Ha az ember megszólal, bármit is mond, hat a környezetében lévő emberekre. Lehet egy megjegyzés ártatlannak tűnő, szánhatjuk tréfának. Onnantól kezdve, hogy kimondtuk, önálló életre kel. Egyrészt azért, mert nem mindegy, hogyan hangzott el, hogyan mondtuk ki azt az adott szót, mondatot. Másrészt minden ember, aki befogadja, rendelkezik egy egyedi, csak rá jellemző, egyszeri és megismételhetetlen "szűrővel". És ha már kimondtuk, nincs visszaút...

Így jár a film egyik főhőse, Jack (Jeff Bridges) is, aki fellengzős stílusával, nagyképű, "igazságosztó" megjegyzéseivel  hódítja meg rádióhallgatóit. Van, aki éppen ezért imádja, mások bosszankodnak rajta. Egy közös vonás azonban mindannyiukban van. Habár van problémájuk, s Jacktől várják annak megoldását (vagy csak éppen magányosak, s meg akarják osztani valakivel), a lelkük egészséges. Ám mi történik, ha egy beteg ember kapja problémájára válaszul, hogy "választani kell: vagy ők, vagy mi"? Ebben a filmben 7 ember halálát jelenti, plusz  a telefonálóét.

Ez a tragédia több ember életét is tönkre teszi. S az, hogy ki hogyan él túl egy ilyen eseményt, már megint saját személyiségünk függvénye. Mindannyian találkozunk/találkoztunk ilyen helyzetekkel életünk során. A "szerencsések" csak kisebbekkel, vagy  túlélőképességüknek köszönhetően viszonylag könnyen átvészelték. Mások nagyobbakkal, amelyek hosszú távra, esetleg örök életükre mély nyomot hagytak lelkükben, gyökeresen megváltoztatták életüket. És sosem lehet tudni, mikor történik meg az, ami után már azt mondja az agyunk: elég volt,  én ezt már nem tudom elviselni! Ekkor következik az be, hogy valami nagyon, de nagyon megváltozik.
Innentől kezdve viszont a környezetnek lesz óriási szerepe. Hiszen egy ilyen embert elviselni kemény feladat. Rengeteg türelmet, megértést, odafigyelést igényel. Ráadásul azt sem lehet tudni, ennek lesz-e és mikor eredménye. Csak a remény van, hogy egyszer visszatér a régi vagy csaknem a "régi ember".

Jack depressziós lesz, az alkoholba menekül. Élete romokban hever, nem tud, de nem is akar változtatni helyzetén. Önmagát szinte képtelen ellátni, nincsenek céljai, nincs jövőképe. Önmagát vádolja a történtekért. Az egyetlen ember, aki még így is vállalja és mellette áll, a barátnője, Anne (Mercedes Ruehl). Próbálja őt életre kelteni - ám eredménytelenül. Egészen addig a pillanatig, amíg egy véletlen folytán nem találkozik Perryvel.

Perry (Robin Williams) a másik oldalról érintett, hiszen ő a feleségét veszítette el a lövöldözés során. Ր egészen másként gyászol. Agya igyekszik minél mélyebbre elásni a régmúlt eseményeit. A felszínre egyetlen módon tör  csak: a vörös lovag képében, amely azonban az őrületbe kergeti Perryt.  Ր is elvesztette ugyan egzisztenciáját, de igyekszik felépíteni új emberként egy olyan életet, amelyben boldog. Igaz, hogy hajléktalan, igaz, hogy guberál, de jól érzi magát a bőrében. Neki vannak barátai, van terve: megszerezni a Szent Grált. Tud szeretni is: Lydiát (Mercedes Ruehl), akihez még egyetlen szót sem szólt, nem is ismeri, de tudja, hogy szereti.

Jack kezdetben a lelkiismeretét próbálja nyugtatni, amikor segít Perryn. Később azonban összefonódik a sorsuk. S úgy segítenek egymáson, ahogy A halászkirály legendájában a szegény bolond segít a királyon. S hogy ki a király és ki a bolond? Aki megnézi a filmet, majd eldönti.

Az életben nem mindig ilyen jó a történet vége, mint ebben a filmben. De jó, hogy ez így végződik. Hiszen van időnk elgondolkodni. Mert ha megnézzük ezt a filmet, azt is kell. Mindemellett ne felejtsünk el rácsodálkozni a film sztorija és a címben szereplő legenda közötti párhuzamra. Sem  a vörös lovagra. Vizsgáljuk egy kicsit meg a karaktereket, s azok jellemének változását.

 "Embert csak ember tud a földhöz kötni, nem a nehézkedés."  (Ancsel Éva)

szamóca