Alvilági vacak, csak ebben a világban.

A skorpiókkal haverkodó rettenthetetlen gyilkos második kalandja csupán előzmény, amelyben megtudhatjuk, hogyan is lett a mi közkedvelt Skorpiókirályunkból olyan félelmetes harcos. Mivel kezdetek címszó alatt tömik az ökörséget a fejünkbe, csodára senki ne számítson. Pláne Rock kibuggyanó muszklijaira nem. Pedig az első rész valami oknál fogva, de nekem tetszett. Na jó, férfi szemmel nézve. Mert nagyon másra nem emlékszem, mint dögös csajokra, alig valamicske ruhacafatokban, akik között sejtelmes pucérkodásával a varázsló néni vitte el a prímet. Én meg a jeget a hűtőből, mert bevallom őszintén, a Cassandrát elbúgó Kelly Hu-tól teljesen hú voltam.

Természetesen a folytatásban - illetve előzményben -, is akadnak háremszám bögyös menyecskék, de hozzá képest kardba sem rúgnak. Bár az Alvilág uralkodó nőjétől azért megkérdezném, hogy a tyúkszemig kivágott mély dekoltázsát melyik divattervezőnél csináltatta. Vagy Kilye Minogue rajongónak teccik lenni? A belátások tehát biztatóak, de aki abban reménykedik, hátha elővillan egy - egy kósza cici, azok bizony csalódnak. Lelombozó egy állapot, az már biztos.

A történet pedig még hervasztóbb. Leendő vitézünk faterja a legtökösebb Fekete Skorpió elit alakulat bajuszos tagja. Ám apucit rövid úton hidegre teszi az aktuális főgenya Sargon. Stílszerűen egy halom fekete skorpiót  zúdít a képébe, ráadásul mindennek szemtanúja lesz a kamaszkorú Mathayus, aki sunnyogó tekintettel bosszút forral. Láthatóan ez nem lesz egyszerű menet, mivel az uralkodó a gonosz varázslatok terén otthonosan mozog. És hátszeles. Mert segítségére van az Underworld uralkodó nőcskéje. Mathayus bepöccen, beáll katonának, mi pedig végiggyönyörködhetjük a kiképzésének örömeit. Pofon jobbra - balra, bírkózások, dobálom a társam a homokban, csillognak a fakardok és hasonlók. Az ifjú Akkád szép lassan kicombosodik, miközben végig olyan alattomos érzésem van, hogy a kiképzésnél több időt tölthet a tükör előtt, meg szélfútta tincseinek igazításával. A sztori bonyolítása érdekében bepörgetik Damoklész kardját, röhögök egy sort a satnyára sikeredett Minotauruszon, bóklásznak egy jóízűt az alvilágban, miközben Mathayusnak segítsége is akad a kalandokban. Egy szókimondó harcias barátnő, egy görög cimbi, akiben bízni nem szabad, néhány apjához egykoron hű veterán és egy kínai, aki mindenáron haza szeretne jutni. Hát…Talán az Olimpiára sietne…

Tovább nem is folytatnám ezt a rettentően izgalamas sztorit, annak a húsz embernek az érdekében, akit érdekel a film. Pedig annyira nem rossz, ha elvárásainkat alapra helyezzük. Tombolnak az izomagyak, kapunk egy katyvaszos hátteret, s néha lengén öltözött hölgyeken is csoroghat a nyálam. Az egész mini varázs azonban rögtön a múltba vész, amikor hőseink a labirintusban szembe találkoznak a bika fejű szörnnyel. A CGI hiányosságok kapásból előjönnek, a félelmetesség érzete eltűnik, helyette hatalmába kerít a szolíd mosolygás, ami átmegy hangos röhögésbe a film végi leszámolósdi láttán. Láthatalan fekete skorpió. Egy sötét paca szédeleg mindenfelé. Én első rohamomban azt hittem, az egy padlót fogott kéményseprő lehet. De nem , hiszen azon a vidéken nem divat a fűtés. Aztán gondoltam, hogy egy pók. Fekete özvegy. De mit keressen itt? Á…esik le a tantusz. S borotvaéles logikával rájövök, az illetékes valami, csak egy fekete skorpió lehet. Méghozzá a gonosz király. Olyan szintű a megjelenítése a skorpiónak, mintha unatkozó ovisok csinálták volna egy informatikai szakkörben. A trükkmesterek által elhelyezett patronok illedelmesen robbannak a habszivacs falsarkokban. Mathayus pedig halált megvető tigris ugrásokkal és lapos pillantásokkal röpködi szanaszét az egész filmet. Jajj! De kellett ez nekem?

Köllött a francnak.

{mosimage}

4/10

yoda70