Az a dolgok lényege, hogy Irakban hulla vagy! Na, egy mondat, ami beledöngöl a székbe! Fölkelti a kíváncsiságot. De tegyük hozzá gyorsan, A bombák földjén az utóbbi évek háborús-Irakos propagandáiból messze a legkomolyabb. Tulajdonképpen várható volt egy ilyen film megjelenése az amerikai repertoárban. Mázlinkra, alapjaiban más fölfogásban készült kortársainál. Bölcsen kerüli a megszokott jenki rizsát. Nincsenek rágógumizó, észosztó katonák, nem csörömpölnek Bagdad utcáin lánctalpas fémszörnyek. Elvétve találkozhatunk képsoraiban utcai harcokkal. A helyzet ennél drámaiabb. Kathryn Bigelow filmje egy speciális alakulat, a bombaosztag mindennapjairól szól. Vérükben tombol az adrenalin, árnyékuk a halál. Melyik drótot is válasszam? A pirosat, vagy a kéket? Szép magyar szóval: szopás a melójuk.

A mélytorkos nyelés mellett a feszültség iszonyatos erővel van jelen. Minden izzadtságcsepp, az összes homokszem azt sugallja, a kis csapat folyvást az ellenség célkeresztjében.  A környéken mindenütt bámészkodó és gyanús Irakiak. Orvlövészek, átkozottul forrongó környezet, öngyilkos merénylők. A hülyébbje meg pofátlanul videózgat. Talán a „jutyúbra” töltené filmjét?  Valamint egy kultúra, ami messziről érkezett szemnek szokatlan. A robbanószerkezetek pedig azért lennének, hogy robbanjanak. Lehetőleg nagyot, áldozatokkal.  A nagy bummot megakadályozandó tökös fickókra van szükség. Őrültekre. Olyanokra, akik leszarják az életet. Az izgalom számukra létszükséglet. Drog, efféle. Csak hibázni nem lehet. Hárman kimennek valahová, aztán lesz, ami lesz. Nem életbiztosítás a munkájuk, kell egyfajta megszállottság, vastagon.

William James bombaspecialista őrmester pont belefér a képbe. Laza, magas ívben tojik a szabályokra, s igazán csibészes mosollyal arcán incselkedik a halállal, amikor egy jóképű bomba kerül az útjába. Társait szabályosan kiakasztja, de hogy tud a csávó, az hótziher. Ám Irakban minden másképp forog. A mindennapok életveszélyes taposómalma, a sivatag tűző napja alatti lövész párbaj, a helyi Beckham kölyök eltűnése és a bombaraktárban talált, a gyerekre hasonlító holttest után neki is eldurran az agya. Nyomozni kezd hát, hová is lett a kiscsávó…


Így leírva szakasztott olyan benyomás alakul ki, mintha története is lenne a filmnek. Pedig nem igazán. Amolyan sodródás féle valami. A katonák reggel fölkelnek, este a táborban kieresztik a gőzt. Közben számolják a hátralévő időt, mennyi még a leváltásig. A sztoriról többet nem igazán ildomos pofázni. Elég annyi, az osztagot követjük a bevetéseikre.

Kathryn Bigelow nő létére igazán férfias filmmel rukkolt elő. De végre, történetének szereplői hús-vér emberek. Ugyanakkor héroszok is, köll konc az amerikai elvárásoknak. A királyságból megismert nagy arc visszafogva, s kiordít filmjéből a háborúellenesség. Persze, nem pofámba kajabálva, csak sumákul. Leginkább a fölösleges, értelmetlen áldozatok, a fanatizmus álarca mögé bújt kegyetlenség vágja kupán a nézőt. Kellet ez nekünk? Elküldeni a fiúkat egy vadidegen földre, magasabb politikai akarat eszközeként? Időnként durva és meghökkentő jelenetek, de olyanok, hogy magad alá nyúlsz. S ami a lényeg: egészen pazar színészekkel. Többnyire kevéssé ismert figurák alkotnak maradandót. Egy értelmetlen háború arctalan hőseit így érdemes eljátszani. A főszereplő csávó, Jeremy Renner elképesztő mit alkot, társai meg szépen fölnőnek mellé.  Azt csak halkan jegyzem meg, sztárok egész sora bukkan fel rövid cameók erejéig.


Összegzés: A film pont olyan, mint a háború, a megszállás hétköznapjai. Alkalmanként durva, máskor picit leül. Unalmasnak is mondhatnám, de nem.  A sztori is e logika mentén bukdácsolva, picit hullámzó. A bombák hatástalanításakor szinte lerágtam a körmeimet, de voltak kellemetlenül ásításra ingerlő pillanatai. A fenekem sztrájkolni kezdett a hosszú játékidő miatt. Kicsit rövidebbre fogva jobban hurráznám.  Az külön díjazandó, hogy kerülték a nyálas szirupot, a sablonokat, rágyúrtak a hiteles helyszínekre. Meg sem próbálták a blockbusterek agyatlanságait követni, legyünk érte hálásak. Lehetne morális tanmese, üres frázisokkal. Helyette? Vérprofin megcsinált, súlyos mondanivalóval, és nem éppen könnyű témával felvértezett film. A mérce szerencsére magasra helyezve.

8/10

Kenobi