|
Az energia (Push) |
Írta: Kenobi |
2009. május 09. szombat, 17:02 |
Az Erő velük van! Nem tudom, hogyan van a kedves olvasó, de mostanság szinte akármelyik filmmel is akad össze a bajszom, azoknak bámulása közben valahogy mindig más produkciók ugranak be. Finoman mondhatnám azt is, hogy ezen „újdonságok” alkotói a jól kitaposott utat követve, ihletet merítenek sikeres mozifilmekből, csúnyábban szólva majmolnak, vagy magyarul kifejezve: lopkodnak innen-onnan, de leginkább mindenhonnan. De megmaradva a kedveskedés talaján, a Push is a már vagy ezerszer lerágott csont unalomig ismételt kliséit erősítve marad meg a tudatomban. ![]() Ezért nem is okozott nagy meglepit, amikor a képkockák menetelése során egyfajta Hipervándor fíling kapott el. Gondolkodtam is jó ideig: eltranszportálom magam a film elől a büdös francba. Egy piramis csúcsán, naplemente közeli érzést átélni, hát igen – na, az sem a nekem való feladat, így inkább bevetve minden nem létező látnoki képességemet, hősiesen végigkínlódtam azt a majdnem két órát, amit a Push „élvezeti” értékként kínál. Aztán haladva az eseményekkel, beismerem, alakultak a dolgok. Már nem csak a hiperkedés után éreztem olthatatlan vágyat, de elkezdtem felfedezni a filmben sétafikáló Jedi lovagokat is. Ki-ki szerepe szerint ténfereg az Erő jó és sötét oldalán. Természetesen ne gondoljon senki hörgő léptekkel beköpenyező Darth Vaderokra, sem fénykardokra, csillagközi ugra-bugrálásokra meg pláne nem, helyette érjük be Djimoun Hounsou tükörfényesre suvickolt fejével, és más különleges képességekkel megáldott balfékekkel. De tényleg olyanok, mint akik a Star Wars Erő és Kavarás Képző kiscsoportos évfolyamáról pattantak volna le.
A másik agytekervényemben viszont ott dörömböl emlékként az X-Men világa is. Fantasztikus képességekkel megáldott teremtmények dömpingje ugrik azokban a filmekben nyakamnak, a jelenség a Push esetében szinte ugyanaz, mégis kínosan ügyelnek, nehogy a mutáns szó egyszer is elhangozzék. Tehát összegezve: Hipervándor, némi Star Wars erősködéses utánérzés és az X-Men koppintás lehet, amiből valamilyen szinten a Push táplálkozik. ![]() ![]() Sztori Vannak a világon különös képességű emberek. Közöttünk élnek. Bármikor találkozhatunk velük, akár az utcán is elsétálhatnak mellettünk, de a legtöbbjüket észre sem vesszük. Nem kérték csodás/átkos tulajdonságaikat – egyszerűen csak lettek. Történetük 1945-ben kezdődött. ![]() ![]() Mindennek tetejébe még ott a szer is. Valami bőröndbe rejtett injekció féleség, aminek tulajdonjogáért megy kérem itt a macera. Mert akié a szar – bocsánat, szer – az hazavághatja az Ügynökséget. Akarja is mindenki. Közben néhányan az illendőség kedvéért falhoz kenődnek, páran szétrajzolgatják az agyukat – én meg vagy háromszor felriadok álmomból. Azt hiszem az ilyen lagymatag filmekre mondható, hogy tempója a gyenge kezdés után erősen visszaesik. A történet a legnagyobb jóindulattal is vontatott, a főhősök sorsa úgy alapból közömbös számomra, a főtróger meg gyöngyöző kopasz feje búbján és néha ![]() Paul McGuigan az Alvilági játékok rendezője most hangyányit mellényúlt. A Push nem hinném, hogy a fantasy műfaj etalonja, inkább miafenéje. Egyszer az épp nézhető filmek közé tartozik, ha pont nincsen jobb dolgod kategóriában. Csak egyre ügyelj! Ha mégis úgy gondolod, hogy jó a film, miközben a körülötted ülők már habosra sikoltozták magukat – nem biztos, hogy a hiba benned van. Lehet, Turkászok zsongatják az agyad. Talán éppen én. ![]() Push. Aztán el ne fussh! 6/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. február 06. szombat, 23:49 |
|