A vég elkerülhetetlen, legfeljebb az odavezető útra a halál picit rásegít. Az életért folyó küzdelemben semmi nem változott, csak a helyszínek. Katasztrófák és véletlennek tűnő balesetek jönnek-mennek, mégis és mint mindig, ezúttal is akad néhány fiatal, úgy gondolva, hogy kijátszhatja a halált, aki – ha így megy tovább – még halálra dolgozza magát.


Még James Wong sem gondolta halálkomolyan akkoriban, hogy Végső állomásával egy össznépi, találjuk meg, ki  lesz a következő elpusztuló? - című játékot indítja útjára. Az alapötlettől persze legjobban a sírásókra jön az íves csuklás, hiszen a vén kaszás valóban rendelkezik az összes olyan tulajdonsággal, ami minden idők legjobb sorozatgyilkosává teheti. Minek ide Fűrész? Freddy a penge ujjaiddal inkább állj be fodrász inasnak! Jason a hokis álarcoddal elmehetnél farsangi bálba, ahol a szüzességüket épp elveszteni készülő suttyókra hozhatod a visítozást. Minden felsorolt tömeggyilkos és majdani társaik hurkának minősülnek, és oktatásra mehetnének a halálhoz, mert előle elbújni úgysem tudunk; a kérdés csak az, hogy mikor, milyen életút után, hogyan csap le, s vajon szenvedve várjuk-e az eljövetelét?

Ugyanakkor van szegény lehelet kioltóban valami sajnálnivaló is, ahogy üldözni kényszerül ezeket a rakoncátlan fiatalokat, akik már megnyekkenni sem akarnak akkor és ott, ahol ez nekik elő lett írva. Mocsok egy meló ez, valljuk be, s ha majd találkozom vele, meg is kérdem, jár a neki valamilyen extra bérpótlék. Szóval egyáltalán nem lepődnék meg, ha a végzet nem állna meg a negyedik résznél, s halál uraságnak még bőven akad majd tennivalója.


Az eddigi epizódokra jellemző bevezetés most sem változott. Bemelegítésül egy autóverseny, amiből egyenesen következik a tragédia, az áldozatok sokasága. Legújabb módi szerint divat lett a fejröpködés, mindez elől a szerencsésebbek 3D-ben ugrálhatnak. Aztán látomások, és naná, a főszereplők megint megmenekülnek a koporsóba kerüléstől. Nyilvánvaló, halálnak ismét kell rendesen pluszmeló a szálak elvarrására. Nicknek és barátainak hamarosan feldereng, amit mi már epizódok óta tudunk: sorrendiség, ki épp hol ült, meg hasonlók. Kezdődik a kombináció, közben véletlennek tűnő balesetek. Ez itt csöppen el, az ott lazul fel, víz, tűz és robbanások, némi futkosás és egyebek. Meg ugye a sok előre látás. Nick annyira érzi mások kampecét, hogy lepipálna egy komplett jósda szakkört. A halálesetek szépek és látványosak, mégsem működik valahogy effektként a felszisszenés. Kevesebb a váratlan, elvétve a sokkoló újítás. Amúgy rendes iparosmunka a film. Könnyen kitalálható sztori ez, igaz pici csavarral.


Átlagos tehát a nóta, közepes előadókkal. Alapos a gyanúm, a színészeknek nem ez lesz az Oscar-várományos szerepük. Valahol nem érzem bennük a rémületet, a félszet. Én hasonló helyzetben a klotyóról sem tudnék kimászni a gyomoridegtől.  A többségük reflexszerűen teszi a dolgát, úgy hét-tíz percenként elpatkolnak. Előtte kicsit vizesen eljátsszák a hattyú halálát, majd mehetnek a producerhez a zsozsóért. Legjobb a biztonsági őr halála: sutty és kész.

Összegzés: Kevésbé hatott rám maradandólag a Végső állomás 3D. Olyan egyszer nézhető film ez, amit másnapra elfelejtünk. A franchise rajongóinak persze kötelező, hisz csak-csak megkapják a napi kinyúlási adagjukat.  Mi, egyéb népek pedig reménykedhetünk: ha elcsúszva egy vértócsában véletlenül kitörjük a nyakukat, vagy az autómosóban megbolondulva életünkre tör minden ketyere, fölösleges mingyá pánikolnunk, lehet akár a véletlen műve is. S persze a legfőbb tanulság: romantikus filmet 3d-ben, moziban? Soha!!!

5/10

Kenobi