|
Ananász Expressz |
Írta: Kenobi |
2008. december 28. vasárnap, 12:14 |
Eszement a cucc. Nehéz leírni az érzést. Az olyan állapotot, amikor az ember mindent rózsaszínben lát. Még a párducot is. Vigyorog mindenre, mint a jóllakott napközis. A körülöttünk sompolygó problémákra tojunk jó nagy ívben, elsődleges a fülig érő jókedv, agyunk értelmes részének száműzése, oszt majd csak lesz valahogy. A hétköznapi embernek az előbb vázolt transz eléréséhez – edzettségi állapotának függvényében – valamennyi alkohol szükségeltetik. Valakinek egy hordó pálesz is kevés, nekem két sörtől is keresztbe állnak a szemeim. Ám a lényeg nem változik: a bamba vigyori tekintet és a féktelen kacarászás. ![]() Judd Apatow és alkotótársai másfelől közelítették meg az ellazulás problémáját. Senki ne essen totális rémületbe, nem ásításra ingerlő ötórás királydrámákat, és nem sötét képregényfilmeket varázsoltak elő ingujjuk alól, maradtak annál a műfajnál, amihez a leginkább értenek. Tehát mindannyian megnyugodhatunk, a vígjáték új aspektusát szedték elő tarsolyukból. A „füves vígjáték” megnevezésre szívkörnyéki fájdalom és rémült pislogási roham lehet a válasz az erkölcsöket mereven védelmező állampolgárainknak, mivel a film központi mozgatója az Ananász Expressz névvel elhíresült cucc, amely fogyasztóját úgy kiüti, mint Kokót az az argentin bokszoló egykoron. A szer/szartól a jókedv garantált, mint ahogy a film bőséges tárháza a fergeteges humornak és az akcióknak is. Amerikában egyébként a fűszívás társadalmi jelenséggé vált, sajna mindennapos eseménnyé, s így nem is lepődhetünk meg nagyon, ha a filmipar is felfedezte a benne rejlő lehetőségeket. Füvezni persze csúnya dolog, legalább olyan ejnye-bejnye kategória, mint a suliban az órák közötti szünetekben a retyóban bagózni, vagy holtmatán megdugni az első csajt, aki épp akkor az útunkba került, és pechünkre megállt. A témáról odaát bőséggel készülnek filmek, hozzánk azonban már kevésbé jutnak el az effajta darabok, részint, mert ritkán szerepelnek húzónevek a filmekben, a színvonal is gyakorta a béka segge alatt sumákol, no és a mondanivalótól is hátast dobna a prűdebbje, így aztán forgalmazni sem nagyon érné meg, még a kábszeres kutyának sem.
![]() ![]() Nagy sztárok az Ananász Expressz-ben sem kalauzolnak bennünket, de néhány ismerős arccal azért találkozhatunk. Seth Rogen és James Franco alakítják azt a hülyére betépett párost, akiknek a „buddy moviek” legszebb hagyományaihoz méltóan kell egymásra (és barátságra) találniuk a bajban. A bajt pedig azért találták fel, hogy jöjjön. Lehetőleg csőstül. De nem mindent elsöprően, ugyanis a film meglepően hosszú bevezető szakasszal indít, megismerkedhetünk a szereplőkkel, lazulunk, az éjszakai műszakból hazatértek még kúmhatnak is néhány percet. Vannak ugyan poénok, de semmi extra, és elvétve valami esemény. Aztán egyszer csak hatni kezd a cucc: Dale szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, következik a vér, üldözés, parázás, nem kicsit, nagyon. Őrült rohanás, fejkapkodás és helyzetkomikumokra épülő poénok. ![]() A két málé főszereplő közül Seth Rogen ismét hozza a megszokott tohonya lúzert, annál nagyobb meglepetés viszont James Franco komikusként. Tőle eddig inkább a nyálas hősöket szoktam meg, jól tette, hogy picit váltott. Szóval igazán szerethető két balfékkel hozza össze a sors azokat, akik megnézik az Ananász Expresszt. Eszement a cucc. Majdnem olyan, mint seggrészegen dugni.
8/10
|
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:10 |
|