Ha az ember táppénzen van, a napi  teendői elvégzésén túl – főleg, ha nincs túl rosszul, „csupán” munkája elvégzésére alkalmatlan átmenetileg – sok ideje marad. Ennek egyik eltöltési módja, hogy filmeket néz. Például egy jó kis vígjátékot, hogy feldobja egyébként igencsak borús kedvét. 

S mivel a DVD játszóm úgy döntött, ő ugyan nem játssza le Az ördög Pradát visel című filmet, elővettem az Anyám!-at. A cím egyszerű, egyetlen szó, amely mögé egy felkiáltó jelet is biggyesztett, aki a magyar fordítást kitalálta. Amely azt sugallja nekünk, hogy a film főhőse nem éppen hálát rebeg édesanyjának, amiért a világra hozta. Pedig majd meglátjuk, hogy de … de ennyire azért ne szaladjunk előre!

Adva van egy házaspár (Dax Shepard és Liv Tyler), akik boldog házasságban élhetnének, ha nem lenne ennek jó pár akadálya. Továbbá adva van  Liv Tyler unokaöccse (Mike White), és Dax Shepard édesanyja (Diane Keaton). Nagyjából ennyi szereplője van a filmnek, bár felbukkan még Shepard édesapja és nagyanyja, valamint 1-2 főnök is.

Ha már a szereplőket sikerült tisztáznunk, jöhet a cselekmény. Ami azért nem egy nagy durranás. Liv gyereket szeretne, Dax (természetesen) nem érzi még magát készen a feladatra, elvégre még csak 29 (vagy 32?) éves, el is követ mindent, hogy a szex még csak szóba se kerüljön, vagy ha mégis, akkor gyerek aztán végképp ne születhessen. Akár a szülei: akiknél az ágy csak az alvásra szolgál. Pedig Liv aztán mindent megtesz, szexi kis rucit is bevet a cél érdekében, mindhiába.  Egyébként is – szintén ahogyan az lenni szokott – Dax-et éppen most rúgták ki az állásából.

Ebbe az idilli családba költözik be Liv uncsi uncsiöccse, aki forgatókönyvíró (a kevésbé sikeres fajtából), és éppen egy írói kurzusra érkezik a városba, s természetesen a rokonoknál szállásolja el magát ideiglenesen (örökre). S már csak Diane hiányzik, aki meg éppen most ért el abba a korba, hogy azt hiszi, minden nő az ő férjének „fonnyadt tökeire” áhítozik. Ր is átmenetileg örökre akar fiánál maradni. Persze azért a film végére kiderül, hogy némi igaza volt ….

Adott a buggyant szituáció, indulhatna a cselekmény. De az ebben a filmben nem nagyon van.  Minden e kiinduló szitu körül zajlik: legyen-ne legyen gyerek, megcsal-nem csal, írni vagy nem írni … nagyjából ennyi. Miközben eléggé szerencsétlen módon próbálja az eddig elnyomott Diane megvalósítani önmagát.

A film az eddig felsorolt közhelyek mellett igencsak gyenge poénokkal van tele, amelyek nem csak a hasizmainkat nem mozgatják meg, de még csak egy mosolyt sem csaltak az arcomra. Sőt, inkább felháborodást sikerült kiváltaniuk a film készítőinek egy-két morbidra sikerült „poénnal”. Gondolok itt Shepard nagyanyjának halálára és temetésére például.

Összefoglalva, nem egy kacagtató vígjáték, a cselekmény, a jelenetek, jellemvonások mind csupa-csupa közhely, ezerszer elcsépelt. A filmnek talán egyetlen értékelhető pontja van: Liv Tyler, de ő is csak megjelenésével gyönyörködteti az őt kedvelő férfiak szemét. Én azonban nem vagyok férfi, így Liv sem az esetem, így aztán nem is találtam semmi élményt e film megtekintésében. Mondhatnám azt is: egynek jó … de még csak egyet se… Legközelebb biztos munkára kényszerítem a DVD lejátszóm, hátha a másik filmen sikerül majd többet kacagnom.

{mosimage}

4/10 (s ez is csak Liv miatt…)

szamóca