A csúf igazság – The Ugly Truth

amerikai vígjáték, 96 perc

 Bevallom őszintén, körbe kérdeztem a baráti kört, kinek hogy tetszett. A végeredmény, mindenki többre számított, ahogy én is.

Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert kellemes, félig romantikus, félig humoros másfél óra volt, de biztos, hogy elég egyszer megnézni.

Viszont volt mondanivalója a filmnek. Miszerint a nők valóban nem ismerik a pasikat. Igen hölgyek, a férfiak tényleg a külsőt nézik meg először, és a vicc az, hogy második nekifutásra is ott ragadnak. Az, hogy mi van belül, mi van a lelkükben, netán az agyukban, az már csak harmadlagos. A jó nő viszont, aki nem mellékesen még okos is, ezt tudja, és ennek tudatában cserkészi a körülötte legyeskedő pasikat, aki viszont még nem ismeri a praktikákat, az gyorsan szaladjon a legközelebbi moziba, és tanulmányozza a témát Gerard Butler-rel /emlékezhetünk rá a „300”-ból, vagy a „Lara Croft Tomb Raider” filmből /, és Katherine Heigl-lel /Grace klinika, Felkoppintva/. 

A történet ezen a szálon fut, miszerint Abby a tévés producer, totálisan ellenkezőleg viselkedik a férfiakkal, mint ahogyan azt ők szeretik. Bár ebben nincs semmi rossz, hisz sokszor a nők valóban nem tudják, mit is akar egy férfi. Nem a sportmelltartót, hanem a csipkéset választanák, nem a garbót, hanem a kivágott topokat részesítik előnyben. Mindezeket főszereplő hölgyünk, Abby nem nagyon vette komolyan. Eddig.

Mike fél kézzel megoldja ezt a problémát, segít a nőnek a szomszéd dokit meghódítani, aki valóban elég gyorsan ráharap a csalira. Nem kell más, csak egy fekete, szexis ruci, némi szőke póthaj, fel nem vett, lerázó telefonok, és a doki már a nőé. Közben persze a csavar, mikor főszereplőnk rájön, neki is kell így már a nő, és innentől kezdve, a humoros résznek vége, kezdődik a romantikus, sablon történések sora.

A sztori vége előre tudható, érezhető, azonban a lényeg az, hogyan jutunk el odáig, hogy egymásba szeret két ennyire különböző ember. Mind humorban, mind romantikában is bővelkedik a film. Azonban kiszámítható, amiből manapság rengeteg van. Gyakran találkozunk ilyen hatású és stílusú filmmel, így szerintem, ha a „női-férfi” kapcsolatok kialakulására jobban ráfeküdtek volna a készítők, talán érdekesebb is lehetett volna maga a film.

Ami tetszett, az a Gerard Butler által hozott figura stílusa, ami hasonló volt, mint a mi magyar „csernusdokink”, mivel nyers őszinteséggel vall bármiről. Nem mellékesen, megvolt a két főszereplő közötti összhang, így jól működött ez a párosítás.

Összegezve, ez a film aranyos, vicces, tulajdonképpen mindkét nemnek ajánlható.