A Kaszással nem szórakozunk!!!

Vajon mi lehet a híres színész sírfelirata??? ... Már sokszor meghaltam, de így még nem...

 Bocsi mindenkitől a kissé idétlen és morbid kezdetért, de nem bírtam kihagyni. Meg talán passzol is a Végső Állomás filmek légköréhez. Mert élnek közöttünk olyanok, akik az atyaúristenért sem óhajtanak elpatkolni. Bekavarnak az elrendeltbe, horkolás közben látják haláluk pillanatát és módját. Rövidre fogva a dolgot, túlórára kényszerítik a Halált. Így ne is lepődjünk meg, ha Kaszás uraság kis puffogásba kezd.
 Előre tudni kinyúlásunkat, csak kevesek adottsága. Talán James Wang rendező is prüszkölhetett egyet a jövőjét illetően, amikor 1990-ben, meglovagolva a divatos tinihorrorok sikerét, vászonra cibálta mára már szinte klasszikusnak számító vérfürdőjét, a Végső állomást. A Halál pedig rendesen repetázhatott, a folytatások meglovagolva a viszonylagos jó fogadtatást, jöttek is hullaszám...

 A negyedik rész sztorija sem különbözik a franchise megszokott koreográfiájától. Egy megálmodott tömegbaleset, válogatottan fincsi megnyekkenések – szinte mindig gyanúsan véletlennek álcázva. A halállista élén persze ismét fiatalok, mert a 96 éves özvegy Trottyafalvi Alajosné jobb létre szendergésére ugyan ki a fene lenne kíváncsi?
 A friss epizód direktora a második mókát is jegyző David R. Ellis, rutinos „halálspecialistával” van tehát dolgunk. A szereplők az „ugyanmákikvagytok  skaccok?”, kérdezem áhítattal és nagy-nagy érdeklődéssel a képemen kategóriájába esnek. Bár nem vitás, beszari pofát vágni profi módon tudnak.

 Egyedüli nagy kérdés a tömeges túlvilágra evickélés során, hogy vannak-e még az új felvonásban tartalékok? Nem válik-e sablonossá, kiszámíthatóvá a történet? Hát... Majd meglátjuk. Már ha nem szerepelünk mi is azon a listán... 

Végső állomás 4. A Halál nem válogatós. Miért pont Te lennél a kivétel?

Kenobi