|
Arthur: Maltazár bosszúja (Arthur et la vengeance de Maltazard) |
Írta: Kenobi |
2009. december 10. csütörtök, 20:23 |
Ha a filmeknél érvényesülne a halottról vagy jót, vagy semmit szabálya, akkor most sutty, eldugulnék. Szerencsére neem… Persze nem akarok semmi olyat sugallni, hogy Luc Besson „remekműve” iránt erős kétségeim támadtak volna. Á, eszembe se jutott. Az Arthur: Maltazár bosszúja igen is kiváló film. Annak, akinél a Szása, merre a ványadt Mása? című kortárs orosz lélektani thriller az egyedüli viszonyítási alap. Kijózanodva hát az álomból és a realitás talaján fogalmazva, Besson meséje kategóriájának törpéje. De vajon mit is mondana erre egy mütyür mi a menő manó? Helyesbítek, Villangó? Nem vagyok én törpe, csak félbevágott óriás!!!
Szó szerint értendő a dolog, hisz a film rövid kínlódás után váratlan véggel múlik el. Egyértelmű jelek utalnak a folytatás szándékára, erre magamtól is rájöttem. Rrafinált tett volt ez Besson fiam! Mehet a vállon veregetés, az öndicséret. Legfeljebb az örök kukacoskodók fejében vakarózik a szikra: ennek így mi értelme? De durvulhatok is rendező úr. Kit nézel hülyének? A filmedre betámolygó felnőttet, vagy csak spontán zizivé akarod formálni azokat a fiatalokat, akik Holdviola hercegnő hölgyemény fali poszterére kapnak teniszkönyököt.
Nehéz is a botcsinálta kritikus dolga, ha ilyen maszat gyerekfilmre mered kocsányon a tekintete. Mert bőven van körülnézési lehetőség más irányba, s mivel volt előzmény. Az Arthur és a Villangók a maga módján kedves, tündi-bündi kis móka. Ügyesen keverték az élőszereplős valóságot az animált csiri-csáréval. Valahogy lelke volt az egésznek. Könnyen tudtam visszaváltozni fiatal kölyökké. Kalandos és bő humorral megáldott, élvezetes meseként emlékszem vissza rá. Holdviola csábos és belezúgni való spiné, bár a tenyerem nem a képére lett kérges. Hanem a munkától. A melótól, aminek izzadtságos gyötrelmét Besson papa a folytatásban lazán kihagyja. Elvesznek a részletek, hol a bánatban a történet, a felvonultatott karakterek pedig olyan szinten túlspilázottak, ami már kimerítik a gyagya-gügye-hatökör fogalmát. Az idiotizmus trónján dobnak egy hátast a szereplők, amire még az egyébként egysíkú látvány is rátesz két lapáttal. Bár a nyüzsgő bogárváros valahogy „ötödikelemes” filing érzetét provokálja, azért elsőrangúnak mégsem mondanám. Pedig van itt minden. Kis dög, nagy rovar, minike és fene tudja. Birodalmi egyszarvú orrszarvú, potrohos, meg izé. Szövegelnek rogyásig. Biztos abban a hitben ringatták magukat kitalálóik, mindez fenemód poénos. Nem pajtások, fenemód fárasztó. De lehet, nekem akadt rossz napom. Meg annak a bruttó huszonhét gyereknek és nyolc felnőttnek, aki ott ásítozott és anyázott a vetítésen, az egyébként négyszáz fős teremben. Közülük öten már a huszadik perc táján elviharzottak, átszellemült tekintettel és kondenzcsíkot húzva. Néztem is éjjel a tévét tudományos alapossággal, nincs-e valahol szalmonella fertőzés? Kár szépíteni a dolgot. Vontatott és szinte semmiről sem szól a film. Arthur köszöni, van, épp egy beavatási ceremóniával küszködik. Nem mindennapi és borzalmas próbatételeknek vetik alá ezek a néger csávók. Mel Gibsonként kékre maszatolják ábrázatát. Legelészik a fűből, lebrunyálja egy farkas. Laposkúszásban becserkész egy macit. Közben tömény eszenciával a duma, szóval vadítják a népet. Ám minden kín után hatalmas a nyereség. Már hallja a természet szavát. A fa szívverését. Jajj! Életemben ennyire még nem féltem két szótól. Mert mi van, ha az esz betűt eggyel odébb írom? Hű… Az izzadtság levert, pedig most jön a cselszövés. A segítségért ordító rizsszem. Előkerül a nagyzási hóbortban szenvedő főgonosz Maltazár, és szívem csücske, Holdviola hercegnő. Már kevésbé bizsergető, inkább olyan piperkőc nyálas nyuszi. Apuka kedvence. Mire valami történne, vége… Folyt következik, csak kinek?
Összegzés: Jó mesefilmet csinálni akár gyereknek, akár felnőttnek, igazi kihívás. Besson most mellényúlt, alaposan. Üres és nulla sztori, ami totál érdektelenségbe fullad. A rendező csacska szamár módjára kettévágta történetét a dupla film, akkor kétszer annyi is a bevétel sumák szándékával. Nem hinném, hogy nyerő az ötlete, de majd meglátjuk. Részemről a Villangók kalandjai ezennel véget értek, a fenét érdekli mennyi Holdtölte múlva jön a folytatás. 3/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. február 06. szombat, 23:07 |
|