A filmtörténet során jónéhány álarc mögé bújó sorozatgyilkost szabadítottak a nyakunkra. Van most olyan gyanúm, megérkezett az illusztris társaság újabb követője. Örömmel jelenthetem be, elkészült a Terminátor filmek soron következő felvonása. A futószalagon  és válogatás nélkül vérengző figura krómkoponyával a képén hozza a frászt a közelébe kerülőkre. Nem rossz teljesítmény tőle, csak egy kis baj van. Néhány sörrel az agyamban, már kerülget a röhögés, hisz a maszk szakasztott úgy néz ki, mint egy szájsebészeti beavatkozáson átesett T-800-asé.


Másképp szemlélve a dolgokat, mintha pofán vágták volna, ezért az ezerfogas vicsor, de mindannyian tudjuk, egy halálosztó gépezetnél nem porcelán fogazat a módi. Evilági követője pedig fiatal, harmincas-negyvenes évei közepén járó tökkopasz pacák, vitorla fülekkel, a hasonlóság ugye a fizimiskában és a prédák számában rejlik. A vér természetesen hordószám fröcsög, és az sem meglepő, ha azt feltételezzük, fiatal lányok gigája is elmetszésre kerül. A gyilkos hatalmas filéző késekkel mancsában nyesegeti rövidebbre áldozatai magasságát. A film készítői pedig különösen ügyeltek a nyiszákolási folyamat megmutatásának részletességére.

Egyébbel nagyon nem vacakoltak. A történet élből nem létezik. A szereplőktől már magam is vigyorogtam. Nem örömömben, kínomban. Minden sablon és klisé május elsejei felvonulást tart. A gyilkost mindig, mindenhová odaeszi a fene. Az összes ajtó zárva, a rendőrség valahogy elérhetetlen. A szereplők békésen haláloznak, de szinte állandóan akadnak jelenlévők, akik szétpofázzák az agyukat. Jajjajajj, fussunk, mert mi is sorra kerülünk! Meg sipákolás. Néha arcon lövik a koponyást, kábé két méterről. A golyó természetesen lepattan, fémről így is szokott. Mé nem lövik tökön az illetőt? Akkor töketlen lenne?

Amúgy slasher horrorhoz van szerencsénk, vagy mifene. Közös jellemzőjük a belezd a kuncsaftot pajtás teljesítményre nevezetű össznépi elkapálás. A halottak főleg fiatal nők legyenek, mivel arra gerjednek a vén kéjencek. Sikoltozzanak, futkossanak, mielőtt Szent Péterhez betérnek, de piciny pucérság is emeli a nézettséget. A gyilkos van, fenemód. Álarc és fapofa, meg egyebek. Hogy miért lettek olyanok, amilyenek? Hát igen, a zaklatott gyermekkor. Az iskolában elvették tőle a vajas szendót, vagy anyuci kiröhögte, mert töpörtyű a fütyije. Erre bepipul, és kész.

Most azonban semmi hasonló. Helyszínként valami piszlicsáré kis falu és az éjszaka. Egy középfokon fiatalnak ítéltetett csaj leszögelt koporsóban ébred, pedig nem is vámpír. Emlékei szabadságon, mert jól kupánb*szták, kilátástalan egy állapot. A ravatalozóterem bezárva, a telefonon nagyjából száz méter tyúkbél, mégis elszakítja. Tíz perc után rájön, hogy a vonal süket. Mi lenne, ha szőke volna? Majd jő a keményfejű vigyori, vállán egy kamera. Az a hobbija, felveszi a mészárlásokat. Nah. Valaki bélyegeket gyűjt, ezé má nem ítéljük el szegényt. Szóval, egy a lényeg, ragadjon a bélyeg. A gyilkos vadászik mindenkire, aki elé kerül, mert ölni akar. Akik elé kerülnek, menekülnek, mert a gyilkos ölni akar. Maga a tökély. Aki nincsen veled, az ellened van. Aki nincsen magánál, az magán kívül van. Nekem sikerült. Kitértem a hitemből. Dögöljön meg a lovam, ha értem miről van itt szó. A befejezés teljesen elb*szott, a gyilkos kifene, mifene, jótékony homályban. A csajról kiderül, k*rva, a f*szi a kuncsaftja volt. Ennyi és nem több. Ebből lesz a cserebogár. Koporsók és szétcincált halottak tömegével, még sincs félsz, bár egy horrornak nem tenne rosszat az ijedelem. Inkább egyfajta mosoly az uralkodó, a nézd már milyen balfék ez a film kategóriájából.