˝A legjobban mégis azoktól félek, akik nem akarnak földrészeket hódítani, népeket leigázni, bemutatkozó szónoklataikban nem rázzák az öklüket senki ellen, csak azt ígérgetik roppant nyugalommal és türelemmel, hogy meg fogják változtatni az embereket. Nem azért ijedek meg ettől, mert ez oly nehéz, sőt lehetetlen, hogy máglyákat kell emelni megfélemlítés céljából, hanem azért, mert az embert rettentő könnyű rávenni a megváltozás látszatára. És azért is félek, mert nincs despotább szenvedély ennél: megváltoztatni az embereket.

Ha pedig azt mondják nekem megnyugtatás céljából, hogy mindezt természetesen ˝jó irányban˝ s az érintettek ˝érdekében˝ kívánják tenni, akkor már válaszolni se merek, de arra gondolok, hogy veszélytelenebb lenne a csillagok pályáját jó irányban megváltoztatni.˝ (Ancsel Éva)

De mi történik akkor, ha két kultúra találkozik? Egy magát civilizáltnak mondó (az 1800-as évek végének Angliája) és Sziám ősi kultúrája. Az angol gyarmatosítás során miről is van szó, ha nem arról, hogy a sziámi embereket leigázzák, s saját képükre (inkább  elvárásaikra) formálják. Azonban Sziám uralkodója Mongkut (Chow Yun-FAt) felvilágosult ember, s rájön, csak akkor "győzhet", ha alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz. Ha saját kultúráját, népének értékeit, hagyományait megtartja, ám megismerkedik az angol kultúrával, szokásokkal is, mindezzel megteremtve az egyensúlyt a két nép életmódja között.

Mindezt azonban nem csak  uralkodóként, apaként is megteszi. Gyermekei mellé egy angol tanárnőt nevez  ki. Aki  mindenre megtanítja az összes gyermekét, amit fontosnak tart. Így példát mutat népének, gyermekei a felvilágosult szellemben nőnek fel. De saját múltjukat sem feledik. Րk első sorban mindig is sziámiak maradnak. Csak az átlag embernél jóval szélesebb látókörrel rendelkeznek.

Tanárnőjük (Jodie Foster) azonban nem csak a tudást tölti a fejükbe. Személyisége, határozottsága, elszántsága hat az uralkodóra is (aki kezdetben nem nézi ezt jó szemmel), gyermekeire és  minden környezetében élő emberre. A kultúrák eme találkozásából mindketten nyernek. S nem csak tudást, érzelmi gazdagságot, egy más gondolkodásmódot is. A merev, hagyományokhoz ragaszkodó uralkodó érzékenyebb lesz az alattvalóival, gyermekeivel,  a többi emberrel szemben. S a saját kultúrájához ragaszkodó tanárnő is vesz át vendéglátói szokásaiból, életmódjából. Viszont ennek az országnak a törvényei európai szemmel gyakran elfogadhatatlanok.

De vajon jó-e a gyors, nagy mértékű változás? Mennyi az,  amelyet az egyes ember is elbír anélkül, hogy a személyisége  a változást megsínylené? S ugyanezt kivetítve Sziám teljes lakosságára. Milyen tempóban történhet a változás? Hiszen nem éppen két egymáshoz közeli kutúráról beszélünk. A keleti filozófiák, szokásrendszerek, a társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyok merőben eltérnek az európai civilizációtól. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy ezeket a változásokat az egyes ember feldolgozza, s mennyi, hogy a teljes társadalom? És miféle torzulásokhoz vezethet az, ha ezt  a változást erőltetjük? S ne feledjük, az efféle változások nem mindenkinek tetszenek egyformán. Ha az uralkodó közvetlen tanácsadói sincsenek egy véleményen, az komoly harcokhoz, ellentmondásokhoz vezethet. Ki kihez hű? S mivel nyer az ország többet? Hogyan maradhat trónján az uralkodó, meggyőződve, hogy az a járható út, amelyen ő van.

A másik szálon viszont  az uralkodó, aki az egész népének atyja. megengedheti-e magának, hogy személyes érzelmei  befolyásolják? Hol van  a határ, meddig áldozhatja fel az egyén magát a társadalom oltárán? Másfelől megközelítve: mennyire lehet magánember anélkül, hogy a népét veszélyeztetné. Márpedig a király beleszeret a neveleőnőbe, s ez felveti az itt vázolt kérdéseket. Nem tudja (szerencsére) gyökeresen megváltoztatni az  uralkodót, ám személyiségével pozitív döntések meghozatalára is rá tudja beszélni őt. Azonban Sziámban "mindennek megvan az ideje", s most még nem jött el, hogy egy király és egy tanárnő boldogan éljenek együtt  Sziámban ... Anna végül elhagyta Sziámot, ám hatására az ország életében rengeteg pozitív változás állt be.

Mindezen szálak mellett fantasztikus tájakra vezet el bennünket a film. Az ország sorsának alakulása mellett egyéni tragédiákat, örömöket is megismerhetünk. Érdekes figyelemmel kísérni a kultúrák találkozását. Valamint egy keresztény és egy buddhista  ember nézeteit. Valamint tovább elmélkedve a filmen: a különbözőség mellett ott van a hasonlóság is az ókori római kulltúrával de még az olasz maffiával is ... Ennek szellemében ahogyan Ancsel Éva szavaival indítottam, az ő szavaival is zárom írásomat:

"Azt szoktuk mondani: az emberek oly távol vannak egymástól és oly végtelenül különbözőek, hogy semmit sem lehet állítani, ami érvénes lenne, érvényes lehetne egy amerikai cég ügynökére csakúgy, mint egy japán nemesemberre. Biztos, hogy ez így van? Biztos, hogy a harakirinek semmi, de semmi köze annak az agyonalázott amerikai ügynöknek a halálához, aki magas összegért biztosított gépkocsijával önként rohant a halálba, hogy mégiscsak maradjon valami kis vagyon a családnak, de inkább a hír és az emlék, hogy „nem volt akárki”?"


szamóca