Judd Apatow és alkotótársai másfelől közelítették meg az ellazulás problémáját. Senki ne essen totális rémületbe, nem ásításra ingerlő ötórás királydrámákat, és nem sötét képregényfilmeket varázsoltak elő ingujjuk alól, maradtak annál a műfajnál, amihez a leginkább értenek. Tehát mindannyian megnyugodhatunk, a vígjáték új aspektusát szedték elő tarsolyukból. A „füves vígjáték” megnevezésre szívkörnyéki fájdalom és rémült pislogási roham lehet a válasz az erkölcsöket mereven védelmező állampolgárainknak, mivel a film központi mozgatója az Ananász Expressz névvel elhíresült cucc, amely fogyasztóját úgy kiüti, mint Kokót az az argentin bokszoló egykoron. A szer/szartól a jókedv garantált, mint ahogy a film bőséges tárháza a fergeteges humornak és az akcióknak is. Amerikában egyébként a fűszívás társadalmi jelenséggé vált, sajna mindennapos eseménnyé, s így nem is lepődhetünk meg nagyon, ha a filmipar is felfedezte a benne rejlő lehetőségeket. Füvezni persze csúnya dolog, legalább olyan ejnye-bejnye kategória, mint a suliban az órák közötti szünetekben a retyóban bagózni, vagy holtmatán megdugni az első csajt, aki épp akkor az útunkba került, és pechünkre megállt. A témáról odaát bőséggel készülnek filmek, hozzánk azonban már kevésbé jutnak el az effajta darabok, részint, mert ritkán szerepelnek húzónevek a filmekben, a színvonal is gyakorta a béka segge alatt sumákol, no és a mondanivalótól is hátast dobna a prűdebbje, így aztán forgalmazni sem nagyon érné meg, még a kábszeres kutyának sem.














Nagy sztárok az Ananász Expressz-ben sem kalauzolnak bennünket, de néhány ismerős arccal azért találkozhatunk. Seth Rogen és James Franco alakítják azt a hülyére betépett párost, akiknek a „buddy moviek” legszebb hagyományaihoz méltóan kell egymásra (és barátságra) találniuk a bajban. A bajt pedig azért találták fel, hogy jöjjön. Lehetőleg csőstül. De nem mindent elsöprően, ugyanis a film meglepően hosszú bevezető szakasszal indít, megismerkedhetünk a szereplőkkel, lazulunk, az éjszakai műszakból hazatértek még kúmhatnak is néhány percet. Vannak ugyan poénok, de semmi extra, és elvétve valami esemény. Aztán egyszer csak hatni kezd a cucc: Dale szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, következik a vér, üldözés, parázás, nem kicsit, nagyon. Րrült rohanás, fejkapkodás és helyzetkomikumokra épülő poénok.

A legmulatságosabb pillanatok az Ananász Expressz-ben nem is abból adódnak, hogy mit szerencsétlenkedik a két lökött főhülye a vásznon, hanem ahogy csinálják – egy csomó poén azáltal válik poénná, hogy közben tudjuk: ők ketten marhára be vannak szívva. Szívatják is önmagukat becsülettel. A szürkeállomány szabadságra küldve, teljesen logikátlanul viselkednek. Néha eszükbe jut valami teljesen indokolatlant tenni, máskor nagy és mélyen szántó agyalásokba kezdenek a mobiltelefonok bemérését illetően. Tökéletesen tökéletes töketlenek. Az elszívott spanglik „jótékony” hatására a szereplők teljesen alkalmatlanok a normális társadalmi elvárások beteljesítésére is. Kívül kerülnek minden játékszabály alól, és ez bizony gyakorta ellentmondásokat szül, ami a leggyönyörűbben Dale és a barátnője közötti zseniális lélekkiöntős telefonbeszélgetésben mutatkozik meg. Ugyanakkor a balfasz akciók és a hülye poénok kedvelő is megkapják a napi adagjukat, hiszen a filmnek vastagon velejárói ezek is.

A két málé főszereplő közül Seth Rogen ismét hozza a megszokott tohonya lúzert, annál nagyobb meglepetés viszont James Franco komikusként. Tőle eddig inkább a nyálas hősöket szoktam meg, jól tette, hogy picit váltott. Szóval igazán szerethető két balfékkel hozza össze a sors azokat, akik megnézik az Ananász Expresszt.

Eszement a cucc. Majdnem olyan, mint seggrészegen dugni.

8/10

Kenobi