Oldalainkat 35 vendég böngészi
Belépés
Film - színész kereső
This script has expired!FILM KATEGÓRIÁK
This script has expired!Szavazások
|
|
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
This script has expired!
| Ausztrália |
| Írta: Kenobi |
| 2009. február 02. hétfő, 19:26 |
|
Szerelemben, háborúban. És bokáig nyáltengerben, avagy így járhatott az „Elveszett generáció”. Másképpen fogalmazva: az Elfújta a szél mára már lassan, de egyre biztosabban elfeledett klasszikusa elevenedik meg korunk igényei szerint. Még több porral, még több digitális effektekkel fölturbózva, és ami a lényeg, még több nyalókával. Imígyen belőve a célözönség is, hisz Braz Luhrmann rendező filmjére minden moziba véletlenül beszédelgő vevő lehet. Aki addig épp az öngyilkosság gondolatával kacérkodott, az a filmből áradó fülledt romantikától elkábulva, fülig érő vigyorral távozva a moziból, másnap lelki segélyező egyesületet alapít. Mások önkívületbe esnek a szélvészként száguldozó paripáktól, de olyanok is akadhatnak szép számmal, akik az elcsattanó csókok esőjében omlanak párjuk karjaiba. 
Az Ausztrália tehát nincs kecmec, klasszikus filmeposz, méghozzá az ádázabb fajtából. Olyan szuperprodukció, amiben minden mozis jóság fellelhető: romantika és komédia, érzelmek, dráma, akció és a Pearl Harbor film, csak rövidített verzióban. Nem semmi látványosság, turistacsalogató adalék a földrésznyi országnak. Hatalmas vízesések, szédítően mély szakadékok. Sivatagok és dögmeleg. Ráadásként Nicole Kidman és Hugh Jackman. Az ínyenceknek meg ott van ugyebár néhány Kunta Kinte. Lehet száraz szemekkel végignézni ezt a csaknem háromórás kavalkádot? Bizony lehet, hiszen az egyébként totál rózsaszín összképet alaposan lerontja az őslakos kiskölök magyar szinkronja. Misszusz főnök és a komisz csorda terelgetése az nagy büdös lóf*szba dumája kiüti nálam a biztosítékot. A kis csokoládét egyébként is fárasztó kibírni, de ha még meg is szólal… Pár mondatban a sztoriról, amit a rendező 1939-be helyezett. Európa a világháború küszöbén, de a Távol-Keleten is a  helyzet alakulóban. A Japók leigázták már a fél Csendes-óceánt, és Ausztrália kies sivatagjai is veszélyben. A film középpontjában az arrogáns angol arisztokrata nőszemély, Sarah áll, aki férjét keresve jut el a kontinensnyi országba, ahová megérkezve nem kis felfordulást, valamint röpködő alsóneműket okoz. Mikor odaérkezik „Belgium-méretű” birtokukra, a párját kicsit holtan találja, és mire kettős pislant, már egy összeesküvés kellős közepében találja magát. A szokásos tróger szemétládákkal. Egyetlen segítsége a szűkszavú hajcsár Drover, no és a kedvencem, a félvér kisfiú, akit befogad. Miután az asszony lassan megismeri birtokát, lassan átalakul. Lehiggad, akarata megacélosodik és beleszeret a hajcsárba. Bekerül egy kis politikai vonal is a történetbe, méghozzá a fürtöske kisfiú jóvoltából, hiszen az ausztrál kormány begyűjti a gyereket, hogy megpróbálja fehér polgárrá nevelni. Mindenki megnyugtatására elmondanám, hogy a politikai egy kevés gonoszkodással ki is merül, ne kezdjünk holnap aláírásgyűjtési magánakciókba a gyerek megmentésének ürügyén. Az mindenestre tény, hogy a film hatására az ausztrál kormány elnézést kért az őslakosoktól és azoktól, akiket elszakítottak a családjuktól. (Az „Elveszett generáció” program 1910-től egészen 1973-ig tartott.) Piciny felsőbbrendűségi tudat a kenguruk földjén.A film története tehát egyáltalán nem agytumort okozó bonyolultságú szövődmény, inkább egyfajta western, megspékelve az őslakosok mitológiai mélységével. Az öreg benszülőtt időnként előbukkan a nagy semmiből, vertyog okos dolgokat, varázsol, amiknek a történet szempontjából roppant fontos szerepük van. Lehet, csakhogy az alatt én meg ásítozok. Biztos az komisz csorda vízjáró tákolmányra küldése tett béklyót szemeimre.   A vizualitás tekintetében egy rossz szavam nem lehet. Luhrmann hozza formáját, olyan grandiózus totálokat és arcok szuperközelijét váltogatja iparszerűen, hogy leégett a kontaktlencsémen az ablaktörlő. Mindamellett sajna vastag porban toporzékolva, de ott a giccs is. Nicole Kidman ugyanúgy hullik alá Hugh Jackman csókjától, mint annak idején Vivien Leigh Clark Gable-étől, csak most még langyos eső is selymesíti a látványt. A háttérben meg néhány céltalanul kódorgó statiszta teszi felejthetetlenné a jelenetet. Ugyanígy a szereplők megítélése sem egyértelmű. Nicole Kidman eddig szinte minden filmjében hozta a kicsit hisztiző – durr! Egy pofon jót tenne neki! -, finom és előkelő hölgyet. Falfehérre meszelt sminkjével, igazi Hófehérkeként elmehetne valami sírreklámba. Hűvös és elegáns. Most viszont mintha napot, helyesbítek, szoláriumot láthatott volna arcocskája. Határozottan fantáziát gerjesztő a hölgy. Hugh Jackmannon pedig jól mutat a konditermek napi kalória égetése és a CGI effektusok tömkelege. Némi utánajárással még gondosan kimunkált felsőtestének szőrszálait is meg lehetne számolni. De sajna színészileg kevesek, illetve szerepük nem kívánt meg tőlük többet. Felemásak az érzéseim az Ausztráliával kapcsolatban. Voltak pillanatok, amikor még az előttem ülő gatyája is füstölt, és csábos pillantásokat vetettem a kijárat felé. Pár perccel később pedig a legszívesebben arcon csókoltam volna Hugh Jackmant. Jajj, miket is írok! Ne olyan melegen, hiszen az Ausztrália annyira mégsem rossz film. Kibírható. Bár én már az ötödik percben ráborítottam volna a bennszülött gyerekre a víztárolót… 7/10 Kenobi |
| Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:01 |
loading...
Filmcsoportok
This script has expired!|
|