Vagy hősként halsz meg…, vagy olyan sokáig élsz, hogy te leszel a gonosz!

A mondat találó, és szegény bőregerünk sem sejti még a film elején, hogy a Sötét lovag elnevezés nem Darth Vaderre fog fog utalni a történet  végére. Ám addig történik egy s más. Mert Gotham City már megint bajban van. Persze az ott élőknek ez nem  lehet ismeretlen érzés, hisz párszor már megkapták a magukét.

A városnak csupán egy szerencséje van: ott lakozik Bruce úrfi, a különc milliomos - nehézbombázókkal az oldalán -, akiről csak a bizalmasai, no és a pár milliárd moziba járó tudja, hogy ő a hegyes fülű, bőrszerkóban és szuperketyerékkel felvértezett  városi önbíráskodó igazságtevő, a bűnözők réme, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Batmannak.

 Az új epizódban a szárnyas fülemüle (Bale) továbbra is Gotham Cityben dádázza a rosszfiúkat, akik természetes, de megint nem férnek a bőrükbe. Segítségére van a gengszterek elleni küzdelemben: Jim Gordon zsaru elvtárs (Gary Oldman) - kinek karrierje jobban szárnyal, mint egy denevér -, az új városi főügyész, Harvey Dent (Aaron Eckhard), akik hathatós támogatásával egész szép sikereket  könyvelhet el a bűnözők elleni harcában. Dent például a Rico törvényre való hivatkozással élből lesitteli a fél maffiát, pontosan 549 bűnözőt, ha jól számoltam. A trió tehát egész hatékonyan muzsikál, a gazfickók azt sem tudják, hogy fiúk-e avagy lányok, ám valaki beleköp a kitörő rózsaszínű békesség és hurrá optimizmus levesébe: eluralkodik a káosz, amelynek kavarója az új csirkefogó, aki egyre nagyobb hatalomra tesz szert. Amúgy a pszichopata Joker igazán félelmetes egy pofa. A szó minden értelmében. A fizimiskája pokoli, a gonoszsága ördögi, a ravaszságával meg maximum a kis Vuk vehetné fel a versenyt. Keveri is a kártyáit kiismerhetetlen módon. A fickó azonban nem csak  a kártyalapokért van oda, s nem is csak egy kellően kergülve kattanva kettyent megbuggyant figura, hanem minden vágya, hogy az örök denevér mezőkre röptesse Batmant, mivel sejti: ha nem ő végez a bőregerünkkel, majd Batman fogja megtenni ővele. Az a gyanúm, hogy a két pasastól sok bratyizást ne várjunk.

 Ráadásként pedig ugyebár ott a maffia. Azt meg talán említeni sem kell, hogy az előbb említett díszes kompánia minden tagja a város feletti hatalomért van bezsongva. Kérem tisztelettel, de ebben a filmben több  rosszarcú ténfereg, mint dinamit, olajos hordó, vagy pár arra sétáló vidám robbanás. Pedig az is akad egy - kettő. Különben is, az idei divat a csirkefogóéknál az álarc. Bankrabláshoz, estélyekre történő ellátogatásra ideális viselet. Csak kórházat körültekintően válasszunk, mert mostanság valahogy férfias küllemű némely nővérke!

A megrémisztett városlakók pedig totálisan betojva, mivel életük a fifti / fifti jegyében telik. Vagy fölrobbansz, vagy fölrobbansz, vagy fölrobbantanak, ez itt képükbe vágott választás bő lehetősége, ami mitagadás engem is határozottan idegesítene, úgyhogy a mobiljainkkal csak csínján bánjunk! És hiába van annak a rohadt pénzérmének KétArca, úgyis rábaszunk.

Bonyodalmakkal és szerteágazó történettel tehát alaposan bővében vagyunk, a lényeg viszont változatlan: Batman most is tökös egy legény,szuperketyeréit is szívesen kipróbálnán,  bár  ellentétben őszárnyasságával én előtte elolvasnám a kezelési utasításokat. Az ellene küldött Joker pedig velejéig megátalkodott egy pajti, igazi XXI. századú bűnöző, akitől néha bizony alaposan padlót fog Batman.

Bevallom őszintén mindenkinek, de engem a korábbi Batman filmek olyan nem fogtak meg. Nem is a látvánnyal volt gondom, hanem magukkal a történetekkel. Agyzsibbasztó bugyutaságok, ahol mindig voltak ügyeletes szarkavarók, de jött Batman és sitty - sutty elporolta a jónépet, majd mehettünk aludni.

A Batman legelső és a modern kor szájíze szerinti feldolgozása 1989-ben vágta taccsra az idegeimet. Itt találkozhattam először Joker apánkkal. Bár Jack Nicholson nem semmi hitelességgel alakította a kártyamániás szerepét és Tim Burton rendező sem éppen piskóta a szakmájában, mégis valahol a film nem érte el a célját. Nálam legalábbis. A folytatások színvonala és szintje azonban egyre csökkent, és elérkezett az 1997-es Batman és Robin, a totális mélypont.

Mielőtt csoportos denevér írtásba kezdenénk, jött a bőregerek védelmére Christopher Nolan 2005-ös rendezése és a Batman:kezdődik!-ben újraformálta Gotham City szuperhősét, és életet lehelt az addig döglődő denevéres projektekbe. Három évvel ezután pedig most itt a sztárokkal teletűzdelt alkotás, amely szerintem minden idők legjobb Batman filmje. Kíváló színészek, feszült és pörgős sztori, és a látvány is odavág erősen. Úgy elrepül ez a két és félóra, mint a denevér a seggberúgást követően! Sajnos a film szomorú aktualítása a Jokert hátborzongatóan és rémisztő hitelességgel alakító Heath Ledger sajnálatos halála. Kívánom neki, hogy az égi Batman mezőkön jobb lapjárása legyen!

Bár még bőven vannak hátra az évből filmes durranások - elég ha csak Harry Potter újabb ámokfutására gondolunk - de azt már megelőlegezhetjük, hogy a Sötét lovag az év egyik legjobban teljesítő filmje. Minden értelemben. És csak azért nem adok neki tizenegy pontot, mert tíz a plafon.

Apropó! Azt nem tudjátok véletlenül, hogyan mondják Oroszul, hogy kenje be magát napolajjal?

{mosimage}

10/10