Köd előttem, köd utánam…

Ez a film tananyag lesz az nem kétséges. Tananyag arról, hogyan lehet egy egyébként egészen ígéretesen hangzó horror történetet elcseszni. Pedig a felkért versenyzők sem kiscserkész Mikulások. Stephen King napjaink frászkeltő gigásza. Regényei és novellái felsorolásával teleírhatnék lassan egy lapot, és műveinek mozgóképes feldolgozása is egyre gyarapodik. A színvonal kicsit változó, de hát ez már így szokás. Ami az egyik embernél horror címen kiveri a biztosítékot, az a másiknál harsány hahotát okozhat. De ha az író filmes átiratait cserkésszük, akkor a Halálsoron biztosan telitalálat. Tom Hanks görcsölős pisilésénél magasabbra a mércét csak A remény rabjai emelhetik, amely filmre az a szó, hogy nagyon jó, nem elég jó. Talán eddig minden idők legjobb mozija, de legalább top tízben a helye. Az előbb említett csillagos ötös produkciók „bábaasszonya” pedig ki is lehet? Nos? Hát Frank Darabont.  Stephen King, Frank Darabont és a köd. Nyálcsorgató.

Az első vészjelzés Thomas Jane. Na de semmi ok a pánikra! Igaz, hogy színészként csapnivaló az ipse, de Stephen King már őt is megfingatta kiadósan. Nem a bablevestől, hanem valami seggből kibújó űrgonosztól kapott el amottan mindenkit a szapora és a hóesés. Ám egy Álomcsapda már csak ilyen. Vagy menekülsz, vagy kirotyog belőled valami. Igen, onnan.

A köd a semmiből jött. Hirtelen, gyorsan, akár a vihar. Lelkesen terjeszkedik, sűrűsödik, biztos Omega koncertre készül. A belsejében pedig valami irtózatos gonosz lapul. A szürkületi homályból elő-előtángálódnak mindenféle szörnyek. Némelyiknél fogazott csáp a divat, az előbb elrettentésül felhozott Álomcsapdából osonhattak ide. A másféle dögök pedig valami nagyra nőtt szúnyogféleségek, aztán még nagyobb röpködő nemtommicsodák. Pókszerű vigyori pofák születnek az emberből, a példaképeik között talán egy Alien pajti. Óriási birodalmi lépegetők masíroznak a képernyő egyik sarkából a másikba. Lassan és méltóságteljesen. Honnan jöttek, és minek, az maradjon meg a jótékony homály titka. Van ugyan némi utalás a katona bácsik csúnya tetteire, de a kutakodás itt ki is merül.

Persze vannak emberek is a történetben. Nem is kevesen. Bezsupizva egy szupermarketbe. A kilátás elsőrangú: mindenütt böszme nagy üvegfalak, és a légköri homály, röviden köd. Ki onnan kikötelezel, félberágva végzed. Mert ha még nem mondtam volna, az összes szörny velejéig gonosz.

Sok ember kis helyen is elfér. A boltba bezárt szereplők, az ismeretlen rémségek okoznák a film feszültségét. Okozzák is valamilyen szinten, de bennem, legjobban a hittérítő fehérnép elvakult fanatizmusa marad meg. Mondhatnám azt is, hogy az őt eljátszó Marcia Gay Harden óriási átéléssel, Oscar esélyes alakítással hozta a vallási zápagyút, de nem mondom. Mert engem inkább fölidegesített. A legszívesebben magam hajigálnám ki a ködbe, talán még a szörnyek is elpucolnának. Így amikor lefejel egy stukker golyót, megkönnyebbült sóhaj szabadul el ajkamról.

A többi szereplővel már jobban tudok azonosulni. Elhiszem, hogy paráznak, elhiszem, hogy menekülni akarnak és hihető a riadt tekintetük. Még a vészhelyzetekben kialakuló konfliktusok is bevehetők - és még gyógyszertárba sem kell menni -, bár Thomas Jane családfőként annyira hihető, mint egy elefánt balett-táncosként. Talán ez lehet a film legnagyobb baja is. Darabont nem tudja eldönteni, hogy a bezárt emberek között kialakuló feszültségeket domborítsa, vagy a félelemkeltés felé vegye az irányt.

Márpedig a gatyába vizelés nálam kevésbé működik. A ködből előtámolygó szörnyek kivitelezése a vasárnap délutáni sorozatok igényességét súrolja - ám az legyen piros pont Darabontnak, hogy ezúttal zombiktól mentes horrorral találkozhatunk -, valamint az is picit lefárasztó, hogy a szereplők időnként teljesen logikátlanul viselkednek. Elég csak említeni azt a jelenetet, amikor előtűnnek a szárnyas valamik a sötét ködből. Láthatóan a fényre gerjednek, erre mindenki lámpástól ráront az üvegre. Persze a kíváncsiság nagyúr. Én is roppant mód lestem, mire is megy ki a játék. A történet végső csattanóját lelőni nem volna ildomos, de annak értékelése nézőpont kérdése. A köd, pedig ahogy jött, úgy el is megy, és megérkezik a felmentő sereg.

Azt nem mondom, hogy A köd rossz film lenne. Inkább a minek kategóriába sorolnám. De talán Darabont felé voltak az elvárásaim magasan. Most viszont sietnék a boltba bevásárolni, holnapra ködöt jósolnak az időjósok…

{mosimage}

6/10

yoda70