… avagy már megint egy dilis amcsi film

…avagy hogyan áldozzuk fel magunkat a munka oltárán?

 Kedves olvasó, vagy nekem nincs szerencsém a filmválasztásaimmal, vagy neked nincs szamócával.

  S hogy miért is? Nem csak Gabbi kollégám vár sokat egy film megnézésével, de én is. Az ördög Pradát visel című filmet nagyon sokszor levettem, majd visszatettem a polcra. Egyszerűen azért, mert nem tetszett a film címe. Azonban nagyon vágytam már egy jó vígjátékra, így ma mégis nekikezdtem. Bár ne tettem volna…

  A film műfaját tekintve vígjáték – lenne ehhez képest nem szakadtam meg a nevetéstől, hasizomlázam sem keletkezett, de még csak el se mosolyintottam magam.

  A sztori ismét meglehetősen sablonos: a főiskoláról kikerülő átlagos lány munkát keres, s talál egy divatcégnél, ahol is fel kell adnia önmagát, egyéniségét, kapcsolatait, ahhoz, hogy a munkáját meg tudja tartani (majd tovább tudjon lépni).  S 6 perccel a film vége előtt rádöbben arra, hogy ez így nem oké, s a fennmaradó pár perc elegendő arra, hogy rendezze emberi kapcsolatait, szerelme egy pillanat alatt megbocsásson, s még álmai munkáját is megkapja.

 Meryl Streep (Miranda Priestly) feltűnően hasonlít Glen Close-ra a 101 kiskutya Szörnyellájára. S igaz ez úgy külső, mint belső személyiségjegyeire. Minden esetre remekül alakítja az „ördögöt”. Kíméletlen, kegyetlen, amilyennek a szerepe szerint lennie kell, de a kellő pillanatban a megtörtséget is láthatjuk rajta. Ám, hasonlatosan a macskákhoz, ő is mindig talpra esik (s nem a vajas felére).

  Anne Hathaway (Andy Sachs) természetesen csini, de a divatvilág szemében ő az okos, ám bálna méretű, ízléssel nem rendelkező nő. Teljesen reménytelen eset. Mert ezt a filmekből már nagyon jól tudjuk, hogy okos, jó természetű és csinos egyszerre egyetlen nő sem lehet.  Andynek sem sikerül. Amíg okos és jó a természete, addig szörnyként tekintenek rá. Majd amikor rájön, hogy vagy alkalmazkodik, vagy nem fogja tudni megvalósítani  terveit, a jó természet elveszik, marad az ész és a csinos alak. Hát igen: méghogy nem a ruha teszi az embert … A divattervező csak előkap néhány divatból már kiment, de jónevű cég által készített ruhadarabot és kiegészítőt bálna méretben, s máris kész az új Andy.

  Innentől kezdve indul leépülésnek magánélete, mert a régi turkálós gönceivel együtt a szívét és agyának józanabbik felét is kidobja. Bármit megtesz főnökének, hogy a pozíciójában megmaradjon. Számomra ez inkább a mai magyar valóságot mutatja: ha van munkahelyed, alázkodj meg, viseld el a főnököd szeszélyeit, őrültségeit, különben az utcára kerülsz. A „kedvencem” az a jelenet volt ebből a szempontból, amikor Miranda gyermekeinek 3 órahossza alatt megszerzi a Harry Potter még meg sem jelent kötetét. S mindez nem elég, még túl is teljesítette Miranda kérését, mert 3 példányt készíttet (kettőt a két lánynak, egyet meg tartalékba), ezalatt az idő alatt be is kötteti őket, végül még a lányoknak is személyesen  adja át, hogy a vonaton olvasni tudják … Kész agymenés…

  Nos, a mi Andynk kilencven sok percen át teszi mindezt. Közben a barátja (ahogyan az szokott lenni) elhagyja, mivel ő már teljesen háttérbe szorult. S igaza is van. Egy átlagos ember átlagos társra vágyik, s főleg arra, hogy mellette legyen, s ne a főnök kedvéért pattogjon a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben. De még mindig a filmek jó szokása szerint természetesen az utolsó pár percben ismét egymásra találnak … Na, egy ilyen fickót nekem is be kellene szereznem … azt csinálok, amit akarok, de ő mindig megbocsát, mindig visszatér hozzám, akár a bumeráng (várom a pm-eket ;)).

  Meg kell még említenem egy szálat az események közül: Andy másodasszisztensként dolgozik Mirandánál. Ám a körülmények kinek szerencsés, kinek pedig szerencsétlen egybejátszása miatt Andy mehet Párizsba az első asszisztens (Emily) helyett. S mily megható pillanat: a film végén a Párizsból hozott göncöket felajánlja Emilynek …

  Azt hiszem, Emily helyében én jól hozzávágtam volna Andyhez valamennyit. De hát én se Emily, se Andy nem vagyok, csak egy turkálóból öltözködő (na, ez azért nem igaz, de maradjunk a film sztereotípiáinál), reményeim szerint okos, és jószívű nő, akinek sikerült a sok DVD-je közül ismét egy rossz filmet választani.

(Pontot nem adnék neki inkább… mert nagyon negatív szám lenne.)

szamóca