|
Az igenember |
Írta: Kenobi |
2009. február 22. vasárnap, 12:26 |
Mondj egy igent, és én akkor nagyon boldog leszek! S valóban! Amikor kicsiny hazánkban magukat okosnak képzelő országrombolók egyebet sem tesznek, mint a zsebünkben kotorászva, álságos mosolyok, vagy vérforraló vigyorok közepette teszik tönkre az életünket, mit is mondhat tetteikre a napi nyolc órát minimálbérért güriző honfitársunk: NEM! NEM! És még egyszer NEM! A nagybetűk használata ezúttal szándékos. Felfogható akár a düh, akár kétségbeesés, de a hangos kiabálás megjelenítéseként is. Nagy kár, hogy a bársonyszéket koptatók fütyülnek a nép bajaira és magas ívben lesz*rják a társadalom agonizálását. Mert mit is várnak el még most is tőlünk a döntéshozó urak? Nyugodjunk bele mindenbe, fásult közönnyel bólogassunk minden bűnükre. Igen! Igen! És még egyszer igen! Hát kedves elvtársak NEM! ![]() Így aztán senki se csodálkozzon, ha Jim Carreyként szenvedő képpel és fásult közönnyel mászkálnak az emberek az utcán. Az olyan emberi létet meghatározó „apróságok”, mint a barátság, a segítőkészség, az önzetlenség, egyáltalán a pozitív életszemlélet kihalóban, helyette a lassú megdöglés az, amire készülhetünk. De tegyünk egy bátor kísérletet! Felejtsünk el minden velünk ébredő rossz érzést, vegyünk egy nagy levegőt, fordítsunk orcánkat a Nap felé, töltődjünk fel annak simogató melegével, megacélosítva izmainkat, csak azért is éljünk boldogan. Mondjunk mindenre igent! Akarjuk a nyugdíjkorhatár hatvanöt évre emelését? Igen akarjuk! Sőt emeljétek százhúsz évre! Akarjuk a családi pótlék megadóztatását? Naná! A legnagyobb boldogság részünkről, ha gyermekeink majd meztelen talpakkal és tépett rongyokban mennek iskolába. Akarjuk az ÁFA 23%-ra emelését? Igen! Minden vágyunk! Minek boltba járni? Majd eszünk faleveleket, desszertnek meg lelegeljük az árokparti füvet. A marhák is ezt eszik nem? De továbbmegyek: mondjunk le minden jövedelmünkről állambácsi kedvéért. Ingatlanadó? Vigyétek a lakásunkat! Úgy is csak fölösleges púp a hátunkon. Majd elköltözünk barlangokba, társbérletben a macikkal. Brumm! Elvégre az ősemberek is így kezdték! Szeretnénk-e, ha ez a minden vérében profi kormány hatalmon maradjon még vagy kétszáz évig? Iii… Nem! ![]() ![]() Carl (Jim Carrey) élete romokban. A munkahelye dögunalom, a hitelkérelmek elutasítása rutinfeladat, a házassága a múlt homályába vész, a barátait pedig hanyagolja. Leginkább a videótékában és otthon szeret sumákolni. Alapból mindent tagad, bizalmatlan és visszahúzódó. Összefoglalva, leginkább savanyúkáposzta a szentem. Azonban egy szép napon belekeveredik egy egyesület gyűlésébe, az igenemberek csoportjába, akinek vezetője rábírja a fogadalomra: ember mondj mindenre igent, és meglásd, megváltozik ![]() Jim Carrey tehát ismét váltott. Felidézve régi sikereinek emlékét, Az igenember-ben ismét komikusi vénáját csillogtatja. A film kellemes meglepetés, s nem csak ![]() Mindezek után kezdjük elölről. Szeretnénk, ha ez a szupcsi kormányunk hatalmon maradjon a következő évezredig? Iii… NEM! 7/10 Kenobi |
Módosítás dátuma: 2010. február 07. vasárnap, 00:00 |
|