Segítség! Eddie Murphiék összementek!

Piciny kis tűzgömb érkezik az űrből és sűvít át a Föld légkörén. Megpattan az útjába kerülő űrállomáson, aztán belecsapódik egy kisfiú egyhalas akváriumába. Majd három hónappal később érkezik az utánpótlás. Eddie Murphy taknyol pofásat űrhajóként a Szabadság szobor közelében. Kisvártatva föltápászkodik, rendezi kissé kordinálatlan mozgását, majd irány a feladat. A Murphy kinézetű űrhajó belsejében ténykedik a legénység. Maga a kapitány, legyen a neve Dave- szerintetek ki is lehet?, segédje a fixbögyös csajszi, a fafejű helyettese, meg még pár kellően féleszű figura. A feladatuk is nemes: megtalálni a gömböt, majd meg kell mentenük haldokló bolygójukat, s ehhez a Föld tengereiben található sóra van szükségük. Úgy is mondhatnám, be vannak sózva mind a két centi bruttó magasságukkal. Mi meg dögöljünk meg kedvesen. Ebből sztoriból adódóan pedig nézőként reménykedhetem, hogy egy kacagtató és szellemes vígjátékkal hozott össze az üres fejem.

Sajna a remény hal meg utoljára, így summázva elmondhatom, hogy Az üresfejű filmként nemes egyszerűséggel borzasztó. Nem arról van szó, hogy nem tudtam alatta mosolyogni. Néha vigyorra mozdult a szám, bár Eddie vigyor - vicsorát még megközelíteni sem lehet. Hanem az alapsztori magában egy rakás, ami a kezdeti tényleg vicces lépések után hamarosan kifullad. Murphy válogatott pofákat vág, hot dogot potyogtat a klotyóban, kevésbé udvariaskodva  mondva még pénzt is szarik - bár ezt megmutathatná hogyan is kell -, és a szájában dolgozó takarítók időnként csuromlöttyösek lesznek. Meg hát a szerelem is eléri, miközben osztják a fárasztó baromságokat böcsülettel. A poénok azonban vagy fél óra múlva kifáradnak - én is -, így kínomban elkezdem Eddie Murphy kamerába rakott fogait számolgatni, bár százhúsz körül mindig elvétem. Aztán kitalálok egy jobb mókát. Figyelem a nézőközönség reakcióit. Vegyesek. A gyerekek és a „sötétebb” bőrszínnel megáldott etnikum időnként hangosan felnyerít, azonban az idősebbek tessék - lássék alapon inkább udvariasan mosolyognak, majd idővel olyan képet vágnak, mint aki kukacos uborkába harapott.

Persze minden viszonylagos. Nekem nem is voltak olyan épületes elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Eddie Murphit szerettem a Beverly Hills-i zsaru nagypofájú Axel Foley-ként, s belopta magát a szívembe Oviapuként. Kellemesen csalódtam a Dreamgirlsben nyújtott alakításásban. Viszont hátast dobtam azoktól a flmjeitől, amikor egyszemélyes feka csapatként fingja, ordenárézza végig akár Norbitként, akár bölcs kövérként is a nagyérdeműt. Mozijainak színvonala tehát erősen változó, és ezt most az udvariasság mondatja velem. A valóságban  a filmjei egyre lejebb süllyednek, és amit mostanság művel, az már a vérciki kategóriába tartozik.

Az üresfejű címként viszont telitalálat. Mindent elmond arról, hogy mire is számíthatunk. Kedves Mr. Murphy! Jelen filmeddel  nagyjából úgy járhatsz, mint ahogy a képedre formált űrhajóval. Méreteset zuhantál. Csak éppen pofára.

{mosimage}

4/10

yoda70