Sokan mondták, nem értik ezt a filmet. Első alkalommal engem sem nyűgözött le, ám második alkalommal amikor megnéztem, rá kellett jönnöm, mégis fantasztikus. Talán akik nem igazán értik, vagy tudják megfogni, miről is szól, nem megfelelő lelki állapotban ültek le elé. Ahogy kedvenc filozófusom, Ancsel Éva mondta: ˝A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajta felejtheti a szemét.˝ Én is így felejtettem rajta e filmen a szemem.

Nem kritikát szeretnék róla írni, hiszen ha tüzetesen megvizsgáljuk ezt a filmet, egy kisebb könyvet meg lehetne tölteni azzal a rengeteg metaforával, egyéb eszközzel, amellyel e film készítői éltek, s akiknek nevéhez az általam szintén nagyra becsült Rekviem egy álomért című film is kötődik.
Viszont a címnél érdemes egy percre elidőzni, hiszen mi is az? A forrás. (Igen érzéketlenül, és minden hozzáértést nélkülözve a filmen  A kút szerepel.) A forrás, amely szimbolizálhatja a kezdetet, tisztaságot, valami újat, valamit, ami érték, fontos.
S ebben a filmben ezeknek a jelentéseknek szinte mindegyike előfordul.
A cselekmény 3 szálon fut, amelyek azonban nem különálló szálak, hanem ugyanaz a történet, csak éppen 3 síkon. Ezek sem időben, sem térben nem különülnek el teljesen egymástól. Hiszen a szereplők is mindhárom szálon ugyanazok. Ha nyitott szemmel és szívvel valamint értelemmel nézzük, meg is figyelhetjük ezeket a párhuzamokat. 
Az első szál, amely talán emberi szemmel nézve a legmegfoghatóbb: Van egy házaspár, amelynek férfi tagja Hugh Jackman (Tommy) állatorvos, s éppen azon dolgozik, hogy hatékony gyógymódot találjon az agydaganatra, hiszen felesége, Rachel Weisz (Izzi) pontosan ebben a betegségben szenved. Állapota – mint ahogyan az már a film kezdetén is kiderül, súlyos, s minden bizonnyal segítség sincs. Tom éppen ezért minden idejét  a kutatásoknak szenteli, hogy még idejében megtörténjen az áttörés, meglegyen az ellenszer, hogy feleségén is tudjon segíteni. Környezete érzékeli, hogy mindinkább e probléma megszállottja lesz, folyamatosan kérlelik, legyen inkább felesége mellett, ameddig még lehet.
Fontos momentumok e síkon: Egy majomkísérlet során egy őserdei fa kérgéből vett mintát használnak fel a gyógyítás céljára. Hiszen a fa minden szálnak fontos része. Továbbá a jegygyűrű elvesztése, hiszen ennek is mindenütt nagy jelentősége van.
De meg kell említeni azt, hogy a maja kultúrának is a film egésze során jelentős szerepe van. (Xibalba, e kultúra túlvilága egy haldokló csillag.)
Mindeközben Izzi könyvet ír, amely a XVI. századi Spanyolországban játszódik, s amelyet a férj sem ismer – még. Ennek címe is  A forrás. Azonban amikor Izzi tudja, már nincs segítség, átadja férjének a könyvet, hogy olvassa el, s rábízza a befejezést, amely még nem készült el. Nem is készülhetett …
Amikor a férj elkezdi olvasni felesége könyvét, akkor érkezünk meg a XVI. századba.  Itt Izzi Izabella királynőként, Férje pedig konkvisztádor. Ahogyan a jelenben a feleségét akarja megmenteni, ezen a síkon pedig a királynőnek kell megkeresnie az örök élet fáját. A királynőtől is egy gyűrűt kap, mint az örök hűség szimbólumát. Elindul, hogy megkeresse, meg is találja, ám amint a fa nedvéből iszik, igaz, hogy sebe begyógyul. Ahogy egyre mohóbban kortyolja a nedvet, teste minden részéből virágok nőnek ki, majd ő is részévé válik a természetnek – élete örök, ám nem úgy, ahogyan képzelte. E jelenet fontos része, hogy a királynőtől kapott gyűrűt az ujjára akarja húzni (de mint ahogy a jelenben is leejti a férj, s nem találja meg), itt sem sikerül.
Itt vissza kell térnem ismét az előző szálhoz, amikor is Izzi elmeséli férjének, a maja teremétés-mítoszt. Րsapa feláldozta magát, hogy megteremtse a világot. Testéből lettek a gyökerek, azok formálták a Földet. Lelkéből pedig az ágak születtek, amelyek az eget formálták. Fejét pedig gyermekei az égre tűzték, ebből született Xibalba. E mítosz szerint a halál egyfajta teremtés.
S itt kapcsolódhatunk a harmadik szálhoz, amely egy teljesen lecsupaszított világ. Nincs más, csak Tom, egyszerű, fekete öltözékében, feje kopasz, egész megjelenése szintén ezt a lecsupaszítottságot sugallja. Egyetlen gömbben utazik valahová egy fa társaságában. A fa, aki számára a legfontosabb, akár a másik két szálban felesége és a királyné. Ujján a gyűrű helyett tetoválás, karján szintén az évek és emlékek szimbólumaként. Számomra ez az utazás nem is egy konkrét űrutazás, bár egyértelmű, hogy úticéljuk Xibalba. Nade minek a szimbóluma is volt ez? Igen, a holtak birodalmáé, ahol egyszer újjászületnek. Számomra ez inkább nem is egy valós utazást jelentett, hanem egy meditáló embert, a férj lelkét szimbolizálta, a fa pedig a feleséget.
S hogy mi történt Izzivel? Sajnos későn jött az áttörés, ő már ezt nem érte meg. Azonban sírjára a férje egy magot ültetett, hogy felesége az e magból kikelő fa részeként  örökké éljen...
Talán az eddig leírtakból már látszik, nem is olyan különállóak ezek a történetek. Az ember, aki tudatában van életének végességével keresi a lehetőséget arra, hogy örökké élhessen. Örökké élhessen, mert kigyógyul a gyógyíthatatlanból, örökké élhessen, mert megtalálta a forrást, s elérjen a holtak birodalmába.  Mindezeket a párhuzamokat remekül alátámasztják a képi megjelenítések (a trónterem világítása-csillagok, a nő nyakán a pihék-a fa pihéi,  stb), amelyre külön írást lenne érdemes áldozni. De nem mehetünk el szó nélkül a film zenéje mellett sem, hiszen ez is elválaszthatatlan része annak a hatásnak, amelyet e film kivált a nézőjéből.
Nem egy egyszerű, szombat esti kikapcsolódásra szolgáló mozi ez, az biztos. De ha valaki nyitott szemmel-szívvel figyeli, észre fogja venni,  hogy kincseket talál benne….


szamóca