Tartozom az olvasóknak egy vallomással: filmek terén én vagyok a legbutább. Annyit foglalkozom az oldallal, hogy időnként már-már gépiesen végzem a rám bízott feladatokat, s nincs is időm arra, hogy szétnézzek a filmek között. Így aztán nekem mások szoktak filmeket ajánlani. Van, hogy megfogadom, s megnézem,  van, hogy nem. Aztán vagy megbánom a döntésem, vagy pedig nem.

Érdekes, milyen sokatmondó - vagy éppen ellenkezőleg, semmitmondó - tud lenni egy film címe...  Nekem ez a film az utóbbi kategóriába tartozott. Éppen ezért teljesen hidegen hagyott, amíg fel nem hívták rá a figyelmem, hogy ezt látnom  kell. Mert, hogy jó film. Megkaptam a rövid tartalmat is szóban: II. világháború, Németország, nácik, koncentrációs tábor, megismerkedik egy kisfiúval  - ennyit címszavakban. Ekkor úgy döntöttem, megnézem. S jól döntöttem.

Már a történet maga is szimpatikus. A filmet a Harry Potter-filmek producere, David Heymann készítette - ezek alapján - talán - borítékolt a siker. További érdekessége, hogy Magyarországon forgatták, magyar színészek,  egyéb szakemberek közreműködésével.
Sok felfogásban-szemlélettel-feldolgozásban láttuk már ezt a témát. Gondoljunk a Schindler listájára,a Zongoristára vagy a rengeteg Hitlerről és környezetéről szóló filmekre. De olyan hirtelen egy sem jutott az eszembe, amiben egy náci tiszt családja, és főleg gyerekei lennének a középpontban.

Ebben a filmben pedig ez történik. Egy apa, aki teljesen azonosul Hitler nézeteivel, s környezetétől is megköveteli ezt. Egyetlen egy dologra nem hajlandó: hogy édesanyját - eltérő nézetei miatt - feljelentse. A felesége, aki férje mellett áll, ám azzal, ahogyan a zsidókkal bánnak, nem ért egyet. Emberként, más emberek szenvedéseivel, megaláztatásával nem ért egyet.
S a két  gyermekük,  akik csaknem egykorúak: a tizenéves lány, akinek felettébb szimpatikus az egyik tiszt, így - természetesen - teljes mértékben egyet ért édesapja nézeteivel,  már-már fanatikussá válik. S a nyolcéves kisfiú, aki - édesanyjához hasonlóan - szintén "csak" az embert látja. Mindez azért éleződhet ennyire ki, mert édesapjuk előléptetése után egy koncentrációs táborban látja el feladatait, s vele költözik a család is a "falu" közelébe, ahol mindkét gyerek magányos. Amíg  testvére a náci tanokkal ismerkedik, Bruno, a kisfiú barátokat keres. Így ismerkedik meg a "faluban" lakó Shmuellel.
Mindketten 8 évesek. Kettőjük között nincs semmi különbség. Csupán annyi, hogy egyikük a kerítés egyik, másikuk a másik oldalán lakik. Na, és még egy: akik a "faluban" laknak, furcsák, pizsamában járnak. Mindkét gyermek szülei meg akarják óvni gyermeküket az életnek ettől a sötét oldaláról, így hát egyikük sem érti, tudja, mi történik körülöttük.Ráadásul a náci propagandának köszönhetően Bruno fejében egy idilli kép él  a "faluban" folyó életről.
Րk "csak" gyerekek, s egyre jobb barátok lesznek. Azt mindketten tapasztalják, hogy kettejük barátságát nem helyeslik a felnőttek, ám ennek pontos okát nem értik.
Bruno élelemmel látja el kis barátját, játszanak, beszélgetnek. Mivel azonban tisztában van azzal, hogy ez nem jó dolog, titokban tartja kapcsolatukat. Mígnem az anya végképp megunja a sok szörnyűséget, s el nem akarja vinni gyermekeit. Ugyanekkor tűnik el Shmuel édesapja is.
A két mit sem  sejtő gyerek ekkor egy tervet eszel ki: közösen fogják megkeresni Shmuell apját... S ekkor bekövetkezik a tragédia...

Rendszeres olvasóim számára ismerős gondolatok következnek most. Ebben a filmben is szép példát látunk a gyermeki őszinteségre, nyíltságra,  egymás feltétel nélküli elfogadására.  Րk  még nem  képzelik bele egymásba a politikát, az adott korszakra éppen jellemző ideológiát, vallási tanokat. Րk nem látnak mást egymásban csak azt, hogy társak, barátok.  Egyformák. Ki/mi tesz közöttük különbséget? Csupán az  emberek éppen aktuális gondolkodása.  Amivel van persze, akit meg lehet fertőzni, másokat nem.  Sajnos, nem tudom pontosan idézni, de nagy kedvencem, Müller Péter gondolata - amely a Dr. Herz-ben hangzik el - , hogy az ember ember. És ez nem fokozható. Maximum lefelé ...

S végezetül ismét buzdítok mindenkit: ez a  film is kapható könyv formájában. Kivételesen ezt még nem olvastam.  De el fogom. Remélem, az is lesz akkora élmény, mint a film volt! A könyv gyerekkönyv ...  azt azért nem tudom, megmutatnám-e a tanítványaimnak ...  szerintem talán  csak  a  nagyobb gyerekek értenék meg - nekik viszont látniuk kéne.
Én megsirattam a filmet....

szamóca