Bakker! Kedves szinkronstúdió! Ezt a magyar hangot Hellboy - hoz honnan a csudából szedtétek elő?

Mert Pokolfajzat itthoni filmes ténykedése nálam egyet jelent Reviczky Gábor szinkronjával. Az ő mormogása, hangjának orgánuma még talán az eredetinél is izgalmasabb. De vigye protoplazma, ez legyen a legnagyobb bajom a filmmel kapcsolatban! Másra úgysem nagyon tudok fogaskerekeket hányni, hiszen szarvazzuk le rögtön a tényállást: az előző epizódnál nagyságrendekkel élvezetesebb mozival akad dolgunk.

A történettel most nagyon nem sörözném el az időt, ám a lényeg gondolom mindenki előtt ismert. Az emberek már megint szarban vannak, és ha nem lenne a parafadugókkal a fején villogó Hellboy pajti és paranormálatlan képességekkel begyújtogatott társulata, akkor alaposan elhúznák a nótánkat. A fő kakamatyi a jelen állás szerint Nuada herceg, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megszerezni  az irányítást az Aranyhadsereg fölött, majd aki csúnyán néz rá, annak lesz nemulass! Nuada hercegről meg mondhat mindenki amit akar, de hat sör után engem még mindig egy vidám kinézetű Lidércre emlékeztet a Csillagkapu - Atlantiszról. És akkor még eszembe jut a pár házszámmal arrább dühöngő múmia is. Szegény szintén a világuralmi bizniszben érdekelt, ám ő beéri egy vacak agyaghadsereggel! Na mindegy ez legyen az ő igénytelensége, és még mákja is van, mert az ellenfele nem egy a pokolból itt ragadt pörölykezű macskajancsi, aki ráadásul még szarvig szerelmes is, hanem csak pár bandázsmániás. Mindenesetre Nuada dolga sem annyira egyszerű, hiszen meg kell szerezni a három részre szétberhelt távirányítót - itt mindenki koronának nézi - megdádázni Pokolfajzatékat, és jöhet a buli!

Persze a szuperhősök mostanában tömegével érkező kalandjain megedződött néző, már eleve sejtheti a történet végét, így nagyon nem is törném magam vele.

Ha túltegyük magunkat azon az örvendetes tényen, hogy a Hellboy II. az első igazán szuperprodukció, ami „Etyekwoodban” készült, valamint rádöbbenünk, hogy Oroszlán Szonja nem csupán szőke sörénnyel tud rémült pillantásokat vágni, máris elmerülhetünk a film elképesztő látványvilágában. Szörnyek sokasága  ugrik a képembe Fogtündérestől, szőröstől meg mindenféléstől. Sokszínűek, rőhejesek és egyáltalán nem rémisztők, viszont kapkodom tőlük a fejem tisztességgel. Néha már sok is a jóból, és ezt a trükkorgiát kicsit öncélú mutogatásnak érzem. Guillermo Del Toro rendező szaki láthatóan nagy élvezettel sündöröghetett a számítógépek környékén, és bizonyára pihent aggyal vághatták fejbe, hogy ennyi csudapofát képes volt a vászonra álmodni. A magam részéről talán kevesebb rondaságot és digitális effektet, viszont kicsit több élő embert látam volna szívesen. Az akciók azonban káprázatosak! Az Aranyhadsereg katonái, vagy mifenéi dettó úgy néznek ki, mintha a Star Wars valamelyik epizódjából szalajtották volna őket. Gömböcök, tele fogaskerekekkel és láthatóan jól tartottak. S ami még üdítő színfolt a filmben, az a bőségesen adagolt humor. Voltak jelenetek, amikor a tökömet markolásztam a röhögéstől. Igen! Ez nagyon kellett!

Akciók és kalandok rogyásig. Szerelmi hajcihő és humorbombák, mindez a Hellboy II. - Az Aranyhadsereg! Főhősünk ugyan egy józan pillanatában fölmond kenyéradóinak és az ikrekkel teli apukaság felé kacsingat, de mindannyian megnyugodhatunk. Barátunkat még biztosan visszahívják pár rosszfiú leverésének ürügyén. Csak Reviczky Gábor magyarhangját hiányolom továbbra is…

{mosimage}

8/10

yoda70