Történelmünk hajnalán két kőkorszaki szakit elhajtanak a törzséből, mert az egyik képzett hülye, a másik meg spontán idióta. Jön Káin és Ábel, Szodoma és a gyönyörű Inanna hercegnő. A csaj tényleg hűűűű, bombázó a spiné büszke díj nyertese lehetne. Ám Harold Ramis filmje nem ettől jó, hanem leginkább semmitől. Bár sztoriként a Biblia kiforgatása hálás témának mondható, mégis, Jack Black-féle elefántként berontani a könnyedebb műfaj porcelánboltjába most nehéz feladatnak bizonyult. A kezdet kezdete legyen az elrettentő példa arra, miként lehet elcseszni egy filmet akkor, ha telezsúfolják poénokkal.

Vigyorra késztető jelenetek egyébként bővében. Csak hát valamilyen szintem érteni kéne az Րsi Könyv történéseit. Minden egyéb esetben maradhat a rezzenéstelen arc. Már egy mondaton belül is kergetik egymást a humorosnak hitt szövegek. Kár a sok pofázásért, sajna nem minden estben ülnek. Én nagyjából minden ötödik baromságot vágtam, és kb. minden huszadikra mosolyogtam, fölnyeríteni talán háromszor sikerült – summázva, nem lett életem vígjátéka. Meg időnként pislog az ember. Az időben egymástól távoli események hogyan is kerülnek egy sodrónak épp nem mondható láncolatba? Apróság kérem ez, ne is keressünk értelmes magyarázatot, vagy csak bal lábával ébredt e sorok írója?

Megnyugtatok mindenkit nem. Sőt! Az előzetes híresztelések, az éltetések alapján valami másra számítottam. Sziporkázó agymenésre, háromszor bebrunyálok a féktelen kacagástól, és leizzadok magamról három kilót, akkora harsonával röhögök mindent elsöprő élményére számítottam. Helyette egy döcögős, meglehetősen lagymatag kezdés, ami valamelyest begyorsul. A film közepe környékén sikerült a kínlódást halványan érdeklődő ábrázattá varázsolniuk. Igen, a kuki körülmetélése tájékán. Majd újabb lejtmenet, szinte az utolsó képkockákig. Nem azt mondom, hogy nem nézhető a film. De… Talán egyszer.

A film készítőinek agyán biztosan végigcikázott gondolat. Mitévők legyünk, ha a Bibliára vonatkozó utalások mellétrafálnak? Hisz végül is arra épül a film. Hát pajtás, ebben az esetben jöjjenek a bevált módszerek. Na, kezdjük: fingókoncert, hálás csámcsogás a melegeken, fütyik, olajozd be a szőrős mellkasomat te kis huncút, továbbá, altesti, alpári poénok.  Ja. És a csúcs: a nyakamba pisilek fogas problémája. Valamint a felsoroltak válogatott kombinációi. Figyelemelterelésként néhány bombázó, vagy annak hitt fehérnép. Kinek-kinek ízlése és mogyorótelítettségi állapota szerint. A végső mentsvár pedig Jack Black csodás varázsa. A fickó úgy ellepi a filmet, mint Moszkvát a hó. Talán túlzottan is. Társának, az Oh szerepében szerencsétlenkedő Michael Cerának a másodhegedűs kellemetlen állapota jut. Egyébként fapofával nyomulja végig a filmet, ami még jól is áll neki.

A sztoriról néhány mondatot, ha valaki nem ismerné. A két tökbéna ősküllőst kivágják a törzsből. Zed (Black) zabált a tiltott gyümölcsből. És ez főbenjáró bűn. Cserébe „agyonra okosodott”, minden kérdésre kapásból löki a választ. Szóval, tűnniük kell. A száműzetéséhez csatlakozik Oh a mindenki által lesajnált balf*sz, oh mi a fenének? Jönnek-mennek, mendegélnek. Majd útjuk során szembetalálkoznak a fél Bibliával. Káin és Ábel. Ábrahám, Izsák, Szodoma, valamint a férfihormonok megugrasztására a guszta Inanna hercegnő. Mindegyiknek jut egy pici kavarás, némelyik vicces is. Vallási utalások dögivel, és hihetetlenül ramaty alakítások egész sora. Kivétel talán Ábrahám nyúlfarknyi szerepében töketlenkedő Hank Azaria.

Összegzés: Hát mit cifrázzak? Az ehhez hasonló filmekre volt már példa, hogy nulla pontot adtam. Nem szeretem azokat a totál fárasztásokat, amikben minden erejükkel tömik a képembe, itt most kacagnod kell elvtárs, fröcsögve. A valóságban meg bamba arc. Amit a készítők roppant mulatságosnak vélnek, inkább siralmas. Biztos kell némi lelki ráhangolódás az ilyen filmekre. Pár sör előtte, egy jó dugás, valami. Vagy az is elég, ha szomszédodat elviszi a mentő. Persze, kicsivel többet ér A kezdet kezdete egy rakás sz*rnál, mondjuk négy kupaccal. Még egyszer ökrös szekérrel sem vonszolnának a közelébe…