"Van egy kifogásom az atomfegyverek ellen. Nem engedik, hogy az emberölés olyan nehéz testi és lelki munka legyen, amitől hány és vért vizel az ember, de még ha rá se ránt napközben arra, hogy mit csinál, akkor legalább éjszakára lesz impotens."

(Ancsel Éva)

Ez a film még akkor játszódik, amikor igenis a dzsungelben szemtől szemben harcolnak a  katonák. A katonák, akik Ausztráliából érkeztek harcolni a japánok ellen. Mind fiatal, élvezi az életét és korántsem meggondoltak. Számukra a háború játék, amely már egyébként is eldőlt. De őket azért hajtja a vágy, hogy öljenek. A másik oldalon viszont ott áll néhány mindenre elszánt japán katona, akik a császár nevében az életüket sem tartják túl nagy áldozatnak. Előre megírt búcsúleveleiket már át is adták családjaiknak, s a halál számukra természetes.

Azonban amikor a két csapat emberei összetalálkoznak, s elindul a mészárlás, mindkét oldalon megtapasztalják a golyó ütötte seb fájdalmát, s a társak, egy ember elvesztésének érzését.

Mindkét oldalon egyetlen ember marad csupán. S elkezdődik kettejük küzdelme az életben maradásért. Az egyik oldalon egy zöldfülű ausztrál fiatalember (Jason Donovan), a másik oldalon pedig egy családját elvesztett férfi, aki bármire képes. Napokig harcolnak egymás ellen, eredménytelenül. Közben leperegnek mindkettőjük előtt az életük legfontosabb eseményei, az emberek, akiket elvesztettek, vagy hátra hagytak, s akikért életben kellene mégis maradni. S nem utolsó sorban a túloldalon álló számukra ellenség, akit el kell pusztítani.  A film erről szól: küzdelem a másik ellen, az életben maradásért, a társak emlékéért. Mindeközben embernek maradni, tisztelni az ellenséget. Mindezt olyan időkben, amikor már a háború szinte véget ért, s amikor már nem sok értelme van az áldozatnak.

Már csak néhány golyó van mindkét katonánál.  Már csak néhány méter választja el őket egymástól. Most minden eldőlhetne. Ekkor azonban lányok, gyerekek csoportja tűnik fel az aknamező közelében. Gyanútlanul közelednek. Dönteniük kell: melyik a fontosabb? Legyőzni az ellenséget/ellenfelet, vagy megmenteni ártatlan emberek életét? Ott a fenyegetettség: ha bármelyikük elpazarolja a töltényét, az a saját halálát jelentheti. Döntenek. Dönt az a tény, hogy emberek vagyunk, s mégis fontos a másik élete. Mindketten az ő megmentésükért célozak sikerrel.

50 év múlva a két férfi találkozik. Nyomot hagyott mindkettőjük lelkében a háború. Ettől az érzéstől, ettől az élménytől nem lehet megszabadulni. Elkísérte őket egész életükben. S a találkozás, az, hogy látták mindketten boldog életet éltek, családjuk van, s a hála, amely a másik szeméből tükröződik, mintegy feloldozást nyújt számukra a bűnök alól.

Nem a nagy csatajelenetek, nem a tömegek a fontosak, hanem az egyes emberek. Ez a film szép példa erre. A mi korosztályunknak, itt, Magyarországon szerencséje, hogy csak filmeken találkozhat a háborúval. Bár az ma már  nem így zajlana....

szamóca