|
Az igenember |
Írta: Kenobi |
2009. február 22. vasárnap, 12:26 |
Mondj egy igent, és én akkor nagyon boldog leszek! S valóban! Amikor kicsiny hazánkban magukat okosnak képzelő országrombolók egyebet sem tesznek, mint a zsebünkben kotorászva, álságos mosolyok, vagy vérforraló vigyorok közepette teszik tönkre az életünket, mit is mondhat tetteikre a napi nyolc órát minimálbérért güriző honfitársunk: NEM! NEM! És még egyszer NEM! A nagybetűk használata ezúttal szándékos. Felfogható akár a düh, akár kétségbeesés, de a hangos kiabálás megjelenítéseként is. Nagy kár, hogy a bársonyszéket koptatók fütyülnek a nép bajaira és magas ívben lesz*rják a társadalom agonizálását. Mert mit is várnak el még most is tőlünk a döntéshozó urak? Nyugodjunk bele mindenbe, fásult közönnyel bólogassunk minden bűnükre. Igen! Igen! És még egyszer igen! Hát kedves elvtársak NEM! Így aztán senki se csodálkozzon, ha Jim Carreyként szenvedő képpel és fásult közönnyel mászkálnak az emberek az utcán. Az olyan emberi létet meghatározó „apróságok”, mint a barátság, a segítőkészség, az önzetlenség, egyáltalán a pozitív életszemlélet kihalóban, helyette a lassú megdöglés az, amire készülhetünk. De tegyünk egy bátor kísérletet! Felejtsünk el minden velünk ébredő rossz érzést, vegyünk egy nagy levegőt, fordítsunk orcánkat a Nap felé, töltődjünk fel annak simogató melegével, megacélosítva izmainkat, csak azért is éljünk boldogan. Mondjunk mindenre igent! Akarjuk a nyugdíjkorhatár hatvanöt évre emelését? Igen akarjuk! Sőt emeljétek százhúsz évre! Akarjuk a családi pótlék megadóztatását? Naná! A legnagyobb boldogság részünkről, ha gyermekeink majd meztelen talpakkal és tépett rongyokban mennek iskolába. Akarjuk az ÁFA 23%-ra emelését? Igen! Minden vágyunk! Minek boltba járni? Majd eszünk faleveleket, desszertnek meg lelegeljük az árokparti füvet. A marhák is ezt eszik nem? De továbbmegyek: mondjunk le minden jövedelmünkről állambácsi kedvéért. Ingatlanadó? Vigyétek a lakásunkat! Úgy is csak fölösleges púp a hátunkon. Majd elköltözünk barlangokba, társbérletben a macikkal. Brumm! Elvégre az ősemberek is így kezdték! Szeretnénk-e, ha ez a minden vérében profi kormány hatalmon maradjon még vagy kétszáz évig? Iii… Nem! Carl (Jim Carrey) élete romokban. A munkahelye dögunalom, a hitelkérelmek elutasítása rutinfeladat, a házassága a múlt homályába vész, a barátait pedig hanyagolja. Leginkább a videótékában és otthon szeret sumákolni. Alapból mindent tagad, bizalmatlan és visszahúzódó. Összefoglalva, leginkább savanyúkáposzta a szentem. Azonban egy szép napon belekeveredik egy egyesület gyűlésébe, az igenemberek csoportjába, akinek vezetője rábírja a fogadalomra: ember mondj mindenre igent, és meglásd, megváltozik az életed! Carl ettől kezdve mindenre válogatás nélkül rábólint. Habzsolja az életet. Gitározni tanul, repülőgépet vezet, egy koreai nyelvtanfolyamot is végig vertyog, sőt! A barátainak ünnepséget szervez, egy öreganyókával letakaríttatja férfiasságát és megátalkodott módon még Harry Potternek is beöltözik egy jelmezes bulira. Talán ő lesz a következő Harry Potter mozi főszereplője? És mondanom sem kell, de a szerelem is hamarosan megtalálja. Mintha élete lassan egyenesbe jutna, ám észre sem veszi, de egyre nagyobb kalamajkákba keveredik… Jim Carrey tehát ismét váltott. Felidézve régi sikereinek emlékét, Az igenember-ben ismét komikusi vénáját csillogtatja. A film kellemes meglepetés, s nem csak azért, mert elmaradnak a komikusra olyannyira jellemző grimaszok, hanem mert kapunk egy könnyen emészthető, alapjában kedves történetet, amely a szórakoztatás megsüvegelendő célzata mögött hordoz némi mondanivalót is, amely kivonatos lényege tök egyszerű: boldogságunk nagyrészt rajtunk múlik, s ahogy állunk a dolgokhoz, úgy viszonyul hozzánk az élet. Persze mondhatnám kegyetlenül, hogy ez így nagy rakás rózsaszín maszlag, de olyan jó benne reménykedni. Legalább egy film erejéig. A színész korábbi filmje, a Hanta boy valamiért mindig beugrott, de szerencsére Az igenember attól jóval fajsúlyosabb alkotás. Nem az év mozija és Carrey is alkotott már nagyobbat, de a célját elérte. Lekötött és az utolsó képkockáig szórakoztatott. És még valami: megtanultam igent mondani. Mindezek után kezdjük elölről. Szeretnénk, ha ez a szupcsi kormányunk hatalmon maradjon a következő évezredig? Iii… NEM! 7/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:00 |
|