|
A Quantum csendje |
Írta: yoda70 |
2008. november 15. szombat, 21:22 |
A halottakat nem érdekli a bosszú. James Bond 22. hivatalos darabjára már most elmondható, hogy sikeres. Dől a lé, Bond keményebb, mint a tízperces főttojás, mégis nekem egy pici hiányérzetem van. No persze! Gondolják most sokan. Ez a faszi már megint kukacoskodik! Neki semmi sem jó. Menjen, igyon olajat a sivatagban! Valóban, ez is egy létező lehetőség, ám inkább megmaradok a víznél. Azért a kétkedőknek elmondanám, hogy Bond nekem is a kedvenc titkos-tökös ügynököm, akivel legfeljebb Bourne kolléga veheti fel a versenyt. A film nézése alatt nekem többször beugrott az amnéziás ölőgép emléke. Bond is mintha tőle tanulna. A keze villámgyors, előbb lő, aztán kérdez és a szeme sem rebben. Amerre éppen odaeszi a fene, ott kő kövön nem marad - még a sivatag is elbújik -, a barátja holttestének meg egy kuka jut. S az újabb divat szerint már az övéi is hajkurásszák. Valami tehát változott. Daniel Craig pergősebbre és durvábbra vette a figurát. Abból a vagány úriemberes módiból, amit Sean Connery és Roger Moore olyan sikeresen előadott, semmi nem lelhető fel. Pedig én őket nagyon bírtam. Nem is lehet véletlen, hogy mindketten hétszer bújhattak bele Bond öltönyébe. A nyertes nálam Roger Moore, aki még egy kevés ripacskodást is belevitt szerepébe. Hát igen, az Angyal már csak ilyen! Meg különben is, az 1983-ban készült Soha ne mondd, hogy soha nem számít hivatalosan a Bond filmek közé, tulajdonképpen a Tűzgolyó remakeje. Hiába Sean Connery. Így vérző szívvel, de mégiscsak Moore a lenne a franchise leggyakrabban feltűnt Bondja. Volt még ugyan egy Brosnan nevezetű fószer is párszor őfelsége szigorúan 007-es ügynöke, ő azonban a mai vérre és brutalitásra hajazó eksönök között hangyányit nyálasra sikeredett fickó. Pedig mennyire igyekezett! Mamma mia! Az egyéb Bondokat most egy laza kézlegyintéssel adjuk át a múltnak!
Aztán, hogy a nagy elődök árnyékában Craig meddig viszi, az még a jövő titka. Az öltönyben fess, izmai dagadnak, testén egy deka háj sem, szálkásabb a frissen vágott akácnál, a modorral azonban hadilábon áll. Azonban ezt nézzük el neki, hisz hangyányit zabos. Morcos, ám aki nem tudja miért, az most bajban lehet, s vakarhatja a pattanásait. A Casino Royale előzményként kötelező, mert A Quantum csendje annak lenne egyenesági folytatása. A film rendezője, Marc Foster sem vacakol az elmúlt dolgaival. Rögtön a lovak közé csap. Autók törnek jobbra-balta, csikorognak a kerekek, és Bond gondolkodás nélkül nyiffantja ki az útjába kerülőket. Volna a filmnek ugyan története is, ami a régi Bond mozik néha ördögien csavaros sztorijai mellett elbújhat egy földalatti víztározóba. Előtérben az akciók, bunyó és zúzások rogyásig, az ínyencek pedig belehallgatózhatnak még a titokzatos társaság operás megbeszélésébe is, valamint futhatunk megvenni az ügynök által agyonra reklámozott mobiltelcsit. A film verekedős jelenetei hihetetlenül sebesen pörögnek, csak kapkodom a fejem, s bizony néhanapján már olyan érzésem támad, hogy az akciók túlontúl öncélúak. Bond jön, lát és üt. Hidegvérű, kegyetlen, szinte már tömeggyilkos. A kis öltönyös Terminátor . Néhány kellék azonban hiánycikk, minimum három tétel lenne a sirámom tárgya. Legnagyobb bánatomra eltűntek a cicamicák. Olga Kurylenko roppant veszedelmes, néha lefalcol a színről, majd aztán újból előtoppan a nagy semmiből. De hadd legyek férfitársaimmal egyetértésben kicsit hisztiző: a hölgytől egy elővillanó keblet, csábosan riszáló lökhárítót, vagy egy erotikusan túlfűtött ágyjeleneten szívesen lapátoltam volna össze a nyálam. Úgy látszik, az ukrán csajszi már senkinek sem jön össze… Számomra hiányérzet a főgonosz is. Jelen filmben nagyorrúskodó Dominic Greene szemétládaként hangsúlytalan és kevésbé elrettentő személyiség. Szegény kavar ugyan mindenkivel, tábornokkal, CIA-val, talán még a biliben is, de egyáltalán nem félelmetes. Erőlködése inkább szánalmas. Utána koslatva Bond végigcsörtet a fél világon. Olaszország, Haiti, Ausztria és Bolívia lennének a célállomások, az esős Londonról nem is beszélve. Cél ugyan a kalandosság szájba rágása lenne, ám a bennem lapuló kisördög ilyenkor mindig a stáb nyaralási kívánságlistáját szeretné látni. S még egy utolsó. A Bond munkáját segítő kütyük is szabadságra mentek. Most nincsenek szuper járgányok, fogpiszkálóba épített atombomba és a karóráján sem fogható műholdas tévé. Persze ezek a ketyerék valahol a hülyeség határán evickéltek, de mindig adtak okot egy kis mosolyra. A Quantum csendje ugyanakkor minden vidámságot mellőz, humor még nyomaiban sem. Sehol egy epés beszólás, egy geg, s bizony ez nagy baj! Akciófilmként ütős, sztoriként vékonyka és zavaros, de sikeres. Craig karakterében látni a fejlődést, de Connery és Moore még jobb.
Egyébként valami hasonlóra számítottam. Csak nyafogtam egyet. Az illendőség kedvéért. 7/10 yoda70 |
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 17:42 |
|