az ő találmányuk? Egy fenét! Ma is létezik, csak éppen házasságnak hívjuk! S akik voltak-vannak olyan szerencsések és időmilliomosok, azok az egyik kereskedelmi csatorna jóvoltából gyakorlatilag végtelenített üzemmódban nézhetik délutánonként a Star Trek franchise hajtóművein felnövekedett sorozatok tömkelegét.
Így aztán nosztalgiázhat a néző az „ős” sorozaton, s írhat húszoldalas környezettanulmányt Dr. Spock orrának íveltségéről, kuncoghatunk kajánul a mára már kissé ódivatúnak tűnő trükkökön, a merészebbek pedig elgonoszkodhatnak William Shatner Kirk kapitány évfolyamok alatt elterebélyesedő „hasizmáról”. De megállás nincs. A Voyager csillaghajó próbált kvadránsokon és hét évadon keresztül hazakóvályogni, majd lerághattuk a körmeinket az újabb Enterprise szérián, és végigizgulhattuk azt a négy évfolyamot, amíg John Archer kapitány kivénhedt űrtragacsát kivonták a forgalomból. Persze ennél a sorozatnál picit leragadva, engem kevésbé hatott meg a parancsnok tettrekészsége, még kevésbé igencsak esernyő méretű szimatolója, sokkal inkább nyálfolyamot eregettem az űrbéli csajokon, konkrétan T’Pol (Jolene Blalock) vulkánleányzón, illetve a szintén ringó csípővel és feszes popóval megerőterezett Hoshi Sato-n (Linda Park).
Amikor Gene Roddenberry forgatókönyvíró-producer 1964-ben kigörcsölte első Star Trek epizódját, még nem is sejthette, de kiengedte az Enterprise űrhajó szellemét a palackból. Az alapokból kinőve keresi az űr határait hat sorozat (köztük egy animációs), egy rahedli videojáték, könyvtárnyi képregény és eddig tíz különböző sikerű mozifilm. A Star Trek – magyarul Ő°rszekerek népszerűsége mindezek ellenére töretlen, vetekszik a Lucas bá által dirigált Star Wars saga szagával. Ha boncolgatjuk a sikerek okait, ismételten megállapíthatjuk, a bevált és másutt is tökéletesen működő sémákon ne változtass elve itt is bevált. A Star Trek univerzum főhősei a Csillagflottánál teljesítenek szolgálatot. Felfedezők, kutatók. Vezetésükkel jön létre a Bolygók Egyesült Föderációjának hadserege. A Csillagflotta hajóin pedig Alienek sokasága teljesít szolgálatot. Az epizódok-mozifilmek kalandosak, néha még izgalmasak is. Elmaradhatatlan társ a látvány, és persze a lényeg: a főhőseink mindig jó nagy szarban vannak. Huncut civilizációkkal állnak szinte mindig hadilábon, akikről gyakorta még a büdös életben sosem hallottak. De no problémo, nézzük csak meg az adatbázist! Ott mindig találunk valami leírást. Átsugározva magunkat az ellen űrjárműveire, lövésünk sincs, hol a fenében lehet a vezérlő, de pár perc vizsgálódás után perfekt módon megy minden magától. Természetesen a filmeknél szinte felvételi követelmény, hogy az Enterprise, darabokra hulljon, vakítsanak el a fézer ágyúk, nyomjunk az idegen faj képébe pár proton torpedót – lehetőleg teljes szórással – hozzunk létre erőtereket, s pucoljunk, ha kell legalább ötös fokozattal. Mindezeken túl, alapvetően pozitív és derűs jövőképet mutató és roppant szerteágazó világ a Star Trek, amely jóval fajsúlyosabb pár űrcsatánál. A Star Trek tehát alapvetően tévés beütéssel indult a hatvanas években, s töretlen népszerűségének köszönhetően jöttek futószalagon a mozifilmek is, amelyeknek újabb lökést a Star Wars sikerei adtak. A nagy érdeklődéssel várt tizenegyedik mozifilm elkészítését a Paramount Pictures 2006 áprilisában jelentette be, amitől a rajongók dobtak egy hipertér ugrást. A történetről magáról még így a bemutató előtt pár nappal sem sokat lehet tudni, annyi azonban biztosra vehető, hogy az eredeti Star Trek cselekménye előtt (de a Föderáció megalakulása előtti időket feldolgozó Star Trek: Enterprise sorozat után) játszódik. A mutatvány főhőse Kirk (Chris Pine) és zselatinfülű Spock (Zachary Quinto), akik a Csillagflotta akadémiájáról még meg sem száradt plecsnivel, kadétként életük első űrküldetésére indulnak, ami kis híján az utolsó lesz. A Világhálóra feldobott trailerek alapján egyben biztosak lehetünk: a százötven milliós költségvetésből garázdálkodó J. J. Abrams rendező-producer mittudomminemmég (Mission: Impossible III., Lost pl.) ritka látványos filmet készített. A szinte teljes egészében Kalifornia állam területén forgatott produkció főszerepeire ugyan nem világsztárokat szerződtettek, néhány húzónév mégis megtalálható a stáblistában. Eric Bana, Bruce Greenwood, Karl Urban, vagy érdekességképp elmondható Simon Pegg feltűnése, aki például a Vaskabátokban engem habosra röhögtetett. A női oldalt az őzike szemű és kleptomániás hóbortjairól elhíresült Winona Ryder erősíti, de Uhura kisasszony szerepében feltűnő Zoe Saldana sem lesz semmi szexi. A régi piskóták közül egyedül az öreg Spock papa (Leonard Nimoy) filmbe bóklászása várható, míg az eredeti Kirk kapitányt elpocakoskodó William Shatneré nem. Talán hibernálták a fatert. Sokan várjuk, és még többen toporgunk türelmetlenül a kezdésre, amely fénysebességgel közeleg. Magyarországi bemutató: május 7.
|
|||
Módosítás dátuma: 2009. június 09. kedd, 20:22 |
|